Múltkori cikkünkben megemlékeztünk az alaszkai orosz kolóniákról, mostan írásunkban a rövidéletű hawaii orosz gyarmatosítást igyekszünk röviden vázolni. De mit is kerestek az oroszok Csendes-óceán közepén?

Az oroszok hawaii expanziójáról – lévén mindössze 3-4 évig tartott – nem túl nagy a szakirodalom. Ennek is az elejére kívánkozik Richard A. Pierce: Russia’a Hawaiian Adventure 1815-1817. című 1965-ben Los Angelesben megjelent munkája, melyben a szerző egy alapos bevezetést követően ismerteti a hawaii orosz terjeszkedés során keletkezett hivatalos iratok, beszámolók és levelek fontosabbjait.

A Csendes-óceán James Cook angol hajóskapitány utazásai előtt is ismert volt, de Cooknak köszönhető, hogy az emberiség pontosabb (tér)képet kapott a Föld leghatalmasabb óceánjáról. Egy generációval Cook után már fellendülőben volt az ottani hajóforgalom (amely napjainkig növekszik, köszönhetően az Egyesült Államok, Kína-Japán, Ausztrália kereskedelmi háromszögnek), városok, kikötők, kereskedelmi lerakatok létesültek. A Hawaii-szigetek, előnyös központi fekvéséből adódóan, kezdettől fogva az óceán „fordítókorongjaként” volt ismert, mivel útközben itt álltak meg a hajók, hogy feltöltsék készleteiket, vagy éppen a bennszülöttekkel üzleteljenek. Mivel ekkoriban az Egyesült Államok a nyugati irányú kontinentális terjeszkedéssel, majd 1812-1814 között leginkább a brit flottával volt elfoglalva, így az oroszok – hasonlóan Alaszkához és Kaliforniához – itt is szabad kezet kaptak.

1804. júniusában érkeztek meg az első orosz hajók – „Nagyezsda” (Reménység), „Néva” – a Hawaii-szigetekre, melyek Kruzenstern és Lizjanszkij vezetésével egy expedíció keretében hajóztak erre. Először Hawaii szigetén szálltak partra, de a sziget főnöke nem tartózkodott otthon, épp a szomszéd szigeten (Oahu) háborúzott, s egy kitört járvány miatt az oroszok rövid tartózkodás után a legtávolabbi szigetre, Kauai-ra hajóztak. Ezen a szigeten Kaumualii törzsfőnök fogadta őket, aki folyékonyan beszélt angolul, s rögtön orosz protektorátus alá akarta helyeztetni szigetét, a hawaii törzsfőnök – Kamehameha – agressziója miatt. Ezt a diplomáciai lépést az oroszok egyelőre nem tették meg. A következő években azonban többször is megfordultak orosz kereskedők Kauai szigetén.

Georg Anton Schäffer felbukkanása és az orosz expanzió

A tényleges orosz terjeszkedés a Hawaii-szigeteken, bármilyen meglepő, egy németnek köszönhető. Schäffer (oroszul: Георг Антон Шеффер) egy 1779-ben Bajorországban született sebész volt, aki galíciai és magyarországi kitérők után még a Napóleon elleni háborúban is részt vett, hőlégballonos (!) felderítőként. Napóleon oroszországi hadjáratát követően, 1813-ban elszegődött a Szuvorov nevű orosz kereskedelmi hajóra hajóorvosnak, de összekülönbözött a hajóskapitánnyal, emiatt Sitkában – Orosz-Alaszka tulajdonképpeni fővárosa, mely Novo-Arhangelszk néven is ismert – elhagyta a hajót. Az ott székelő Alekszandr Baranov – az Orosz-Amerikai Társaság feje – aki szintén nem ápolt felhőtlen kapcsolatot a Szuvorov kapitányával, Schäffert az Orosz-Amerikai Társaság szolgálatába fogadta. Schäfer 1815-ben Hawaiira hajózott, hogy visszaszerezze a társaság áruit, melyeket Kaumualii főnök, Kauai szigetén foglalt le. A Schäffer által vezetett különítmény nem járt sikerrel, sőt az Orosz-Amerikai Társaság egyik legnagyobb baklövésének bizonyult Schäffert Hawaiira küldeni. Kaumualii, aki már évek óta szövetségest keresett hazai riválisa, Kamehameha ellen (az első odaérkező orosz hajósokkal is ezt próbálta elhitetni), befolyásolni tudta Schäffert és elhitette vele, hogy a társaság viszonylag gyorsan és egyszerűen gyarmatosítani tudná a Hawaii-szigeteket. Schäffer, akit tapasztalatlan, de annál ambiciózusabb volt, rögtön bedőlt ennek, „elveszítette realitásérzékét”, már haditengerészeti ostromot tervezett a szigetek ellen, ami után személyesen igázta volna le az összes szigetet. Ehhez keresett támogatást Szentpéterváron. Baranov bizalmat szavazott neki, s kezdetben Schäffer igen sikeresen vezette a tárgyalásokat: 1816-ra elérte, hogy Kamehameha halászati jogot adjon az Orosz-Amerikai Társaságnak a szigetek mentén, továbbá engedélyt szerzett haszonállatok tartására, s földterületet kapott Oahu szigetén, hogy azon támaszpontot építsen.

Schäffer németes alapossággal látott neki, hogy a szigeteken kiépítse a Társaság (s részben a saját) birodalmát: hajókat vásárolt, kikötőt épített és 1816. szeptember 12-én megkezdte az első erőd építését, amit Sándor cár hitvese után Elizabeth (Erzsébet) erődnek (Елизаветинская крепость) keresztelt el. Annak ellenére, hogy nagyon jó esélyekkel kezdődött el a szigetek kolonializálása, az orosz vállalkozás rövid úton véget ért: még ugyanabban az évben a bennszülöttek fellázadtak Oahu szigetén, felgyújtottak egy éppen épülőfélben levő szeszfőzdét, megölték az egyik aleut (alaszkai) munkást majd a Fort Elizabethet építő munkások között is kitört a lázadás. Schäffer helyzete tovább romlott, amikor Baranov fülébe jutott annak gyakran erőszakos fellépése a bennszülöttek ellen, s az, hogy részben a saját szakállára dolgozott. Emiatt Baranov elrendelte az orosz legénység visszatérést Sitkába (Alaszka).

Fort Elizabeth

Schäffer 1816 őszén már megnyitott egy kereskedelmi támaszpontot Hanalei-ben, Kauai-szigetén, s nekilátott az ideiglenes jelleggel megépített Fort Elizabeth megerősítésének is, mely a Waimea-folyó torkolatánál épült. Októberben további két fölerődítményt fejezett be. Az egyiknek Sándor cár után a Fort Alekszandr, a másiknak a Fort Barclay nevet adta. Hanalei-t pedig maga után igen szerényen Schäfferthal-nak (Schäffervölgy) nevezte át.

A valaha létezett hawaii orosz építmények közül mára csak a Fort Elizabeth látható. Schäffer maga tervezte az erődöt, s a kivitelezést hawaii munkások végezték. Amikor 1817. május 8-án az utolsó orosz is elhagyta a szigeteket, a hawaiiak birtokukba vették azt, kisebb módosításokkal befejezték és 1864-ig használták.

A hatszögletű csillagerőd falai 3.66 méter magasak, az erőd átmérője több mint 90 méter, s három rétegből áll: egy földes rézsű, lávakőzetből álló réteg és egy keményre döngölt föld réteg, melynek teteje teljes egészében le van kövezve. Az erődben állt egy őrszoba, lőszerraktár, barakkok, lövegállás és egy kereskedelmi lerakat. Sajnos csak a külső fal maradványai maradtak fenn. Az épület maradványai szerencsére műemlékvédelem alatt állnak, így szerepel az amerikai „Történelmi Helyszínek Nemzeti Jegyzék”-ében (National Register of Historic Places) és a „Nemzeti Történelmi Nevezetességű Helyek” (National Historic Landmark) között is.

(www.colonialvoyage.com, explorenorth.com, www.hawaiihistory.org, Richard A. Pierce: Russia's Hawaiian Adventure, 1815 to 1817; (Los Angeles 1965.)