Az I. Péter által 1703-ban alapított Néva parti Szentpétervár 1712 és 1918 között volt az Orosz Birodalom fővárosa.

Szentpétervár sokkal inkább vegyes nemzetiségű város volt, mint a sokáig homogén orosz Moszkva. Az 1872-es városi összeírás szerint Szentpétervárnak 667 ezer lakosa volt (jóval több férfi egyébként, mint nő – 377 ezer szemben 289 ezerrel - ami jól mutatja a lakosság „adminisztratív” jellegét). Az oroszok aránya még a 80 %-ot sem érte el, igen jelentős volt viszont a német, a finn és lengyel népesség aránya is az Orosz Birodalom fővárosában.

 

Szentpétervár, 1872	Anyanyelvűek száma	Aránya
orosz	524 329	78,58 %
lengyel	9 756	1,46 %
német	45 515	6,8 %
finn	15 749	2,3 %
egyéb	71 858	10,76 %
összesen	667 207	100 %

 

Az 19. század utolsó negyedében – az orosz modernizáció, iparosodás, urbanizáció eredményeképpen - jelentősen megnőtt Szentpétervár népessége, csaknem megduplázódott, 1,264 millióra nőtt. Az oroszok aránya, 86 % fölé emelkedett, de a többi kisebbség száma sem csökkent, sőt, a század utolsó negyedében jelentősen nőtt például a szentpétervári lengyelek száma.

 

Szentpétervár, 1897	Anyanyelvűek száma	Aránya
orosz	1 094 019	86,5 %
lengyel	42 729	3,3 %
német	50 780	4 %
finn	21 006	1,7 %
egyéb	56 386	4,5 %
összesen	1 264 920	100 %

 

1918-ban Moszkvába helyezték a köztársasággá vált Oroszország fővárosát. Szentpétervárt még az első világháború idején Petrográddá, majd 1924-ben Leningráddá nevezték át. Leningrád lakossága nőtt 1897-hez képest, 1926-ban 1,609 millió lakosa volt. A város  nemzetiségi szerkezete némileg megváltozott ezekben az évtizedekben, amennyiben a hagyományos kisebbségek száma csökkent, jelentősen növekedett viszont a városban élő zsidók száma. 1926-ban már a zsidóság alkotta a város legnagyobb kisebbségét (84 ezer fő, 5,2 %).

 

Leningrád, 1926	Nemzetiségűek száma	Aránya
orosz	1 386 872	86,1 %
lengyel	34 027	2,1 %
német	16 916	1 %
zsidó	84 480	5,6 %
egyéb	87 521	5,6 %
összesen	1 609 816	100 %

 

Leningrád a második világháború legkegyetlenebb blokádját élte túl. A város legalábbis, de a lakók közül sokan nem. Több százezer ember vált a németek áldozatává. A felszabadulás után gyorsan helyreállították a Leningrádot, amelynek az ötvenes évek végén már majdnem 3 millió lakosa volt. A zsidók megmaradtak legnagyobb kisebbségnek, ám rajtuk kívül már csak a keleti szláv népek színesítették a város nemzetiségi arculatát.

 

Leningrád, 1959	Nemzetiségűek száma	Aránya
orosz	2 564 736	88,4 %
zsidó	162 344	5,5 %
ukrán	57 419	1,97 %
belorusz	39 252	1,37 %
egyéb	76 204	2,62 %
összesen	2 899 955	100 %

 

A szovjet korszak végére, mivel a zsidók száma apadásnak indult, már az ukránok váltak Leningrád legjelentősebb kisebbségévé.

 

Leningrád, 1989	Nemzetiségűek száma	Aránya
orosz	4 448 884	89,1 %
ukrán	150 982	3 %
zsidó	106 142	2,1 %
belorusz	93 564	1,8 %
egyéb	191 177	3,8 %
összesen	4 990 749	100 %

 

A rendszerváltás után jelentősen csökkent a régi nevét visszakapó Szentpétervár lakossága, több mint háromszázezer fővel. A keleti szláv népek közötti nagyon magas veszteség (13 év alatt félmillió orosszal lett kevesebb Szentpéterváron!) mellett jelentősen nőtt a különböző posztszovjet országokból érkező, déli, főként muszlim népesség aránya (azerbajdzsánok, tádzsikok stb.). Azaz a ’90-es években hasonló változások következtek be Szentpétervár nemzetiségi arculatában, mint Moszkva esetében.

 

Szentpétervár, 2002	Nemzetiségűek száma	Aránya
orosz	3 949 623	84,7 %
belorusz	54 484	1,1 %
ukrán	87 119	1,86 %
egyéb	569 993	12,22 %
összesen	4 661 219	100 %

Cimkék: Szentpétervár, Leningrád, Petrográd

Országok: Oroszország