OROSZVALOSAG.HU
Gagarin rejtélyes halála
Gagarin rejtélyes halála
A kozmosz meghódítója egy véletlen baleset áldozata lett
Gagarin halálát egy hibás levegőbeömlő nyílás okozta
Az orosz tudósokból álló vizsgálóbizottság kiderítette, hogy semmilyen összeesküvés nem állt a kozmonauta halála mögött
Negyvenkét évvel ezelőtt, 1968. március 27-én a szovjet légierő egy MiG-15-ös vadászgépe lezuhant a Kirzsács (Киржaч) városa melletti erdő felett. A gép pilótája Jurij Alekszejevics Gagarin (1934-1968), a Szovjetunió hőse, a világ első űrutazója volt. A tragédia bejelentésének idején sokan merényletre gyanakodtak. Az eltelt évtizedek alatt több tucat magyarázat, teória látott napvilágot a gyanús, érthetetlen baleset miértjét illetően. Az okokat kutatva a leggyakoribb feltételezések sejtelmes együttállásokat véltek felfedezni a vadászgép meghibásodásában. Most mégis úgy tűnik, hogy a kétfős személyzet halálát egy hétköznapi hiba okozta. Erre a végkövetkeztetésre jutott ugyanis egy orosz tudósokból, aviatikai szakemberekből álló csoport, melyet Igor Kuznyecov, a légierő nyugállományú ezredese vezetett. A nemrég bejelentett vizsgálati eredményt hosszú évekig tartó, minden részletre kiterjedő kutatás előzte meg.
A tanulmány szövege szerint a híres kozmonauta, aki 1961-ben első emberként jutott ki a világűrbe, 1968 márciusában, miközben egy 3000 méter feletti magasságban történő rutin repülési gyakorlatot végzett, észrevette, hogy a pilótafülke egyik légelvezető nyílását véletlenül szabadon hagyták. A pánikba esett pilóta rádiós másodpilótájával Vlagyimir Szerjoginnal meggondolatlan és kockázatos manőverbe kezdett, hogy minél gyorsabban visszaereszkedjenek egy biztonságosabb repülési magasságra. De a süllyedés zuhanórepüléssé vált, így mindketten eszméletüket vesztették, az irányíthatatlan gép pedig a Kirzsács melletti erdőbe csapódott. A technikai nyomozás szakértői felhívták a figyelmet, hogy a pilóták akkoriban még nem voltak tudatában annak, hogy egy ilyen gyors ereszkedés, lényegében zuhanás, komoly szervi károsodást okozhat, ezért történhetett meg, hogy a tapasztalt és összeszokott pilótakettős belevágott egy ennyire merész manőverbe. Kuznyecov ezredes munkatársaival együtt a legmodernebb eszközöket és technológiákat hívta segítségül, hogy felderítse a baleset legapróbb részletét is, kizárva minden zavaró körülményt, mely irreleváns a végzetes légi forduló szempontjából. Az ezredes mindig is túlzottan felületesnek, elnagyoltnak tartotta azokat a titkos, sosem publikált, szovjet katonai vizsgálatokat, melyeket már a baleset másnapján lefolytattak. A hivatalos szovjet magyarázatok szerint Gagarin indokolatlan manőverének „legvalószínűbb oka” egy légköri (meteorológiai) szonda váratlan felbukkanása lehetett, melyet a rossz látási viszonyok, a sűrű gomolyfelhők miatt későn vett észre. Kuznyecov csapta azonban kilenc évnyi nyomozás és több kötegnyi irat áttanulmányozása után, úgy tűnik végre felfedte az igazságot. A részlegesen nyitva maradt légelvezető nyílás volt a baleset legfőbb oka, hiszen ezt észrevéve döntött a pilóta a vakmerő megoldás mellett, hogy minél előbb alacsonyabbra hozza MiG-jét. „Rajtunk kívül senki sem tudja, hogy mi történt azon a napon.” –magyarázta a helyi sajtó képviselőinek az ezredes – „Meg kell osztani a vizsgálat eredményeit a nemzetközi nyilvánossággal, hogy végre minden kétséget eloszlathassunk Gagarin halálát illetően.”
Az összeesküvést gyanító elméletek az eltelt évtizedek alatt több forrásból is táplálkoztak. Legtöbbjük Gagarin sikereire, a szerény, szimpatikus fiatalember népszerűségére épített. Utóbbiak szerint az űrutazásával mindössze 27 évesen a Szovjetunió hősévé és a világ egyik legismertebb emberévé avanzsált kozmonauta elismertsége és jó kapcsolata Hruscsovval bosszantotta volna az SZKP új főtitkárát, Brezsnyevet. A Hruscsov eltávolítása után hatalomra került, egyébként igen szerény képességű, egykori politikai tiszt utasítására szándékosan rongálhatták meg Gagarin MiG-15-ösét. Egy másik, szintén elterjedt magyarázat szerint a pilótakettős utolsó felszállásuk előtt alaposan felöntött a garatra. (Igaz ezt a magyarázatot a mindig visszafogott Gagarin rokonai és ismerősei visszautasították.)
Kuznyecov ezredes több évtizedes pályafutással és óriási típusismerettel a háta mögött nem hisz a mendemondáknak, a bizonyítást sosem nyert állításoknak és az alaptalan rágalmaknak. „A légbeömlő nyílás hibája volt a későbbi eseménylánc kiindulópontja, a tragédia okozója. Fontos lenne, hogy külső szakemberek, külföldi vizsgálóbizottságok is megismerhessék a nyomozás teljes anyagát, így erősítve meg eredményeinket.”
Gagarin halála után ikonisztikus figurává vált, képzőművészeti alkotások százai állítottak örök mementót emlékének, az emberiség történetében elért meghatározó teljesítményének. A hangos sikerei ellenére is mindvégig visszafogott, szerény, tisztes családi életét élő, hétköznapi hátterű Gagarin nemzedékének egyik legkedveltebb, legelismertebb tagjává vált. Eredményei, viselkedése és jelleme együttesen a Szovjetunió egy emberibb arcát tárták a világ elé.
A MiG–15 (NATO-kódja: Fagot) a Mikojan-Gurevics Tervezőirodában (OKB–155) kifejlesztett szovjet első generációs sugárhajtású vadászrepülőgép. Első harci alkalmazására a koreai háborúban került sor, majd később részt vett a vietnámi háború légi harcaiban is, valamint több más regionális konfliktus szereplője volt. Licenc alapján Csehszlovákiában, Kínában (J-2 elnevezéssel) és Lebgyelországban is gyártották. A Szovjetunióban több mint 12 ezer darabot készítettek belőle, a külföldi licenc-változatokkal együtt a teljes gyártási darabszám eléri a 18 ezret. A típus hibája a rövid törzsből adódó stabilitási probléma. Ezt a MiG 17-es típussal oldották meg, ennek hosszabb volt a törzse és szárnyak nyilazási szöge nagyobb volt. 1951-ben érkeztek meg Magyarországra az első MiG–15 repülőgépek. A MiG–15-tel felszerelt első magasabbegység 1951. március 16-án alakult meg Mezőfi István alezredes parancsnokságával. Az egység 1951. július 23-án kapta meg az első gépét. 1951-ben összesen 10 db együléses vadász és 4 db MiG–15UTI kétüléses gyakorló gép érkezett. Kezdetben a szovjet oktatók képezték ki a magyar pilótákat a típusra. Az első önálló magyar sugárhajtású repülést 1951. augusztus 24-én Mezőfi István hajtotta végre.