Több, mint fél évezrede, 1480-ban látványosan végződött az orosz fejedelemségek tatár (mongol) iga alóli felszabadulása: III. Iván fejedelem és Ahmed kán között az egy hétig tartó pszichológiai „háború” után befejeződött az két évszázados tatár megszállás. Igaz, a tatárok még közel 150 évig komoly fenyegetést jelentettek az egyre terjeszkedő Oroszországra, de az oroszok fokozatosan legyőzték, megszállták és inkorporálták a tatár területeket, mígnem II. Katalin a krími tatárokat is végleg térdre kényszerítette.

Az „ugrai szembenállás” a történetírás szerint 1480. október 20-án kezdődött, s célja az volt, hogy az egyre erősebb moszkvai fejedelem megszabaduljon az fejedelemséget elnyomó és adóztató tatároktól, ami az utolsó akadály volt, hogy megerősítse hatalmi pozícióját a többi fejedelemség felett és a későbbi fejedelmek elkezdhessék „az orosz földek összegyűjtését”.

A kán természetesen nem akart beletörődni hatalma elvesztésébe és kereste a katonai konfrontáció lehetőségét. De ez nem történt meg: a két hadsereg egy álló héten át farkasszemet nézett egymással, anélkül, hogy egy kardcsapásra is sor került volna.

Amikor a litván-orosz határt képező Ugra-folyó elkezdett befagyni, döntést kellett hozni. November 11-én az ellenfél harc nélkül visszavonult. Történeti szempontból ez tekinthető a tatár uralom alól való felszabadulásnak, jóllehet a tatárok végleges legyőzése még jó ideig eltartott.