2010 – Belka és Sztrelka, bár manapság csak kevesen emlékeznek a nevükre, de a két nőstény kutya missziója az űrkutatás történetének szerves részét képezi. Idén augusztus 20-án ünnepeltük sikeres földetérésük fél évszázados évfordulóját. Miért is olyan fontosak, ha úgy tetszik, megkerülhetetlenek még napjainkban is? A válasz roppant egyszerű; a két szuka volt az első élőlény, melyek épségben megjárták a világűrt, ezzel örökre otthagyva tappancsuk nyomát a kozmosz végtelenjén. Pontosan három évvel korábban, 1957-ben állították Föld körüli pályára Lajkát, aki a galaktikus utazás első szakaszát ugyan átvészelte, de ereszkedés közben elpusztult – feltehetőleg megfulladt a kapszulában, ahogy állították. A szovjet tudósok jól tudták, hogy a Szputnyik 2 szűk kabinjába zárva egyben ítéletet is mondanak a keverék kutya felett, de Lajka világraszóló utazása szolgáltatta azokat a lényegi tapasztalatokat, melyek segítségével később megmentették Belka és Sztrelka életét. Az igazat megvallva senki sem hitt, nem, hogy Lajka, de a Belka-Sztrelka páros sikerében sem. Utóbbiak könnyen a nagybetűs tudomány által halára ítélt négylábúak sorát gyarapíthatták volna, ellenben valóságos vakvezető kutyaként Gagarin előtt mutatták az utat a Galaxisban.

Belka és Sztrelka – Oroszországban a két kutya ma is nemzeti hősnek számít, ezért nem meglepő, hogy haláluk után – hasonlóan magyar kollégájukhoz, Kántorhoz -, kitömve állították ki őket. Az orosz filmművészet első 3D technológiával készült alkotása, mely idén év elején került a mozikba, szintén a két bundás vándornak állít emléket. Missziójuk nem kisebb feladatot takart, mint valós, kozmoszbéli körülmények között próbára tenni a Vosztok űrkapszulát, hogy az képes lenne-e akár egy embert is szállítani, illetve épen és egészségesen visszahozni a Földre. 1961 áprilisában egy hasonló kisméretű űrhajóval Jurij Gagarin megkerülte a kék bolygót, így hódítva meg első emberként a világűrt. Belka és Sztrelka két gazdátlan keverék kutya voltak, akikre azért esett a szovjet kutatók választása, mert feltételezésük szerint a két kóbor eb „pszichológiailag stabilabb” volt fajtiszta társaiknál, így könnyebben viselték el a Szputnyik kapszulájának parányi zártságát. A kutyák nem lehettek 7 kilónál nehezebbek és 35 centiméternél nagyobbak. Már 1960-ban, de egy hónappal korábban, július 28-án két másik négylábút is fellőttek, sajnos azonban Csajka és Liszicska küldetése nem járt sikerrel: a start után 29 másodperccel a hordozórakéta felrobbant és tűzgolyóként terült szét az égen. Ha a páros épségben visszatér, ma nem ismernénk Belka (orosz jelentése Mókus) és Sztrelka (Nyilacska) neveit, akik így eggyel előbbre léptek a képzeletbeli hierarchiában, és rajtuk állt, hogy megvédjék a mundér becsületét. A kilövést 1960. augusztus 19-re időzítették. A kóbor kutyából hőssé avanzsáló ebeket 40 nyúl is elkísérte a Szuptnyik 2 fedélzetén, de közülük 27 nem élte túl a 25 órás utazást, mialatt 17 alkalommal kerülték meg a Földet. A kapszulában az állatok mellett helyet kapott több tucatnyi növény, gombák, sőt legyek is! A rákövetkező napon, 20-án az űrkapszula minden komolyabb probléma nélkül földetért Omszk és Kusztanáj között, mindössze 10 kilométerrel arrébb a kijelölt landolási ponttól. A kutyák meglepően jól viselték a kalandot, ebben segítségükre volt egy magas kalóriatartalmú fagylaltot adagoló gép, mely végig táplálta őket. Sikeres visszatérésük után Sztrelka vemhes lett, és hat kölyökkutyának adott életet. Közülük egyet, Pusinkát maga Hruscsov ajándékozta Caroline Kennedy-nek, az amerikai elnök, JFK lányának. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy 1959. május 28-án a NASA a világűrbe jutatta Able-t és Bakert, a két majmot, akik bár szerencsésen visszatértek a Földre, de az amerikai tudósoknak az őket szállító egységet nem sikerült pályára állítaniuk. 

Lajka – A kozmoszba küldött első élőlény, állat Lajka volt. 1957. november 3-án, egy hónappal az első Szuptnyik fellövése után a kétéves szukát Föld körüli pályára állították. Az űrkapszula akkor még nem rendelkezett megfelelő hűtési rendszerrel, amely megvédhette volna a légkörbe történő belépéskor fellépő súlyosan káros hatásoktól. Lajka valójában már sokkal korábban, a negyedik földi kerülő után elpusztult, mivel a kapszula belső hőmérséklete - részben a fentiekben vázolt okok miatt – elviselhetetlenül forróra változott, kizárva ezzel a túlélés minimális esélyét is. A hős bundás halála után a szovjet tudósok még napokig azt állították, hogy a kutya „jól van”, de egy héttel később kénytelenek voltak beismerni, Lajkát „elaltatták”. Mindez természetesen hazugság. Lajka ekkor már elpusztult, az űrkapszula pedig még hónapokig a Föld körül keringett, míg végül 1958 áprilisában, belépve az atmoszférába, elégett. Miközben a bátor keverék kutya nemzetközi jelképpé vált, tragikus sorsára jellemzően sokkalta később, csupán 2002-ben derült fény. Két évvel ezelőtt, 2008-ban az orosz Katonaorvosi Intézet szobrot állított Lajka emlékének, „a világűrt megjárt első élőlénynek”. Az örök mementó megindító, de nem teljesen pontos, hiszen nem Lajka volt a „kozmosz első mártírja”. Az amerikaiak már a negyvenes évek végén végeztek kísérleteket majmokkal – utóbbiak még a föld körüli pályára állítás előtt egytől egyig elpusztultak.

Gagarin – Hruscsov végleg elszánta magát: két sikeres, állatokkal végzett kísérlet után eljött az ember ideje. Így aztán követve Belka és Sztrelka nyomdokait, 1960. december elsején az űrbe bocsátották az újabb kutyapárt, Pcsujolkát és Muskát, de a misszió ezúttal kudarcba fulladt. Még ugyanabban a hónapban sor került Sutka és Kométa nagy utazására, de a rakéta egyik hajtóműve elromlott, maga a kapszula, pedig nem állt Föld körüli pályára. Tetézve a bajokat, a Csillagvárosból vezérelt önmegsemmisítő rendszer is felmondta a szolgálatot. A két nőstény végül a tajga mélyén, a Tanguska folyó alsó szakaszánál landolt. A fogcsikorgató szibériai hidegben egy egész különítmény kutatta fel utánuk a téli vadont. Négy nappal később végre valahára meglelték az űrkabint: a benne elhelyezett nyulak és rovarok mind megfagytak, de a két keverék kutya élt! 1961. március 9-én Csernuska szintén épségben tért vissza a kozmoszból, majd bő két héttel később, 25-én Zvezdocska is. Az ember legjobb barátja után ekkor már tényleg az ember következett. 1961. április 12-én a „kétlábú” lista élén Gagarin állt. „Nem tudom, hogy első vagyok az emberek között, vagy az utolsó kutya” – mondta később viccesen. Esetében nem árt tudnunk, hogy űrutazása számos veszélyt rejtett, túlélési esélyei, ha nem is minimálisak, de csekélyek voltak. Végül – hála a kozmosznak – épségben visszatért, mindörökre beírva nevét a nagy felfedezők albumába.