1897-ben több mint 5 millió zsidó élt az Orosz Birodalomban. A zsidók a birodalom ötödik legnagyobb népe voltak ekkor (az oroszok, ukránok, lengyelek, beloruszok után). A főként jiddis nyelvű oroszországi zsidók nyelvi asszimilációja (ami alatt mindenekelőtt ruszifikációt kell érteni) éppen csak elkezdődött a 19. század végén és a szovjet korszak végére fejeződött be.

Az első világháború után az Orosz Birodalom egykori nyugati területeinek elvesztésével a Szovjetunióban 2,6 millió zsidó maradt. Ekkor már előrehaladottabb volt a zsidók nyelvi asszimilációja (ruszifikációja). A második világháború után jelentősen csökkent a szovjetunióbeli zsidók száma (még úgy is, hogy a Szovjetunió a Molotov-Ribbentrop paktum következtében olyan kelet-lengyelországi területeket szerzett, ahol eredetileg igen nagy volt a zsidó lakosság száma).

A zsidók száma végig csökkent a szovjet korszak második felében, a ’80-as években jelentős mértékben az intenzív kivándorlás következtében. 1989-re már csak 1,378 millió zsidó maradt a Szovjetunióban. Mint az anyanyelvi adatokból is kitetszik, nyelvi asszimilációjuk lényegében befejeződött a szovjet korszak végére.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1897	-	5 063 156
1926	2 599 973	1 870 102
1937	2 669 147	-
1959	2 267 814	407 900
1970	2 150 707	381 078
1979	1 810 876	257 813
1989	1 378 344	153 385

1897-ben az oroszországi zsidók legnagyobb része a birodalom nyugati kormányzóságaiban élt, az egykori letelepedési körzetben: a lengyel, belorusz és ukrán területeken. A jellemzően urbanizált zsidó népesség számos oroszországi városban többséget alkotott.

Zsidó többségűek voltak a következő nagyobb városok az Orosz Birodalomban 1897-ben: Vilno (62 ezer fő, 40 %), Kisinyov (50 ezer fő, 46 %), Minszk (46 ezer fő, 52 %), Belosztok (41 ezer fő, 62 %), Vityebszk (33 ezer, 51 %), Zsitomir (30,5 ezer fő, 46 %), Breszt-Litovszk (30 ezer fő, 65 %), Kremencsug (29 ezer fő, 47 %), Kovno (25 ezer fő, 35 %), Jeliszavetgrad (23 ezer fő, 38 %), Mogiljov (21,5 ezer, 50 %), Gomel (20 ezer, 55 %), Kamenyec-Podolszk (16 ezer fő, 45 %), Polock (12 ezer fő, 60 %), Vinnyica (11 ezer fő, 38 %).

A lengyel kormányzóságokban: Lublin (23,6 ezer fő, 47 %), Szedleck (11 ezer fő, 43 %), Lomzsa (10 ezer fő, 39 %), Kalis (3 ezer fő, 13 %).

Jelentős (10 % fölötti) zsidó népességgel rendelkeztek a következő nagyobb városok: az Európai Oroszországban Odessza (124 ezer fő, 31 %), Jekatyerinoszláv (40 ezer fő, 35 %),   Kijev (30 ezer fő, 12 %). Grodnó (22 ezer fő, 18 %), Nyikolajev (18 ezer fő, 20 %), Herszon (17 ezer fő, 29 %), Poltava (10 ezer fő, 20 %), Csernyigov (9 ezer fő, 32 %), Tyiraszpol (8,5 ezer, 27 %), Szimferopol (7,8 ezer fő, 16 %), Akkerman (5,5 ezer fő, 20 %), Kercs (4288 fő, 13 %).

A lengyel kormányzóságokban Varsó (185 ezer fő, 27 %), Lodz (92 ezer fő, 29 %), Radom (14 ezer fő, 47 %), Petrokov (9 ezer fő, 30 %), Plock (8 ezer fő, 28 %), Szuvalki (7 ezer fő, 33 %).

A Kaukázusban Kutaisz (3419 fő, 10,5 %), Derbent (2181 fő, 15 %), Groznij (1686 fő, 11 %), Nalcsik (1057 fő, 22 %), Szibériában pedig Csita (1160 fő, 10 %).

Azaz a 19. század végén Varsó, Odessza, Lodz, Vilno (Vilnius), Kisinyov voltak a legnépesebb zsidó városok az Orosz Birodalomban.

A Lengyel kormányzóságok közül a Varsóiban (321 ezer fő, 17 %), Petrokoviban (213 ezer fő, 15 %), Lubliniban (155 ezer fő, 13 %), Szedleckiben (120 ezer fő, 16 %), Radomiben (112 ezer fő, 14 %), Lomzsaiben (91 ezer fő, 16 %), Kedleciben (83 ezer fő, 11 %), Kalisiben (64 ezer fő, 8 %), Szuvalkiban (59 ezer fő, 10 %), Plockiban (51 ezer fő, 9 %) élt számottevő zsidó népesség.

A kormányzóságokat tekintve a zsidók 10 % fölötti népességarányt alkottak az Európai Oroszország következő guberniumaiban: Kijevi (430 ezer fő, 12 %), Volinyi (394 ezer fő, 13 %), Podolszki (369 ezer fő, 12 %), Minszki (343 ezer fő, 16 %), Herszon (322 ezer fő, 12 %), Grodnói (278 ezer fő, 17 %), Besszarábia (228 ezer fő, 12 %), Kovnói (218 ezer, 14 %), Mogiljovi (203 ezer, 12 %), Vilnói (203 ezer fő, 13 %), Vityebszki (174 ezer, 12 %).

További jelentős zsidó népesség volt kimutatható a  Csernyigovi (114 ezer fő, 5 %), Poltavai (110 ezer fő, 4 %), Jekatyerinoszlávi (99 ezer fő, 4,69 %), Tavricseszkajai (55 ezer, 4 %), Kurlandi (38 ezer fő, 5,6 %), Lívlandi (24 ezer fő, 1,82 %) kormányzóságokban.

Szibériában az Irkutszki kormányzóságban (7 ezer fő 1,38 %) élt említésre méltó számban zsidó lakosság.

 

Zsidók Ukrajnában: Az Orosz Birodalom széthullása után a szovjet köztársaságokban szám szerint a legtöbb zsidó Ukrajnában maradt, több mint 1,5 millió fő (az akkori Ukrajna lakosságának 5,4 %-a). Az oroszok után a zsidók alkották a két világháború közti Ukrajna legnagyobb nemzeti kisebbségét.

Az ukrajnai zsidók száma némi csökkenésnek indult a ’30-as években (bár 1939 őszén a lengyel területek megszerzésével további 625 ezer zsidó került Ukrajnához) ám az igazi katasztrófát a második világháború hozta el: a németek által folytatott szisztematikus népirtás. Noha 1937 (a háború előtti utolsó hitelesnek tekinthető szovjet népszámlálás) után Ukrajna területe jelentősen bővült (Kelet-Lengyelországgal, Kárpátaljával, a Krímmel), az ukrajnai zsidók száma e megnövekedett területen is jóval kevesebb volt még az ’50-es évek végén is, mint 20 évvel korábban.

A 20. század elején megkezdődött asszimiláció ekkor már a végéhez közeledett: az ukrajnai zsidók túlnyomó része ekkora már ruszifikálódott (1959-ben a 840 ezer ukrajnai zsidó közül csak 142 ezer volt zsidó anyanyelvű, mindössze 23 ezer ukrán, miközben 671 ezren az oroszt tekintették anyanyelvüknek).

Az ukrajnai zsidók száma a szovjet korszakban végig csökkent (a ’80-as években arányuk 1 % alá süllyedt), asszimilációjuk erősödött. A ’90-es években háromnegyedük elhagyta szülőhazáját.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1926	1 574 391	1 195 723
1937	1 470 484	-
1959	840 311	142 241
1970	777 126	102 190
1979	634 154	57 179
1989	486 326	34 635
1999	103 591	3 213

 

Zsidó településterület Ukrajnában: a második világháború előtt a zsidók aránya legnagyobb a jobb parti Ukrajnában volt (7,5 %), de az Ukrán SZSZK-ban csak az Izjumi, Kupjanszki, Szumi, Sztarobelszki körzetekben nem érte el a zsidó népesség aránya az 1 %-ot.

10 %-os arányt értek el a zsidók a következő körzetekben: Odesszai (170 ezer fő, 19,8 %), ahol szám szerint a legtöbb zsidó élt, Kijevi (162 ezer fő, 10 %), Vinnyicai (77 ezer fő, 10 %), Bergyicsevi (69 ezer fő, 10 %).

A zsidó lakosság néhány jelentősebb városban többséget alkotott, ide tartozik Bergyicsev (30 812 fő, 55 %) és Kremencsug (28 969 fő, 49 %).

10 % fölötti zsidó lakossággal rendelkeztek a következő ukrajnai városok: Odessza (153 243 fő, 37 %), Kijev (140 256 fő, 27 %), a főváros Harkov (81 130 fő, 19,53 %), Dnyepropetrovszk (62 043 fő, 27 %), Vinnyica (21 812 fő, 38 %, ukrán többség mellett, 1897-ben ez a város még zsidó többségű volt), Nyikolajev (21 786 fő, 20,8 %), Poltava (18 476 fő, 20 %), Zinovjevszk (18 358 fő, 28 %), Herszon (14 837 fő, 25 %), Sztálin (11 342 fő, 11 %), Zaporozsje (11 319 fő, 20 %).

A háború és annak következményei jelentősen átrajzolták ezt a képet. A holokauszt következményeként 1959-ben már csak Kijevben haladta meg a zsidók aránya a 10 %-ot (153 ezer fő, 14 %). Az ukrajnai megyék egy részében a zsidók aránya azért 1945 után is elérte az 1 %-ot. Ide tartoznak: Odessza (121 ezer fő, 6 %), Harkov (84 ezer fő, 3 %), Dnyepropetrovszk (73 ezer fő, 3 %), Vinnyica (50 ezer fő, 2 %), Zsitomir (42 ezer fő, 3 %), Donyeck (42 ezer fő, 1 %), Csernovci (42 ezer fő, 5 %), Lvov (30 ezer fő, 1 %), Krím (26 ezer fő, 2 %), Zaporozsje (21 ezer fő, 1 %), Nyikolajevszk (12,5 ezer fő, 1 %), Hmelnyickij (19 ezer fő, 1 %), Kárpátalja (12 ezer fő, 1 %), Herszon (10 ezer fő, 1 %).

Zsidók Oroszországban: Oroszországban valamivel több mint félmillió zsidót számláltak össze 1926-ban (az oroszországi zsidók körében az asszimiláció, ruszifikáció ekkor jóval előrehaladottabb volt, mint az ukrajnai zsidóknál). Számuk a ’30-as évek végére jelentősen emelkedett. Az oroszországi zsidók száma 1959-ben érte el a csúcspontot, 875 ezer fővel, majd ezt követően fokozatosan csökkenni kezdett. A ’90-es években jelentős kivándorlás indult meg az oroszországi zsidók körében.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1926	566 917	278 474
1937	773 976	-
1959	875 307	117 559
1970	807 915	94 971
1979	700 651	70 204
1989	536 848	47 704
2002	229 938	-

 

1926-ban az oroszországi zsidók túlnyomó többsége városokban élt. Lényegében minden jelentősebb orosz városban elérte a zsidók aránya az 1 %-ot.

10 % fölötti zsidó lakossággal rendelkezett 1926-ban a Krím-félszigeten fekvő Szimferopol (17 ezer fő, 20 %), valamint Szmolenszk (12 887 fő, 16 %).

Az oroszországi zsidók harmada a két legnagyobb városban, Moszkvában (131 ezer fő, 6,5 % - azaz Moszkva rendelkezett a legnépesebb zsidó közösséggel az oroszországi városok közül), és Leningrádban élt (84 ezer fő, 5,2 %).

 A megyei területek közül a zsidók aránya elérte az 1 %-ot a Krími ASZSZK-ban (40 ezer fő, 5,6 %), Brjanszkban (37 ezer fő, 2 %), Szmolenszkben (36 ezer fő, 2 %), a Doni körzetben (27 ezer fő, 2 %), Pszkovban (22 ezer fő, 1 %), az Irkutszki körzetben (9 ezer fő, 2 %), Asztrahányban (6 ezer fő, 1 %), és a Taganrogi körzetben (2708 fő, 1 %).

1959-re ez a helyzet jelentősen megváltozott: ekkor már csak Leningrádban (162 ezer fő, 6 %), Moszkvában (239 ezer fő, 5 %), Moszkva megyében (63 ezer fő, 1 %), valamint a Zsidó Autonóm Körzetben (8,76 %) haladta meg arányuk az 1 %-ot, ugyanakkor  a Brjanszk, Pszkov, Szmolenszk megyében élő zsidóság a háború áldozatává vált.

 Ez a koncentrálódás a mai napig jellemző az oroszországi zsidóságra: jelenleg az oroszországi zsidók több mintegy fele a két nagy városban, Moszkvában (73 ezer fő) és Szentpéterváron (36 ezer fő) él.

 

A Zsidó AK etnikai képének változása: a Zsidó Autonóm Körzetet 1934-ben hozták létre a Távol-Keleten, Birobidzsánban. Ez a terület csak elenyésző zsidó lakossággal rendelkezett még az ’50-es évek végén is. Még az ukránok is többen voltak, mint a zsidók, akinek aránya 10 % alatti volt, miközben háromnegyedes orosz többség mutatható ki a körzetben.

 

Zsidó AK, 1959	Nemzetiség száma	Aránya
zsidó	14 269	8,76 %
orosz	127 281	78,15 %
ukrán	14 425	8,88 %
egyéb	6 881	4,22 %
összesen	162 856	100 %

 

 A szovjet korszakban csökkent a Zsidó AK-ben élő zsidók száma, miközben a lakosság száma összességében emelkedett. Ennek eredményeképpen a zsidók aránya 4 %-ra csökkent a korszak végére.

 

Zsidó AK, 1989	Nemzetiség száma	Aránya
zsidó	8 887	4,15 %
orosz	178 087	83,18 %
ukrán	15 921	7,43 %
egyéb	11 190	5,22 %
összesen	214 085	100 %

 A ’90-es években valamelyest csökkent a lakosságszám, ezen belül a zsidóké jelentősen, aminek következtében 2002-ben a Zsidó AK-ben mindössze a lakosság 1 %-a volt zsidó nemzetiségű, viszont homogén orosz többség alakult ki a területen.

 

Zsidó AK, 2002	Nemzetiség száma	Aránya
zsidó	2 327	1,21 %
orosz	171 697	90 %
ukrán	8 483	4,44 %
egyéb	8 408	4,4 %
összesen	190 915	100 %

 

 

Zsidók Belaruszban: a Szovjetunió megalakulása után a zsidók aránya a szovjet köztársaságokon belül Belaruszban volt a legmagasabb, 8,1 %. Ebben a köztársaságban a zsidók alkották a legnagyobb létszámú kisebbséget az oroszok és a lengyelek előtt. A belorusz alkotmány lényegében államnyelvvé tette a zsidót (a 21. § szerint az állami ügyintézésben egyenrangú a belorusz, a zsidó, az orosz, a lengyel nyelv, a 23. § rendelkezése alapján ezeken a nyelveken kell publikálni).

A belorussziai zsidóság – hasonlóan az ukrajnaihoz, és ellentétben az oroszországival – kevésbé volt asszimilált (ruszifikált) a 20. század első harmadában. A zsidó nemzetiségűek túlnyomó többsége 1926-ban is zsidó (jiddis) anyanyelvű volt.

 A belorussziai zsidók száma már a ’30-as években némi csökkenésnek indult (bár 1939-ben 258 ezer zsidó került a Belorusz SZSZK-hoz az egykori kelet-lengyelországi területekről), a második világháborút többségük nem élte túl. 1959-ben már fele annyi zsidót sem találunk a volt kelet-lengyelországi területekkel megnövekedett Belaruszban, mint a háború előtt.

A szovjet korszak második felében a belorussziai zsidóság lassú fogyása észlelhető, a ’80-as évek végére asszimilációjuk befejeződött.

A belorussziai zsidóknak csak elenyésző része vált belorusz anyanyelvűvé (1989-ben mindössze 2 ezer fő), a többségük oroszajkúvá lett (1989: 100 ezer fő).

A ’90-es években a belorussziai zsidók jelentős része kivándorolt hazájából, 1999-re pedig kevesebben mint 30 ezren maradtak a valaha igen jelentős zsidó népességgel rendelkező Belaruszban.

 

	Nemzetiség	Anyanyelv
1926	407 059	369 252
1937	363 217	-
1959	150 084	32 913
1970	148 011	26 391
1979	135 450	15 139
1989	111 883	8 530
1999	27 810	-

 

1926-ban a Belorusz SZSZK összes körzetében meghaladta a zsidók aránya az 1 %-ot.

10 % fölötti zsidó népességgel rendelkezett a Minszki (71 ezer fő, 13 %), Bobrujszki (52 ezer fő, 10 %), Gomeli (45,5 ezer fő, 11 %) körzet.

A Belorusz SZSZK-ban 1926-ban zsidó többségű volt Gomel (37 745 fő, 44 %), Vityebszk (37 ezer fő, 37 %), Bobrujszk (21,5 ezer fő, 42 %) városa.

Jelentős zsidó népességnek adott otthont a városok közül Minszk (53 ezer fő, 41 %, 1897-ben      Minszk még zsidó többségű volt) és Mogiljov (17 ezer fő, 34 % - 1897-ben még zsidó többségű).

1959-re a zsidók aránya a Belorusz SZSZK-ban 1,8 %-ra csökkent a korábbi 7,41 %-ról. Ekkor már egyik közigazgatási egységben sem érte el arányuk a 10 %-ot (a legmagasabb Minszkben volt, ahol ekkor még 38 842 zsidó élt, a város lakosságának 8 %-a). Az 1 %-ot is csak a következő megyékben érték el: Gomel (45 ezer fő, 3 %), Mogiljov (28 ezer fő, 2 %), Vityebszk (19 ezer fő, 1 %), majd ez a szám is lassan fogyásnak indult az elkövetkező évtizedekben.

 

 

 

 

Cimkék: zsidók, Oroszország, Orosz Birodalom, Ukrajna, Belarusz, Birobidzsán

Országok: Belarusz Ukrajna Oroszország