OROSZVALOSAG.HU


Az olasz futuristák és a Szovjetunió  

  |  2010-03-01 15:36:08  |  
Mezei Bálint

Az olasz futuristák és a Szovjetunió  

A Moszkvával ápolt jó viszony 1936-ban a spanyol politikai helyzet miatt ért véget 

A „szovjet” futuristák – Alberto Abate*, Corriere della Sera, 2010. január 25.

A Szovjetunióval ápolt jó viszony 1936-ban a spanyol politikai helyzet miatt ért véget. 

Az 1926-os velencei Biennálén az olasz mozgalom a Szovjetunió vendége volt. Marinetti és Oroszország törékeny barátsága.

 Az olasz futuristák és a Szovjetunió  Az olasz futuristák és a Szovjetunió  

Az 1909-ben Filippo Tommaso Marinetti (1876-1944) Párizsban írt és a Le Figaróban közölt kiáltványával született futurizmus[i] centenáriuma alkalmával szinte minden részletre kiterjedő tanulmányokat, elemzéseket közöltek, mégis az egyik legérdekesebb esetről, a mozgalom részvételéről és szovjet kapcsolatairól a velencei Biennálén senki sem emlékezett meg. Habár három alkalommal is megjelentek a Biennále kertjeiben, 1926-ban és tíz évvel később, 1936-ban szintén, teljesen szokatlan és váratlan megoldással élve, nem az olasz művek között kaptak helyet, hanem az orosz, jobban mondva a Szovjetunió pavilonjában.[ii] Csak 1942-ben fordult elő, hogy a kiállítási központ az Olasz Futurizmus Pavilonja nevet kapta.

A Biennále 1926-os évben kiadott hivatalos katalógusában a következőket olvashatjuk: „A Szovjetunió örömmel engedte át Pavilonját az olasz futurista művészek kiállításának. Szervező biztos F. T. Marinetti.” Ebben az évben az olasz futurista mozgalom tizenkilenc alkotója állíthatott ki a szovjet (kultúr)politika gesztusának jóvoltából.

Az olasz futuristák és a Szovjetunió  Az olasz futuristák és a Szovjetunió  

A Pavilon és a vele járó értékes kiállítási tér átengedése különös, részben indokolatlan tettnek tűnik ismerve a bolsevizmus és a fasizmus közti kibékíthetetlen ideológiai ellentéteket, de túl ezen, nem szabad megfeledkeznünk a hirdetett elvek és a két érintett állam valós politikája közti különbségről sem. Bár a Szovjetunió és a fasiszta Olaszország az eszmei barikád két oldalán álltak, a napi élet gyakorlatát meghatározó cselekvési programjuk sok hasonlóságot mutatott. (Természetesen továbbra is két ellentétes rendszerről, nem összemosható ideológiai határvonalakról beszélünk!) A Mussolini vezette Olaszország azon nemzetek sorába tartozott, melyek elsőként ismerték el az újonnan született szovjet államot. Egy másik érv, azonban erősebbnek tűnik annak megmagyarázására, hogy miért fogadta magához az olasz futurista mozgalmat a Biennáléra kiküldött szovjet delegáció. Marinetti már 1914-ben eljutott az akkor még cári uralom alatt álló Oroszországba, ahol nagy tisztelettel fogadták, illetve a legkiemelkedőbb művészekkel és írókkal együtt említették a nevét.[iii] Marinetti abban a tudatban vágott neki keleti utazásnak, hogy egy kulturálisan elmaradott, provinciális világgal fog találkozni, ehelyett a modern korszellem legfelkészültebb, elmélyült tudású nagyjaival ismerkedett meg. Végső soron ez, az első nagy világégést még éppen megelőző utazás, szilárdította meg a futurista mozgalom vezéralakját az orosz kultúrához fűző barátságot. A Szovjetunió a későbbi években többször is hivatalosan megjelent a Biennálén, egészen 1934-ig, amikor Zsdanov véglegesen a „szocialista realizmust” tette meg a moszkvai kultúrpolitika vezérfonalává.

Az 1936-os Biennáléra már minden megváltozott, köszönhetően elsősorban a huszadik századot meghatározó, két legnagyobb forradalmi ideológia (a bolsevizmus és a fasizmus) első tényleges, háborús keretek között történő összecsapásának. A spanyol polgárháború és Etiópia olasz elfoglalása tépte el végleg az addigra már amúgy is elgyengült szálakat. Az utóbbi év Biennáléját bemutató katalógus a következő sorokat őrzi: „Az Olasz Futurizmus Pavilonja (Orosz Pavilon) Szervező biztos: S. E. Marinetti akadémikus” Az olasz futurista mozgalom ekkor már nem a szovjet-orosz fél szívességéből lett az orosz pavilon vendége, hanem egy erőszakos tettel egyszerűen elfoglalta azt. Marinetti már a bevezető szövegben, a háborúhoz intézett dicsőítő szózattal hívta fel magára a figyelmet. „Az Olasz Futurista Mozgalom huszonhét évvel ezelőtt született a »Világ egyetlen megtisztulása a háború« felkiáltásommal, sok ezernyi tömeg ellen, akiket a nyugalom és a szociális kommunizmus mérgeztek meg.” Az 1936-os kiállítást az etióp háborúnak szentelték, és több, mint beszédesek voltak a bemutatott képek címei is: Addisz-Abeba megcsúfolása, Passo Uarieu védelme – mindez a fasiszta-futurista művész, Mario Menin szemüvegén keresztül. Különösen az utóbbi festmény kapcsán elrettentőek a Marinetti által a Biennále katalógusában megjelentetett sorok: „Mindeddig meggyőződéssel szembenézve a képlékenynek tetsző, ezidáig tagadott vagy elhanyagolt vagy éppen feloldhatatlannak vélt problémákkal, a feketeinges futurista Menin, az oldalamon harcolva ismerte fel és örökítette meg Passo Uarieu, mára már legendássá vált védelmét.” Marinetti nem maradt adós azon három festészeti probléma megjelölésével, amelyeket Menin az „oly bizonytalan helyzet” ellenére is sikeresen oldott meg: I. probléma: kifejezni a csata sodró lendületét; II. probléma: megérezni és a vásznon rögzíteni a különböző méretű és típusú ágyúk, golyószórók és puskák csövéből kiáramló csörömpölést és fülsüketítő zajt; III. probléma: bemutatni az afrikai csatákat gazdagon jellemző, felcsigázó és szenvedélyes líraiságot.” Ugyanezen Biennálén, az olasz futurista mozgalom emberibb arcát kifejezendő mutatták be, a nem sokkal korábban elhunyt festő Fillia (Luigi Colombo) néhány alkotását, és ezek mondanivalójának különbözőségéről már címeik is árulkodtak: Páduai Szent Antal, Az Isten városa. Marinetti talán nem véletlenül a bemutató katalógus utolsó sorait szánta a mozgalom eredeti szellemiségét haláláig őrző festő posztumusz méltatásra, akinek képeit szent művekként állította be: „Pont ez a szentség mutatkozik meg győzedelmesen a nagy Fillia mesterműveiben, hiszen zseniális plasztikája a földi vég előtt vált halhatatlanná, és csodálható meg nyolc nagy vásznon, az általa ekképp elfoglalt idő és a tér páratlan, egyidejű összevegyülése során.” 

A háborús 1942 szomorú Biennáléján már szót sem ejtettek az Orosz Pavilonról, még csak nem is hivatkoztak rá. Marinetti ismét, ekkorra már védjegyévé vált, terjengős bevezetőt írt a futuristákat bemutató füzet kezdő lapjaira. A légi események festészetét piedesztálra emelő olasz mozgalom végleg elmerült a háború szennyében és véglegességében. Marinetti lángoló, de persze túlzó szavakkal mutatta be Tato (Guglielmo Sansoni), „a légi bombázások nagymesterének”, és Gerardo Dottori („a repülés, az égi festészet, a légi lírika és plasztika nagyja”) képeit. A velencei Biennále futurista művészeti eseményeit az afrikai légi csaták hangosan berregő propellerjei zavarták meg és zárták is le egyben. Marinetti 1944-ben, a mindentől védett Bellagióban, a Comói-tó partján szívrohamban hunyt el.   

Az olasz futuristák és a Szovjetunió    Az olasz futuristák és a Szovjetunió  

*Alberto Abate (Róma, 1946-). Jelenleg Cataniában és Rómában él, ahol modern művészettörténetet tanít a La Sapienza Építészmérnöki karán. Az intenzív figuratív ábrázolás áll műveinek középpontjában. Az Anacronismo és a  Pittura Colta egyik vezető személyisége. A L’Avanti! kulturális oldalának munkatársa. Legfontosabb olasz kiállításai:  1977-1978, Galleria La Salita, Roma; 1983, Galleria Vigato, Alessandria; 1985, Galleria La Bertesca, Milano; 1986, Tour Fromage, Aosta; 1988, Centro di Cultura Ausoni, Roma; 1989, Ex Convento dei Benedettini, Facoltà di Lettere, Università di Catania; 1990, Galleria Manuela Boscolo, Busto Arsizio; Galleria Helga Wicher, Wuppertal; 1991, Il Polittico, Roma; 1992, Galleria Civica d’Arte Moderna, Palazzo dei Diamanti, Ferrara; Palazzo Bandera, Museo delle Arti, Busto Arsizio; 1994, Fondazione Katinca Prini, Genova; 1995, Il Polittico, Roma; 1997, Facoltà di Architettura, Siracusa.

 


[i] Huszadik századi avantgárd művészeti irányzat volt. Nagy hatással volt rá a kubizmus. Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül, kulcsszavai:  a mozgás, az urbanizáció, a  militarizmus és a nacionalizmus voltak. A futurizmus 1910 körül lépett fel, szülőhazája Olaszország volt. Két fő változata közül az olasz (Marinetti vezérletével) Mussolini fasiszta mozgalmához csatlakozott, Oroszországban Majakovszkij és társai 1917-ben a szocialista forradalom hívei lettek.

[ii]A futurizmusnak két alirányzatát lehet elkülöníteni, az egyik a nyugati irány, amely Olaszországban volt legjellemzőbb és politikailag a fasizmussal, a másik a keleti irány, amely Oroszországban alakult ki, az irodalomban Majakovszkij révén a kommunizmussal került kapcsolatba.

[iii] Még a cári Oroszország utolsó éveiben született meg a rayonizmus, az orosz futurizmus. Itt főként a költészetben volt jelentős szerepe, azonban a szovjet rendszer nem tűrte meg az avantgárd irányzatokat. Az orosz futuristákat csak eleinte támogatták, Sztálin hallgatásra kényszerítette őket, Majakovszkij például öngyilkos lett, többen emigráltak.

Cimkék: futurizmus
Országok: Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat