A napokban kerül sor Moszkvában az Orosz Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének szervezésében a 2010 decemberében Dmitrij Medvegyev és Valdis Zatlers orosz és lett államfők védnöksége mellett alapított Lett-orosz Történész Vegyesbizottság ülésére. A lett történészek egyik legfőbb követelése, hogy Oroszország ismerje el Lettország okkupációját és vállalja érte a felelősséget.

A Vegyesbizottság ülésére készülve az orosz Történelmi Emlékezet Alapítvány (Alekszandr Djukov és Vlagyimir Szimindej) egy dolgozatot tett közzé, melyben a lett historiogáfia elmúlt húsz évének Szovjetunióra vonatkozó megközelítését elemezték.

 

 

Djukov és Szimindej szerint a lett történészek és politikusok közelmúltban tett megnyilatkozásai után erősen kétséges, hogy a Lett-orosz Történész Vegyesbizottság érdemi tudományos dialógus színterévé válhat. Inkább úgy tűnik, Riga számára a Vegyesbizottság egy olyan „felületet” jelent, melynek révén előadhatja ideológiai álláspontját a „szovjet megszállásról” és a „Lettország szabadságáért küzdő SS legionáriusokról.”

1991 után, Lettország függetlenné válását követően a lett emigráns körök történelemszemlélete vált irányadóvá a balti köztársaságban. Eszerint Lettország 1940 után a két totalitárius rezsim, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió áldozata volt, sőt mi több, a szovjet rezsim rosszabb volt Lettország számára, mint a náci megszállás.

A „szovjet megszállás” paradigmájának pragmatikus funkciója is volt: ezzel lehetett alátámasztani 1991 után Lettországban a lakosság jelentős részének politikai jogfosztását. A lettországi lakosok szégyenteljes jogfosztása alapozza meg a Lettországban kialakult etnokartikus rezsimet, s ez elkerülhetetlenül hatással volt a historiográfiára is.

Épp ezért a megszállás” hangoztatása politikai ügy is. A lett Szejm 1996-ban és 2005-ben is deklarációkat fogadott el a szovjet megszállás elítéléséről. E deklarációk kimondják: a szovjethatalom idején genocidium zajlott Lettország népe ellen, illetve a szovjet vezetés céltudatosan igyekezett megsemmisíteni a lett identitást.

Egy 1998-ban elfogadott, a lett legionáriusokról szóló deklarációban viszont az szerepel, a náci Németország által Lettországban elkövetett bűntettek kisebb mértékűek voltak, mint a szovjet rezsiméi, s a lettek csak mintegy önvédelemből léptek be az SS-be, s nem vettek részt semmilyen háborús bűncselekmény elkövetésében.

1998 novemberében a lett elnök Történészbizottságot hozott létre: a 14 főből álló testület feladata volt, hogy meghatározza a jövendő lett történelemszemlélet alapjait. A bizottság a politikai megrendelésnek megfelelően látott hozzá az új történeti koncepció megalkotásához, egyenlőségjelet téve a nácizmus és kommunizmus közé, de inkább utóbbi bűneire helyezve a hangsúlyt, felmentve/heroizálva a lett Waffen SS tagjait, akik, úgymond, a nemzeti függetlenségért harcoltak.

Rigában megnyitották az „Okkupáció múzeumát” (mely a lett külügyminisztérium protokollistáján is szerepel a külföldi delegációk számára bemutatandó rigai létesítmények között); szemináriumokat szerveznek az iskolai tanárok számára, a kellő szellemben; a Lett Katonai Múzeumban a lett Waffen SS legionáriusai előtt tisztelgő kiállítást nyitottak meg stb.

2005 májusában a lett Szejm egy kormánybizottságot hozott létre, melynek az volt a feladata, hogy összegezze azokat a károkat, melyeket a szovjet megszállás okozott az országnak, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a kijött, pénzben kifejezhető összeget „kártérítésként” követeljék Oroszországtól. 2008 áprilisában a bizottság elszámolt addigi tevékenységéről, s bár hivatalosan nem közölt összeget, a lett médiában 50 milliárd dollár körüli „kártérítés” lehetőségéről kezdtek beszélni.

A bizottság egy „alternatív múlt” kidolgozásába kezdett bele, melynek az volt a célja, hogy felmérje, „mi lett volna ha” Lettország nem kerül a Szovjetunió uralma alá. A bizottság nagy hangúlyt fektetett Lettország demográfiai veszteségének tanulmányozására a szovjet korszakban.

Az elmúlt két és fél évben némi apró változás érzékelhető azonban a lett hivatalos történelemszemléletben. Az ok a gazdasági válság. A megszorítások ürügyén 2009 augusztusától felfüggesztették a megszállást kutató parlamenti bizottság munkáját, amit a lett diplomácia Oroszország irányában tett „baráti lépésként” interpretált.

2010 augusztusában azonban a Lett Tudományos Akadémia égisze alatt létrejött a megszállást kutató parlamenti bizottság utószervezete, az ún. Lettország megszállását kutató társaság, mely aktív könyvkiadói és konferenciaszervezési tevékenységbe kezdett.

2010 októberében alakult meg a Lettország történetének kis könyvtára elnevezésű alapítvány, mely az „orosz és  szovjet mítoszok” elleni küzdelmet tartja a legfontosabb céljának. Az alapítvány vezetője, Inesis Feldmanis szerint a szervezet célja ellenállni az orosz propagandának, melynek az a célja, „hogy a lettek véleménye jobb legyen Oroszországról, hogy Lettország még inkább orosszá váljon.”

Ilyen körülmények között alakult meg tehát a Lett-Orosz Történész Vegyesbizottság. Akinek pedig esetleg kétségei lettek volna, hogy a politika újabb történetszemlélet megalkotására ad ki megrendelést, nos, azokat maga a lett külügyminiszter nyugtatta meg 2011 januárjában egy interjúban, mondván, nem kell újraírni Lettország történetét. Ezt támasztotta alá a Vegyesbizottság 7 fős összetétele is, melyben 6 történész a megszállást és a szovjet bűnöket hangoztató nézeteiről ismert. Köztük van többek között az ultranacionalista, nácibarát nézeteiről elhíresült Inesis Feldmanis is, aki tagadja, hogy a lettországi Salaspilsben a második világháborúban haláltábor működött volna, és szerinte az sem igaz, hogy százezres nagyságrendben végeztek ki itt embereket, „mindössze” két ezer főről van szó.

A megszállásról szóló retorika változása tehát a Vegyesbizottság működésétől sem várható. Riga számára három szempontból is fontos ennek fenntartása: 1) így megőrizhető a lettországi etnokrata berendezkedés 2) fenntartható az orosz származású tömegek jogfosztottsága 3) továbbra is lebegtethető az anyagi kárpótlás követelése Oroszország felé.

Ezért van az, hogy a lett történészdelegáció azzal a céllal utazik Moszkvába, hogy Oroszország elismerje a megszállást, és gyakoroljon bűnbánatot.

 

 

 

 

Cimkék: Lettország, historiográfia, Szovjetunió, Salaspils, megszállás, etnokrácia, Inesis Feldmanis, Alekszandr Djukov

Országok: Lettország Oroszország