A karakalpakok közép-ázsiai kipcsak-török nyelvű nép, a (volt) Aral tótól délre élnek, az Amu-darja folyó térségében. A karakalpakok egészen a 16. századig nem szerepelnek az írott forrásokban, jövevény népességről lehet tehát szó. A kipcsak nyelvű karakalpakok eredetét gyakran hozzák összefüggésbe a középkori orosz krónikákban szereplő – minden bizonnyal szintén kipcsak nyelvű – csornije klobuki néppel, annál is inkább, mert a karakalpak „fekete süveges” és az orosz csornije klobuki, fekete süvegesek szavak jelentése megegyezik

A népszámlálások tanulsága szerint a karakalpakok száma jelentősen nőtt a 20. században, lényegében megnégyszereződött létszámuk.

Karakalpaksztán nemzetiségi képének változása: a karakalpakok által lakott területeken 1924-ben alakították ki a Karakalpak autonóm körzetet, amely kezdetben a Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista köztársaság (azaz Kazahsztán elődje) része volt, 1930-ban közvetlenül Oroszország fennhatósága alá rendelték. 1936-tól Üzbegisztán része.

1926-ban csak relatív karakalpak többség volt Karakalpaksztánban, de rajtuk kívül jelentős számban éltek üzbégek és kazahok is a köztársaságban.

 Az elkövetkező harminc év alatt jelentősen megnőtt Karakalpaksztán népessége. Minden  nemzetiség száma nőtt, de különösen az üzbégeké és a kazahoké, a karakalpakok aránya csökkent, de többségük megmaradt.

 Az ’50-es évektől óriási demográfiai robbanás következett be Karakalpaksztánban. A lakosság elképesztő ütemben nőtt (1970: 702 264 fő; 1979: 905 500 fő), 1989-re 1,212 millióra emelkedve. Figyelemre méltó, hogy ebben az időszakban több mint a duplájára nőtt az összes muszlim nép létszáma Karakalpaksztánban, miközben az oroszok száma csökkent. A 80-as évek végére Karakalpaksztánban többségbe kerültek az üzbégek.