2011 júliusában töltötte be századik életévét Szergej Leonyidovics Szokolov, a Szovjetunió marsallja, egykori védelmi miniszter, a Nagy Honvédő Háború veteránja.

Szokolov 1911. július elsején született a cári Oroszországban, a Krím-félszigeten fekvő Jevpatorija városában. Az 1918-as forradalom után a család a Transzszibériai vasút melletti Kotyelnyics városába költözött az egykori Vjatkai Kormányzóság földjére, a mai Kirovi terültre. 1932-1934 között végezte első katonai iskoláit, s egyben be is lépett a Vörös Hadseregbe.

1938-ban, harcolt a Haszan-tavi csatában a második világháború előestéjén kitört szovjet-japán határkonfliktusban. A szakirodalomban gyakorta csak Csangkufeng icidensként hivatkozott összecsapás Mandzsukuo határán zajlott a Kvantung-hadsereg és a Vörös Hadsereg egységei között. A Távol-Keleti front parancsnoka, Vaszilij Bljuher marsall sikerrel verte vissza a japán támadásokat, akik még augusztusban békét is kértek. Bljuhert bő két hónappal később koholt vádak alapján letartóztatták, és Tuhacsevszkijhez hasonlóan, kegyetlenül megkínozták, majd kivégezték. A csisztka tetőfokán a Vörös Hadseregnek már csak két marsallja volt, a japán fél pedig hatalmas erőket mozgósított, hogy visszavágjon Bljuher a koreai határ mellett aratott győzelméért. Ez vezetett 1939-ben a Halhin-goli csatához és a külföldön addig javarészt ismeretlen Georgij Zsukov felemelkedéséhez. Nem mellesleg, az ifjú Szokolov is itt esett át a tűzkeresztségen.

Az 1930-as évek végén a szovjet marsallok (leendő) második generációja a Belarusz Katonai Körzetben formálódott. Így Szemjon Tyimosenko, (a körzet parancsnokának helyettese, későbbi marsall), Zsukov (a körzet egyik hadosztályparancsnoka, leendő marsall, frontparancsnok, hadügyminiszter), Iván Konyev (ekkor éppen hadtestkomisszár a körzetben, a Honvédő Háborúban a Sztyeppei és az I. Ukrán Front parancsnoka, marsall), Vaszilij Szokolovszkij (a körzet vezérkarának tagja, később marsall), Alekszandr Novikov (ekkor az egyik hadtest törzsfőnöke, később a légierő főmarsallja), Iván Bagramjan (ekkor az egyik hadtest törzsében szolgált, majdani marsall) is itt szolgált. Rajtuk kívül a törzs hadműveleti osztályán dolgozott Matvej Zaharov (a hadműveleti osztály vezetője, későbbi marsall) és Rogyion Malinovszkij (idővel hadseregtábornok, frontparancsok, marsall, hadügyminiszter). 1940-ben, az akkor 29 éves Szokolovot is nyugatra vezényelték, így a legnagyobb stratégák mellett tölthette el a náci invázió előtti átmeneti, felemásra sikerült felkészülési időszakot. Itt érte 1941. június 22-e. Harcolt a Karéliai fronton és részt vett a sarkköri területek védelmében. Páncélos egységeket irányított. 1943 szeptemberében ezredessé léptették elő.
A háború után, 1947-ben elvégezte a Sztálin nevét viselő Páncélos Erők Katonai Akadémiáját, majd 1951-ben a Vorosilovról elnevezett Szovjet Fegyveres Erők Vezérkarának Akadémiáját. 1965 és 1984 között a Leningrádi Katonai Körzet parancsnoka, illetve ezzel párhuzamosan 1967-től 1984-ig a hadügyminiszter első helyettese (Andrej Grecsko valamint Dmitrij Usztyinov hivatali idején). Időközben, 1978-ban, marsalli rangot kapott. Stratégiai szerepet játszott az afganisztáni intervenció tervezésében és a megszálló hadművelet gyakorlati kivitelezésében. 1980 áprilisában kiérdemelte a Szovjetunió Hőse címet. Már 73 éves is elmúlt, amikor felettese, Usztyinov halála után, 1984 decemberében átvehette honvédelmi miniszteri kinevezését. A csernobili atomkatasztrófa katonai-mentési munkálatait is ő irányította, ahol bár sikerrel teljesítették az evakuálást és a szarkofág felépítését, a védőfelszerelés és az alapos tájékoztatás teljes hiánya emberi sorsok ezreit pecsételte meg.

Az afganisztáni háború legnehezebb éveiben, egy teljesen váratlan esemény szakította meg addig töretlen katonai pályafutását. 1987. május 28-án Mathias Rust, a 18 éves nyugatnémet amatőr pilóta Finnországból startolva, átszelve egy sor kiemelt jelentőségű katonai objektumot senkitől sem zavartatva landolt a Vörös téren. (A legendákkal ellentétben a szovjet légierő észlelte a Cessna 172-es gépet. Rákétákat állítottak rá, elfogó vadászgépek szálltak fel, de az 1983-ban lelőtt koreai Boeing esete után nem mertek drasztikus döntést hozni.) Sokan kinevették az inkompetensnek ítélt légierőt, a "matuzsálemek" vezette hadsereget, pedig Szokolov stábjának köszönhető, hogy a hidegháború egyik legemberibb mozzanata - Rust bebörtönzése ellenére is - poztív emlékként és nem véres epizódként maradt meg a történelemkönyvekben. Szokolovval együtt bukott Alekszandr Koldunov is, a szovjet légierő főmarsallja. Szokolov helyére Dmitrij Jazov (1923) Gorbacsov egyik kedvence lépett. Ironikus módon, 4 év múltán, 1991 augusztusában Jazov is ott ült a „Nyolcak” néven elhíresült Politikai Tanácskozó Bizottságban, mely puccsal kívánt megálljt parancsolni a peresztrojkának, Gorbacsovnak és általában a Szovjetunió küszöbön álló széthullásának. (Ugyanakkor a putyini-medvegyevi vezetésre jellemző, hogy korábbi érdemeire való tekintettel, Jazov marsalli rangban hivatalos az összes katonai parádéra, állami ünnepségre!)

A békerepülést végrehajtó Rust vakmerő akciója valójában csak okot adott Szokolov küszöbön álló felmentéséhez. Sosem volt a reformista Gorbacsov és külügyminisztere, Sevardnadze embere. 1984-ben, még Csernyenkó idején lépett Usztyinov helyére. A régivágású marsall ellenezte a Gorbacsov nevével fémjelzett külpolitikai nyitást, azt az enyhülést emlegető stratégiát, amely - véleménye szerint - a Szovjetunió pozícióinak látványos feladását jelentette. Szokolov nem a szovjet-amerikai közeledést bírálta, hanem a nevében véghezvitt visszavonulást. Sokan az afganisztáni háborúért is őt tették felelőssé. Bár kezdettől fogva ellenezte a kiszámíthatatlan hátterű országba tervezett akciót, sokat tett azért, hogy a bevonulás és a megszállás a lehető legkevesebb áldozattal járjon. (Szokolov 1984-1987 idején, az afgán háború legsúlyosabb harcai közepette volt védelmi miniszter.) A tízezernél is több hősi halált halt szovjet katona és az afganisztáni háború sokkja ma is lidércnyomásos emlék egy generáció számára. Afganisztán - Szokolov minden igyekezete ellenére - a Szovjetunió Vietnamjává, katonai bukásának szimbólumává vált. 

A legtöbb magas rangú szovjet katonai vezetőhöz hasonlóan az állampártban épített politikai pályafutás Szokolovot sem kerülhette el. 1937-ben nyert felvételt az SZKP-be, 1968-1989 között a Központi Bizottság tagja, sőt 1985-től 1987-es nyugállományba helyezéséig a Politikai Bizottság tagjelöltje volt.

Számos kitüntetése között magyar adományozásokat is találunk, például a Magyar Népköztársaság rubintokkal ékesített Zászlórendjét.

Szokolov 1992 óta az orosz védelmi minisztérium tanácsadójaként működik. 2001 júliusában, 90. születésnapján szülőföldje, a Krími Autonóm Köztársaság tiszteletbeli állampolgárává vált. Fiai is a katonai pályát választották. Valerij (1940), nyugalmazott vezérőrnagy, akadémiai tanár. Öccse, Vlagyimir (1947), szintén nyugalmazott vezérőrnagy, az afganisztáni háború veteránja.

Szokolov születésnapi köszöntésén részt vett Dmitrij Medvegyev államfő is, aki személyesen adta át az ünnepeltnek az Alekszandr Nyevszkij Érdemrendet. A jeles eseményen megjelentek az orosz védelmi erők különböző fegyvernemeinek magas rangú parancsnokai, és tiszteletüket tették az orosz ortodox egyház illusztris képviselői is. A „százados” marsall reményének adott hangot, hogy a katonai hivatás hamarosan visszanyerni egykori presztízsét.

Szokolov kadét a harmincas évek elején.

A második világháború előestéjén.

1978, Kreml: Brezsnyev a Szovjetunió marsalljává lépteti elő a már 67 éves tábornokot.

1985: Kadhafi fogadásán Moszkvában (a kép jobb szélén)

A Szovjetunió marsallja és honvédelmi minisztere

2007: Putyin elnök köszönti a legidősebb marsallt.

2010: a Győzelem napi rendezvényen 

A Győzelem 65. évfordulóján Putyin miniszterelnök személyesen köszönti Szokolov marsallt.

2011: Dmitrij Medvegyev átadja az Alekszandr Nyevszkij Érdemrendet

2011: Jazov gratulál a centenáriumát ünneplő Szokolovnak.

Cimkék: Szergej Szokolov, 100, Medvegyev, Kreml

Országok: Oroszország