Az Orosz Birodalom Lengyelország három felosztása (1772, 1793, 1795) majd a napóleoni háborúk után (Varsó megszerzésével) jutott jelentős lengyellakta területekhez. A cári Oroszországban a lengyelek az oroszok és az ukránok után a harmadik legnagyobb nép voltak. A 19-20. század fordulóján majd 8 millió lengyel élt Oroszországban (az összlakosság 6,3 %-a).

Lengyel többségűek voltak a „Visztulai terület” kormányzóságai: Varsó (1420 ezer fő, 74 %), Petrokov (1011 ezer fő, 72 %), Kaliska (705 ezer fő, 84 %), Radom (681 ezer fő, 84 %), Keleck (667 ezer fő, 88 %), Szedleck (511 ezer fő, 66 %), Plock (448 ezer fő, 81 %), Lomzsa (448 ezer fő, 77 %), Ljubin (430 ezer fő, 37 %).

A szintén a Lengyel Cársághoz tartozó Szuvalki kormányzóság viszont litván többségű volt (304 ezer litván, 52 %, 134 ezer lengyel – 23 %).

Ezeken kívül jelentős lengyel népesség élt az egykori Rzeczpospolita más területein is, keletebbre a lengyel törzsterületektől: 100 ezer fölötti lengyel népességgel rendelkeztek 1897-ben a következő „keleti” oroszországi kormányzóságok: Volin (171 ezer fő, 6 %), Grodnó (161 ezer fő, 10 %), Kovnó/Kaunas (140 ezer fő, 9 %), Vilnó/Vilnius (130 ezer fő, 8 %), de ezen felül a Kijevi, Podolszki, Minszki, Vityebszki  kormányzóságokban is több tízezres lengyelség élt még ekkor.

Azaz a 20. század elején az oroszországi lengyelek 85 %-a élt a tulajdonképpeni lengyel területeken, 15 %-uk, több mint 1 millió fő viszont ettől keletre.

A 19. század végén a lengyelek „Visztulai területen” kívül az Orosz Birodalom szinte minden fertályában megtalálhatóak voltak, s az oroszországi nagyvárosok etnikai képét számottevő lengyel populáció színesítette.

Nem tanulság nélkül való, ha megnézzük az Orosz Birodalom azon városait, ahol a legtöbb lengyel élt a 19. század végén.

 

Város	Milyen többségű?	Lengyelek száma	Lengyelek aránya
1. Varsó	lengyel	421 569	62 %
2. Lodz	lengyel	145 625	46 %
3. Vilno	zsidó (40 %)	47 641	31 %
4. Szentpétervár	orosz (87 %)	42 729	3 %
5. Ljubin	zsidó (47 %)	20 231	40 %
6. Kalis	lengyel	18 473	76 %
7. Petrokov	lengyel	17 992	58 %
8. Odessza	orosz (49 %)	17 395	4 %
9. Kijev	orosz (54 %)	16 579	7 %
10. Kovno	zsidó (35 %)	16 112	23 %

 

Csak Varsóban és Lodzban élt 100 ezer fölötti lengyel népesség, a harmadik legnagyobb, lengyelek által lakott város Vilno (azaz a mai Vilnius) volt, utána pedig Szentpétervár következett, de a legnagyobb lengyelséggel rendelkező városok között találjuk Kijevet, Odesszát, Kovnót (Kaunast) is, azaz olyan városokat, amelyek jócskán kívül esnek a tulajdonképpeni lengyel területek határain.

Az Orosz Birodalom széthullása után főként Belaruszban és Ukrajnában maradtak lengyelek szovjet területen, majd 1939 szeptember 17. után – Kelet-Lengyelország szovjet lerohanásával - nagyszámú lengyel lett szovjet állampolgár. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy igen jelentős különbség volt a magukat lengyel nemzetiségűnek vallók és a lengyel anyanyelvűek között. Ez az eltérés – a kétségtelenül meglévő asszimiláció mellett – arra vezethető vissza, hogy Kelet-Európa prenacionális identitású népei között az önmeghatározás elsősorban vallási alapú volt, azaz a katolikus vallású beloruszok és ukránok „lengyelnek” vallották magukat.

Összességében, a második világháború után mégis csökkent a Szovjetunióban élő lengyelek száma, igaz, még 1989-ben is több mint 1 millió „lengyel” élt a Szovjetunióban, a legtöbben Belaruszban és Litvániában.

	Nemzetiség	Anyanyelv
1897	-	7 931 307
1926	782 334	335 663
1937	636 220	-
1959	1 380 282	623 815
1970	1 167 523	379 470
1979	1 150 991	335 148
1989	1 126 334	343 675

 

Lengyelek Belaruszban: bár Belaruszban az 1926-os népszámlálás szerint csak 97 ezer lengyel élt (s vélhetően ezeknek kevesebb mint a fele volt ténylegesen is lengyel), az 1927-es belorusz alkotmány a lengyel nyelvet is (az orosz, a belorusz és a zsidó mellett) államnyelvvé tette.

A toleráns nemzetiségi politikának köszönhetően is a harmincas években nőtt a lengyelek száma Belaruszban.

1939-ben Belarusz jelentős lengyel területeket szerzett. Noha a második világháború óriási pusztításokat okozott, 1959-ben több mint félmillió lengyel élt a Belorusz SZSZK-ban, ami a népesség 7 %-a (ezeknek mintegy fele volt lengyel nyelvű). A legtöbb lengyel Grodno megyében élt, itt 332 ezren voltak, ami a megye népességének 31 %-a. A ’60-as évektől jelentősen csökkent a belorussziai lengyelek száma, a ’70-es években viszont ismét emelkedés észlelhető. Meglehetősen nehéz magyarázatot találni a lengyel nyelvűek számának ingadozására a szovjet népszámlálásokban. Számuk 1979-ben 31 ezer főre csökkent, de 1989-ben már 132 ezren voltak, ami nyilvánvalóan nem magyarázható a természetes népszaporulat növekedésével.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1926	97 498	42 365
1937	119 881	-
1959	538 881	261 768
1970	382 600	50 035
1979	403 169	31 246
1989	417 720	132 110
1999	395 712

 

 

Lengyelek Ukrajnában: 1926-ban Ukrajnában közel félmillió lengyel élt (az össznépesség 1,64 %-a). Igaz, ebből csak 210 ezer fő volt lengyel anyanyelvű, viszont többségük (230 ezer fő) ukránajkú volt (utóbbiak esetében katolikus ukránokról van szó). Lengyelek a jobb parti Ukrajna úgyszólván minden körzetében éltek. Szám szerint legtöbben a sepetovszki körzetben (60 ezer fő), ahol a népesség 9 %-át adták, arányait tekintve pedig a nyugat-ukrajnai proszkurovi körzetben voltak a legtöbben (10 %).

A „lengyelek” száma némi csökkenésnek indult a ’30-as években Ukrajnában.

A második világháború során jelentősen megnőtt az Ukrán SZSZK területe, főként az egykori lengyel területek rovására. Bár Ukrajna számottevő lengyelországi területeket szerzett, az ukrajnai lengyelség száma mégis csökkent, részben a második világháborús, az ukrán nacionalista UPA szervezet által végrehajtott vérengzések miatt, valamint a világháborút követő kitelepítési program következtében.

1959-ben tehát, a megnövekedett területű Ukrajnában még az 1 %-ot sem érte a lengyelek aránya az össznépességen belül. Zsitomirban élt a legtöbb „lengyel” (valójában katolikus gyökerű ukrán), 103 ezer fő, ami a megye népességének 6 %-át tette ki. Ezen felül még Hmelnyickij (70 ezer fő, 4 %), Lvov (59 ezer fő, 3 %), Ternopol (23 ezer fő, 2 %), Ivano-Frankovszk (10 ezer fő, 1 %) rendelkezett számottevő lengyel lakossággal – noha az anyanyelvi adatokat nézvést a lengyelek sehol nem érték volna az el az 1 %-ot.

A szovjet korszak végére jelentősen csökkent az ukrajnai lengyelek (pontosabban: az ukrajnai lengyel identitású személyek) száma.  A Zsitomirban élő „lengyelek” száma 69 ezer főre esett vissza (ebből csak ezer volt lengyel nyelvű), ami alig több mint a megye lakosságának 4 %-a. Ezen felül csak Lvovban (27 ezer fő) és Hmelnyickijben (37 ezer fő) maradtak meg nagyobb számban lengyel indentitásúak. A ’90-es években azonban még tovább csökkent az ukrajnai lengyelek száma.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1926	476 435	210 499
1937	417 613	-
1959	363 297	68 194
1970	295 107	44 021
1989	219 179	27 500
1999	144 130	18 860

 

Lengyelek Litvániában: Ukrajna és Belarusz mellett Litvániában is igen sok lengyel élt (mint láttuk, Vilno/Vilnius a legnagyobb lengyel városok közé tartozott), akiket nemcsak a katolikus identitás tett lengyellé, hanem a tényleges nyelvi/nemzeti hovatartozás is. Ennek alapján elmondható, hogy, legalábbis a ’60-as évektől - amikor a belorussziai lengyel nyelvűek számának éles megcsappanása észlelhető – Litvánia adott otthont a legtöbb, Lengyelország határain túl maradt lengyelnek Kelet-Európában. Litvániában a lengyelek száma még nőtt is a szovjet korszakban, és az asszimiláció is csak minimális volt körükben (arányuk az 1959-es 8 %-ról 1989-re 7 %-ra csökkent).

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1959	230 107	222 744
1970	240 203	221 890
1979	247 022	218 029
1989	257 994	219 322
2001	234 989	-

 

Lengyelek Oroszországban: 1926-ban még csaknem 200 ezer lengyel élt Oroszországban. Ők gyakran az egykori száműzöttek utódai voltak. Ekkor már nagyfokú asszimiláció tapasztalható köztük, hiszen a 197 ezer oroszországi lengyel közül csak 83 ezren beszéltek lengyelül.

1 % fölötti lengyel népességet regisztráltak 1926-ban a szibériai tomszki (8020 fő, 1 %), acsini (5954 fő, 1 %), krasznojarszki(4430 fő, 1 %), szahalini körzetekben (358 fő, 2 %).

Az oroszországi városok közül említésre méltó lengyel lakossággal rendelkezett Rosztov na Donu (3317 fő, 1 %), Omszk (2528 fő, 2 %), Szmolenszk (1700 fő, 2 %), Vlagyivosztok (1596 fő, 2 %), Tomszk (1442 fő, 1 %), Krasznojarszk (1367 fő, 2 %), Novoszibirszk (1234 fő, 1 %), Szimferopol (1182 fő, 1 %), Irkutszk (1177 fő, 1 %), Szevasztopol (1094 fő, 1 %), Novorosszijszk (919 fő, 1 %), Vlagyikavkaz (859 fő, 1 %), Csita (710 fő, 1 %), Pjatyigorszk (623 fő, 1 %).

A második világháború után a lengyelek már Oroszország egyetlen nagyobb közigazgatási egységében sem alkottak akár csak 1 %-ot kitevő kisebbséget. A jelenleg is Oroszországban élő mintegy 70 ezer lengyel szétszórva él az Oroszországi Föderációban, a legtöbben Moszkvában és Szentpéterváron (mintegy 4-4 ezer fő).

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1926	197 827	83 785
1937	92 078	-
1959	118 422	22 193
1970	107 084	20 725
1979	99 733	14 923
1989	95 594	14 314
2002	73 001	-

 

 

 

 

 

 

Cimkék: lengyelek, Orosz Birodalom, Szovjetunió, Oroszország, Litvánia, Belarusz, Ukrajna

Országok: Litvánia Belarusz Ukrajna Oroszország