Az 1812. szeptember 6-án lezajlott borogyinói csatában, ahol Napóleon hadai pirroszi győzelmet arattak Kutuzov seregei felett, megnyílt az út kelet felé, így szeptember 14-én a francia császári hadsereg (ahogyan akkoriban nevezték, a „Nagy Hadsereg” – franciául „Grande Armée”) bevonult Moszkvába. Az üres városban senki nem nyújtotta át a büszke francia császárnak a város kulcsait, ráadásul Moszkva még aznap kigyulladt és nagy része porig égett, kivonulásra, így „az ősi orosz főváros” feladására kényszerítve Napóleont.

1812. október 19-én a kiújuló orosz ellentámadás és az ellátási nehézségek miatt Napóleon a visszavonulás mellett döntött. A hadsereg Kaluga felé indult, hogy némi élelemhez jusson, de erős orosz ellenállásba ütköztek, így visszatértek a Szmolenszkbe vezető útra. A november másodikán és harmadikán lezajlott vjazmai csatában már látszott a „Grande Armée” agóniája. November 9-én Napóleon csapatai végül elérték Szmolenszket, de az egykor 600.000 katonát és 200.000 lovat számláló hadsereg árnyéka volt önmagának: 60.000 ember érte el Szmolenszket, akik közül 20.000 katona fegyvertelen menekült volt. Az oroszországi hadjárat csúfos kudarca egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy az európai koalíció 1813-ban Lipcse mellett a „népek csatájában”, majd 1815-ben Waterloonál döntő csapást mért Napóleonra.