Gazdasági és stratégiai jelentősége az első XIX. századi orosz vasútvonalnak ugyan nem volt, de mégis fontos mérföldkő az orosz történelemben. A század végére ugyanis vasútvonalak hálózták be a Föld legnagyobb országát.

Az építkezés az európai kontinens negyedik vasútvonalán 1836. május 13-án Franz Anton von Gerstner osztrák mérnök irányítása alatt kezdődött el, melynek legfontosabb feladat az volt, hogy a cári család az akkori cári fővárosból vasúton jusson ki a Carszkoje Szelo-ban található nyári rezidenciára. Az építkezés a 27 kilométeres vonalon két évig tartott (az előkészítést már 1835-ben elkezdték). A hivatalos megnyitóünnepség 1837. október 30-án volt, ekkor egy nyolc vagonból álló szerelvény gördült ki Pétervárról. A rövid táv megtételére a vonatoknak akkoriban 35 percre volt szükségük. Kezdetben még lovakat is használtak a vontatás során, de néhány éven belül átálltak a teljes gőzvontatásra. Az utasok száma azonban folyamatosan emelkedett, főleg azt követően, hogy elérték Pavlovszkot is. (Ma ez is már Szentpétervár határain belül fekszik.)

A pálya nyomtávja kezdetben 1829 mm (6 láb) volt, ezt majd csak a XX. század első éveiben igazították hozzá az általános orosz nyomtávhoz (1524 mm), s 1876-ig egyvágányos vonal volt. A vasútvonal egy, körülbelül 700 részvényesből álló társaság tulajdonában állt. A megnyitó alkalmával emlékérmeket vertek, amelyeken I. Miklós akkori cár közösen szerepelt Minerva istenasszonnyal és I. Péter orosz cárral. A XIX. század második felében ezt a szakaszt, a Pétervár-Moszkva vasútvonal 1851-es megnyitását követően, elsősorban mozdonyok tesztelésére és a vasúti szakembergárda kiképzésére használták.