Moldova kicsiny, 33 ezer km² területű ország, 3, 93 millió fős lakossággal (2004; 1989-ben még 4, 34 millió ember élt a Moldáv SZSZK-ban). 555 ezer fő a szakadár Dnyesztermenti Köztársaságban, azaz Moldova keskeny, Dnyeszteren átnyúló sávjában él. Az országnak mindössze két szomszédja van, Ukrajna és Románia. Moldova síkvidéki-dombos ország, legmagasabb pontja mindössze 429 méterrel van a tengerszint fölött.

Moldova Románia mellett a másik román ajkú ország. Moldova hivatalos nyelve a moldován (melynek létezését Románia nem ismeri el).

Az önálló moldáv államiság története, hasonlóan a posztszovjet államok többségéhez, 1991/1992-től íródik. Moldova területe nagyjából, de nem teljesen megegyezik a történeti Besszarábiával. Ezen a területen önálló államiság 1992-ig soha nem alakult ki, a mai Moldova területe a középkorban az Arany Horda, Litvánia, Lengyelország, és a történelmi Magyarországgal határos román Moldvai Fejedelemség befolyási övezete alá tartozott, majd lényegében az isztambuli Porta rendelkezett a terület fölött. Magyar vonatkozása is van, hiszen a mai Moldova területén helyezkedett el a legkeletibb, néven is ismert magyar település, Csöbörcsök (ma: Cioborciu).

1812-ben az orosz-török háborúk eredményeképpen Oroszország a bukaresti békében megszerezte a területet a Portától. A cári kormányzat a Prut és a Dnyeszter folyók között kialakította Besszarábia megyét, majd kormányzóságot, amely 1812-1918 között Oroszországhoz tartozott.

Az 1897-es összeírás szerint Besszarábia kormányzóság etnikailag rendkívül tarka volt, ahol a moldovánok relatív többséget tettek ki. A sokszínű kormányzóságban a moldovánokon kívül jelentős volt még az ukránok, a zsidók, oroszok, bolgárok száma is. A “törökökön” jelen esetben a török nyelvű, keresztény gagauzokat kell érteni.

 

Besszarábia korm., 1897	Anyanyelvűek száma	Aránya
orosz	155 774	8 %
ukrán	379 698	19,6 %
bolgár	103 225	5,3 %
moldován	920 859	47,6 %
német	60 206	3,1 %
zsidó	228 118	11,78 %
török	55 790	2,9 %
egyéb	31 742	1,72 %
összesen	1 935 412	100 %

 

1918-ban Románia megkaparintotta a területet, amely ettől kezdve 1940-ig Nagy-Románia része volt. A Szovjetunió nem ismerte el Besszarábia román annexióját. Ezt fejezte ki az is, hogy 1924-ben megszervezték Ukrajna területén, a Dnyeszter bal partján, Balta központtal a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. A Dnyeszter bal partján fekvő moldáv köztársaságban viszont csak a lakosok 30 %-a volt moldován etnikumú, fele viszont ukrán. 

 

Moldáv ASZSZK, 1926	Etnikum száma	Aránya
moldován	172 419	30,1 %
ukrán	277 515	48,5 %
orosz	48 868	8,5 %
bolgár	6 026	1 %
német	10 739	1,8 %
zsidó	48 564	8,48 %
egyéb	7 983	1,39 %
összesen	572 114	100 %

 

A Nagy-Romániához tartozó Besszarábia (azaz Hotin, Soroca, Bălţi, Orhei, Lăpuşna, Tighina, Cahul, Cetatea Albă, Ismail megyék) lakossága 1930-ban 2,863 millió fő volt, azaz számottevően nőtt a népesség 1897 után.

Az 1930-as román népszámlálás természetesen nem tüntette föl külön etnikumként a moldovánt, minden románajkút románként vettek számításba. Így lehet, hogy Besszarábiában ekkorra abszolut többségbe kerültek a románok (56 %). Az oroszok száma kis híján megduplázódott 1897 után, arányuk 10 % fölé nőtt. Csökkent viszont 1897 és 1930 között a besszarábiai zsidók száma, arányuk 7 %-ra szorult vissza.

 

Besszarábia, 1930	Etnikum száma	Aránya
román	1 610 750	56,25 %
orosz	350 602	12,24 %
ukrán	308 391	10,77 %
zsidó	204 858	7,15 %
bulgár	162 766	5,68 %
gagauz	98 711	3,44
egyéb	127 242	4,44 %
összesen	2 863 320	100 %

 

Besszarábia sorsa az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktummal dőlt el, azt a Szovjetunió érdekszférájába sorolva. A szovjet csapatok 1940 júniusában elfoglalták Besszarábiát. Még 1940-ben megalakult a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság, amely magában foglalta az egykori Besszarábia kormányzóság nagyobb részét (a Budzsak viszont Ukrajnához került), és a Dnyeszter bal partján kialakított egykori moldáv autonóm körzet egy részét. Ezzel kialakultak Moldova ma ismert határai. Úgy is fogalmazhatunk tehát, hogy a ma ismert Moldova a Molotov-Ribbentrop terméke. A Moldáv SZSZK 1941-1944 között román megszállás alatt állt, 1944-1991 között a Szovjetunió egyik tagköztársasága.

Az 1959-ben tartott első moldovai népszámlálás szerint a Moldáv SZSZK népessége még a 3 milliót sem érte el, s lakóinak kétharmada moldován nemzetiségű volt. A keleti szlávok együttesen a köztársaság lakóinak negyedét tették ki, de az ukránok némileg többen voltak az oroszoknál. A keresztény török gagauzok száma 1930-hoz képest alig változott. A besszarábiai zsidóság létszáma még 15 évvel a felszabadulás sem érte el a háború előtti szint felét – jelezve a holokauszt pusztításának mértékét.

  

Moldáv SZSZK, 1959	Etnikum száma	Aránya
moldován	1 886 566	65,4 %
ukrán	420 820	14,1 %
orosz	292 930	10,1 %
gagauz	95 856	3,3 %
zsidó	95 107	3,3 %
bolgár	61 652	2,1 %
egyéb	31 546	1,2 %
összesen	2 884 477	100 %

 

Az 1989-es, utolsó szovjet népszámlálás szerint a legfőbb változás a Moldáv SZSZK-ban az volt, hogy a népesség jelentősen növekedve 4,33 millió főre gyarapodott. Eközben a köztársaság etnikai szerkezete lényegében változatlan maradt a szovjet korszak egészében (ritka jelenségként a szovjet tagköztársaságok között).

 

Moldáv SZSZK, 1989	Etnikum száma	Aránya
moldován	2 794 749	66,4 %
ukrán	600 366	13,84 %
orosz	562 069	12,94 %
gagauz	153 458	3,53 %
bolgár	88 419	2 %
zsidó	65 672	1,5 %
egyéb	70 627	1,6 %
összesen	4 335 360	100 %

 

A Szovjetunió felbomlása után Kisinyovnak nem sikerült megőriznie az ország területi egységét. 1990 augusztusában a gagauz területek („Gagauzia”), szeptemberben a Dnyeszer bal parti sávja („Dnyesztermenti Köztársaság”) kiáltotta ki szuverenitását, akkor még a Szovjetunió részeként. Kisinyov 1992-ben sikertelenül végződött katonai operációt indított a szakadár Dnyesztermenti Köztársaság ellen. Azóta a Dnyesztermenti Köztársaság a volt Szovjetunió egyik el nem ismert szakadár állama. Jelenleg orosz békefenntartók állomásoznak a térségben, Gagauzia pedig autonómiát kapott (Komrat központtal).

Az 1989-es volt tehát az utolsó teljes értékű moldovai népszámlálás. A csonka területen tartott 2004-es cenzus szerint a Prut és Dnyeszter közötti terület lakossága 2004-ben 3,38 millió fő (ez egymillióval kevesebb, mint a Moldáv SZSZK teljes lakossága 1989-ben), de mivel 2004-ben a Dnyesztermenti Köztársaságban is saját népösszeírást tartottak, ahol is 555 ezer fős népességet mutattak ki, látható, hogy Moldova mintegy 450 ezer embert veszített a függetlenség első 13 évében (ez így is több, mint az 1989-es lakosság 10 %-a!).

A Prut és Dnyeszter közti területen a népesség háromnegyed része moldován etnikumú. A 2004-es moldáv népszámláláson már megjelent külön etnikumként a román is. 2004-ben a Prut és Dnyeszter közti területen 73 ezer ember vallotta magát románnak, ami a népesség mindössze 2 %-a. A Prut és a Dnyeszter között lényegesen kevesebb a szlávok száma és aránya mint a Dnyeszteren túl, 15 % alatti, de így is jelentős a moldovai keleti szláv népesség száma. A zsidók lényegében teljesen eltűntek az országból.

  

Moldova, 2004 (csonka)	Etnikum száma	Aránya
moldován	2 564 849	75,8 %
ukrán	282 406	8,3 %
orosz	201 218	5,9 %
gagauz	147 500	4,3 %
román	73 276	2,1 %
bolgár	65 662	1,9 %
egyéb	34 401	1 %
összesen	3 383 332	100 %

 

 

Cimkék: Moldova etnikai képe, Csöbörcsök

Országok: Moldova