OROSZVALOSAG.HU
Baskírok Oroszországban
Baskírok Oroszországban
Látogatás "Magna Hungariába"
A baskírok (önelnevezés: baskort, amelynek több lehetséges etimológiája is van) az Urál egyik legnagyobb népe. A kipcsak-török nyelven beszélő baskírok ősei a 9-10. században jelentek meg a Dél-Urálban Aral környéki őshazájukból. A baskír nyelv (nyelvjárások) alapján arra lehet következtetni, hogy a protobaskírok feltételezhetően kapcsolatba kerültek mandzsu-tunguz, mongol nyelven beszélő közösségekkel, uráli hazájukba érkezvén pedig iráni és finnugor (köztük minden valószínűség szerint hátramaradt keleti magyarok) elemeket asszimiláltak. Jelentősen különbözik egymástól a baskírok északi és déli csoportja antropológiai, életmódbeli tekintetben is.
A baskírok kezdetben Volgai Bulgária vonzáskörzetébe tartoztak, a 10. századtól kezdve terjedt el köztük az iszlám, amely a 14. századra már domináns vallássá vált (bár a pogány hiedelmek egy része mai napig fönnmaradt a baskír népi kultúrában). Volgai Bulgária 1236-os bukását követően a baskír területek az Arany Horda fennhatósága alá tartoztak, a baskír etnogenezis, bulgár, kipcsak, mongol nyelvű elemek beolvadásával folytatódott.
A baskír területek Kazány elfoglalása után kerültek orosz fennhatóság alá (1552-1557). A baskírok ebben az időszakban kezdtek áttérni a félnomád életformáról a letelepedett, földművelésen alapuló gazdálkodás felé, bár a félnomád életmód egészen a 20. század elejéig fennmaradt a déli baskírok között.
A baskírok saját köztársaságát az Orosz Föderáción belül 1919-ben alapították. A baskír írásbeliséget 1929-ben arabról latin, majd 1939-től cirill betűk váltották.
A baskírok számának alakulása meglehetősen hektikus képet mutat a 20. században. Az 1897-es anyanyelvi adatok szerint a baskírok létszáma 1 millión felül volt (és ezzel az akkori Orosz Birodalom tizedik legnagyobb népét alkották), viszont számuk 1926-ra a felére csökkent, a baskír nyelvet beszélők száma pedig egyenesen a negyedére esett vissza. E a változás okait nem feltétlenül a történelem viharaiban kell keresnünk, hanem a baskír nemzettudat kései formálódásában, valamint a baskír nyelv(járások) és a tatár nyelv közti határvonal bizonytalanságában. Igaz, a csökkenés így is jelentős, főként, ha hozzávesszük, az 1897-es népszámlálás során még külön vették számításba a teptyárokat (akiket ma a baskírok egyik néprajzi csoportjaként tartunk számon), akiknek száma 117 773 fő volt 1897-ben (ha őket is számbavennénk, akkor már közel 1,5 millióra nőne a baskírok száma 1897-ben).
Szembetűnő legalábbis, hogy igen jelentős az eltérés a magukat baskírnak vallók és a ténylegesen is baskír anyanyelvűek száma között, ami arra utal, sokak (és itt elsősorban a baskíriai tatárokra kell gondolni) számára a baskír identitás a modern nemzettudatból és nem a népi-nyelvi gyökerekből táplálkozik. Igaz, az olló a baskír anyanyelvűek és a baskír nemzettudatúak között folyamatosan csökken, ami annak bizonysága, hogy a baskír nemzettudat sikeres „projektként” valósult meg a 20. században. 1926-ban legalábbis még több mint dupla annyian vallották magukat baskírnak, mint ahányan ténylegesen is beszélték a nyelvet, 2002-ben már csak 18 %-os volt a különbség a baskír etnikumúak és anyanyelvűek között.
A baskírok számára összességében sikeres volt a 20. század. A ’20-as évektől kezdve lendületesen emelkedett a baskír etnikumúak és nyelvűek száma is, mára 1 millió fölé emelkedve.
|
Nemzetiség |
Anyanyelv |
1897 |
- |
1 321 363 |
1926 |
712 366 |
382 951 |
1937 |
752 880 |
- |
1959 |
953 801 |
587 918 |
1970 |
1 180 913 |
778 235 |
1979 |
1 290 994 |
863 655 |
1989 |
1 345 273 |
979 923 |
2002 |
1 673 389 |
1 379 727 |
Baskíria nemzetiségi képének változása: már első látásra is szembetűnő Baskíria néprajzi tarkasága. Az „őslakos” baskírok mellett éltek itt finnugor (marik, mordvinok) és más török népek is (csuvasok, tatárok, misarok – ez a tatárok egyik etnográfiai csoportja, amelyet 1926-ban még külön népként vettek számba), de a törökök mellett legnagyobb számban szlávok (oroszok és ukránok). A soknemzetiségű Baskíria népei közül kiemelkednek az oroszok, tatárok és a baskírok. 1926-ban még messze az oroszok voltak a köztársaság legnagyobb számú népe, 40 %-al Baskíria lakosságának relatív többségét tették ki. Maguk a baskírok csak második helyen voltak, a köztársaság népességének mintegy negyedét adva. Harmadik helyen a tatárok álltak, 17 %-al, de ha a misarokat és a tatárokat egy nációként vesszük számba (mint ezt a későbbi szovjet népszámlálások tették), akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a tatárok és a baskírok száma nagyjából azonos volt.
Baskír ASZSZK, 1926 |
Nemzetiségűek száma |
Aránya |
orosz |
1 064 707 |
40 % |
ukrán |
76 710 |
2,87 % |
mari |
79 298 |
2,97 % |
mordvin |
49 813 |
1,86 % |
csuvas |
84 886 |
3,18 % |
tatár |
461 871 |
17,38 % |
misar |
135 960 |
5,1 % |
baskír |
625 845 |
23,48 % |
egyéb |
104 256 |
3,9 % |
összesen |
2 665 346 |
100 % |
Ezek az adatok azonban csak az etnikai hovatartozásra mutatnak rá. Gyökeresen más kép tárul elénk, ha Baskíria anyanyelvi adatait vesszük alapul. Annyiban nincs változás, hogy az oroszok képezik a köztársaság legnagyobb etnoszát. Hatalmas különbség észlelhető viszont a baskír anyanyelvűek és a baskír nemzetiségűek száma között: az anyanyelvi adatok alapján a baskírok aránya még a 13 %-ot sem érte el Baskírián belül! Igen jelentős volt viszont a tatár nyelvűek száma (a köztársaság népességének harmada), amiből az következik, hogy a tatár anyanyelvűek jelentős része (mintegy fele!) baskírnak tüntette fel magát az 1926-os szovjet népszámláláson, ami modern nemzettudat kezdetleges, éppen csak kialakuló voltára enged következtetni (vagyis: a magukat baskírnak vallók jelentős része, mintegy fele, tulajdonképpen tatár volt), illetve arra, hogy a baskír nemzet megteremtése felülről ment végbe.
Baskír ASZSZK, 1926 |
Anyanyelvűek száma |
Aránya |
baskír |
345 327 |
12,95 % |
orosz |
1 098 566 |
41,21 % |
ukrán |
59 626 |
2,23 % |
mordvin |
45 749 |
1,71 % |
mari |
78 308 |
2,93 % |
csuvas |
83 085 |
3,11 % |
tatár |
902 122 |
33,84 % |
egyéb |
52 563 |
1,9 % |
összesen |
2 665 346 |
100 % |
A sztálinizmus évtizedeiben nem változott jelentősen Baskíria etnikai képe. Lényegében ugyanazokat az arányokat tapasztalhatjuk 1959-ben is, mint 1926-ban. Az összes nép létszáma emelkedett, kivéve a mordvinokét, akiknek száma csökkenni kezdett a ’40-es évektől (1937-ben még 55 ezren voltak a baskíriai mordvinok). A legjelentősebb változás, hogy ezúttal már nem különböztették meg egymástól a misarokat és a tatárokat, ilyetén módon a baskírok már csak a harmadik legnagyobb etnoszt tették ki Baskíriában az oroszok és a tatárok mögött (már az 1937-es népszámlálás szerint jóval több tatár élt Baskíriában, mint baskír, 725 illetve 633 ezer).
Ha az anyanyelvi adatokat nézzük, még szembetűnőbb a különbség a baskírok és a tatárok között. 1959-ben is csak 428 ezer baskír anyanyelvű személy élt Baskíriában, ami az összlakosságnak csak mintegy 13 %-a! Több mint kétszer annyi tatár anyanyelvű élt ekkor Baskíriában, mint baskír (1 millió 55 ezer tatár anyanyelvű, ami az össznépesség 32 %-a), az orosz nyelv domináns helyzete megmaradt, sőt, még erősödött is az elmúlt évtizedekben (1 millió 494 ezer orosz anyanyelvű, a népesség 45 %-a).
Baskír ASZSZK, 1959 |
Nemzetiségűek száma |
Aránya |
baskír |
737 711 |
22 % |
orosz |
1 418 147 |
42,43 % |
tatár |
768 566 |
23 % |
csuvas |
109 970 |
3,29 % |
mari |
93 902 |
2,81 % |
ukrán |
83 594 |
2,5 % |
mordvin |
43 582 |
1,3 % |
egyéb |
86 137 |
2,57 % |
összesen |
3 341 609 |
100 % |
A szovjet korszak végére jelentős változás észlelhető Baskíria etnikai képét illetően: jelentősen megnőtt ugyanis a tatár – tehát a magukat ténylegesen is tatárnak vallók – száma és aránya a köztársaságon belül, miközben a baskírok aránya stagnált, az oroszoké pedig csökkenni kezdett (az oroszok aránya már a ’60-as években némi csökkenésnek indult, 1970-re 40 %-ra csökkent). Következésképpen, a szovjet korszak végére a baskíriai tatárok közül egyre kevesebben (1989-ben mintegy 20 %-uk, szemben az 1926-os 50 %-al) vallották magukat baskírnak, s ennek köszönhető, hogy a tatárok aránya jelentősen emelkedett ekkor is.
Ami a nyelvi adatokat illeti, az orosz nyelv domináns helyzete megmaradt, sőt, erősödött is (43,9 %). 1989-re a baskíriai ukránok több mint fele már orosz anyanyelvű volt. Némileg ugyan emelkedett a baskír anyanyelvűek aránya, de még így is, 1989-ben Baskíriában csak a lakosság 16,5 %-a volt baskír anyanyelvű és 31 % tatár. Kétszer annyi ember számára volt Baskíriában anyanyelv a tatár, mint a baskír (650 ezer versus 1,219 millió).
A finnugor népek közül a mordvinok aránya 1 % alá süllyedt (1970-ben 40 ezren voltak, arányuk akkor még elérte az 1 %-ot).
Baskír SZSZK, 1989 |
Nemzetiségűek száma |
Aránya |
baskír |
863 808 |
21,9 % |
orosz |
1 548 291 |
39,26 % |
tatár |
1 120 702 |
28,42 % |
csuvas |
118 509 |
3 % |
mari |
105 768 |
2,68 % |
ukrán |
74 990 |
1,9 % |
egyéb |
111 045 |
2,81 % |
összsesen |
3 943 113 |
100 % |
A ’90-es években kardinális változások észlelhetők Baskíria etnikai arculatában. 1926 után először több baskír (helyesebben: magát baskírnak valló személy) élt Baskíriában, mint tatár. A baskírok (magukat baskírnak vallók) száma bő tíz év alatt majdnem 30 %-al emelkedett, a köztársaság történetében először meghaladva az 1 millió főt (29,75 %).
Bár az oroszok továbbra is Baskíria legjelentősebb népe, számuk – először a köztársaság fennállása óta – csökkeni kezdett, s arányuk is 36 %-ra esett vissza. A tatárok száma 1 millió alá csökkent. A kisebb népek esetében stagnálást vagy visszaesés figyelhető meg, ami a növekvő népesség mellett gyors eljelentéktelenedésüket vetíti előre.
Egyszóval, a ’90-es években Baskíria erőteljes „baskírizációja” figyelhető meg.
Baskortosztán, 2002 |
Nemzetiségűek száma |
Aránya |
baskír |
1 221 302 |
29,75 % |
orosz |
1 490 715 |
36,2 % |
mari |
105 829 |
2,57 % |
tatár |
990 702 |
24,13 % |
ukrán |
55 249 |
1,34 % |
csuvas |
117 317 |
2,85 % |
egyéb |
123 222 |
3 % |
összesen |
4 104 336 |
100 % |