Pugacsovot, Herzent és Lenint forradalmi alkatukon kívül még az is összeköti, hogy mindhárman január 21-én hunytak el, három különböző században, s igen különböző körülmények között.

Pugacsov az Orosz Birodalom európai felének dél-keleti felében szervezett meg egy paraszt- és kozákfelkelést. A felkelés olyan jól „haladt”, hogy Pugacsov 1773-ban III. Péter cárnak kiáltotta ki magát (gondosan ápolva a zavaros időszak álcár hagyományait). Pechjére azonban a friss cárnő, II. Katalin elfogatta és 1775. január 21-én a moszkvai Bolotnaja téren felnégyelték.

Alekszandr Ivanovics Herzen a XIX. század nagy orosz gondolkodója, a narodnyik mozgalom egyik elindítója. A német anyától és orosz arisztokrata apától származó Herzen Európa több országában is megfordult, ahol az évtizedek során sokat változtak nézetei. 1870. január 21-én Párizsban tuberkulózis okozta fertőzésben hunyt el.

Vlagyimir Ilijics Uljanovot (a későbbi Lenint) talán senkinek sem kell hosszasan bemutatni. Az első szovjet államférfi hosszas külföldi emigráció után 1917-ben tért haza Oroszországba, majd az októberi forradalom után a Népbiztosok Tanácsának első elnöke lett. 1924. január 21-én hunyt el, halálának oka máig nem tisztázott kellően. Egyesek szerint a többszöri agyvérzés, mások szerint az 1918-as merénylet okozhatta halálát. Teste bebalzsamozva mind a mai napig megtekinthető a moszkvai Vörös téren álló Lenin mauzóleumban.