OROSZVALOSAG.HU
Titkok a szovjet levéltárak mélyéről
Titkok a szovjet levéltárak mélyéről
Afganisztán és Nagy-Azerbajdzsán
A George Washington Egyetem (Washington DC) április elején tartott konferenciáján Mark Kramer, a Harvard Egyetem Orosz és Eurázsiai Központjának (Davis Center for Russian and Eurasian Studies) munkatársa a hidegháború időszakának eddig kevésbé ismert fejezeteiről beszélt levéltári kutatások alapján.
Az egyik téma az afganisztáni háború volt (1979 – 1989). A mára már hozzáférhető levéltári anyagokból kiderül, hogy a szovjet katonai vezetés tagjainak többsége határozottan ellenezte az afganisztáni bevonulást, mivel igazi ellenségnek a nyugati kapitalista államokat és Kínát tekintették, és nem akartak „elmerülni a periférián”.
Kramer szerint tévedés azt gondolni, hogy a szovjetek afganisztáni beavatkozása teljes vereség lett volna. Katonai szempontból a szovjetek jól teljesítettek a háború folyamán, és a kivonulásukat is mesteri módon oldották meg. Nadzsibullah szovjetbarát kormánya a szovjetek kivonulása után még három évig talpon maradt, s csak 1992-ben, már a Szovjetunió bukása után döntötték meg (Hamid Karzai jelenlegi afgán elnök bábrezsimje aligha húzná három évig a NATO támogatása nélkül).
Kramer beszámolt egyik kollégája, Jamil Hasanli kutatásairól is, arról, hogy Sztálin a második világháború után be akarta kebelezni a történelmi Azerbajdzsán déli, Iránhoz tartozó részét, létrehozva Nagy-Azerbajdzsánt. Hasanli ebben a témában nemrég könyvet tett közzé „A hidegháború hajnalán: az Iráni-Azerbajdzsán és az amerikai-szovjet válság” (At the Dawn of the Cold War: the Soviet-American Crisis over Iranian Azerbaijan) címmel. A könyv eddig soha nem publikált, csak nemrég a titkosítás alól feloldott orosz, azerbajdzsáni, amerikai, brit, iráni dokumentumokra támaszkodik.
(eurasianet.org)