Döntő előtti latolgatásunkban nem sok mindenre alapozhattunk Vera Zvonarjeva Serena Williams elleni esélyeit illetően: kettejük mérlege (5-2 Williamsnek), világranglista-helyezése (1. illetve 21. – utóbbi minden idők második legalacsonyabb rangsorolási száma wimbledoni női egyes döntőben), korábbi wimbledoni szereplése (három győzelem (legutóbb tavaly) plusz két döntő kontra két ősrégi nyolcaddöntő) egyaránt az amerikai esélyeit táplálta – orosz sikert egyedül az idei év őrületes meglepetés-dömpingje ígért.

A szombati fináléban aztán kiderült, a US Openig legalábbis lejárt a csodák ideje.  A címvédő Serena Williams feltörölte a wimbledoni füvet Vera Zvonarjevával. Hosszú évek óta alapszabály, hogy Williams-lányt csakis akkor lehet megverni, ha az ellenfélnek sikerül valamit kezdeni bombaerős szerváival. Zvonarjevának ezúttal nem volt szerencséje: Serena nem hibázott annyit, mint testvére, Venus a negyeddöntőben – mi több, gyakorlatilag egyáltalán nem hibázott, bár ezt szerényen tagadta meccs utáni interjújában. A statisztikák ugyanakkor nem hazudnak: Serena első szerváinak 94%-át váltotta pontra, kilenc ászt ütött, hibátlanul játszott a hálónál (14-ből 14 kísérletét követte pont), háromszor brékelt, miközben egyetlen lehetőséget sem adott saját adogatása elnyerésére Zvonarjevának. Csoda, hogy cirka 67 perc alatt 6:3, 6:2-vel vége lett a meccsnek?

A mérkőzés után Zvonarjeva természetesen csalódott volt, mert hiába volt meggyőződése, hogy legjobbjával bárkit meg tud verni, Serena ellen távol állt ettől. „Nem tudtam a legjobbamat nyújtani, és emiatt csalódott vagyok, mert nem minden nap játszik az ember Wimbledonban döntőt” mondta a moszkvai hölgy, aki kiemelte, hiába próbálta agresszíven letámadni Williams második szerváit (59%-ukból pontot is szerzett), olyan taktikai hibákat követett el, melyek után az amerikai rendre el tudta venni adogatójátékait.

Elkeseredését tovább fokozta, hogy hiába jutott be Jelena Vesznyinával párosban is a döntőbe, ott két szettben (7:6, 6:2) útját állta a kazah Jaroszlava Svedova és az amerikai Vania King. A saját és Kazahsztán első Grand Slam-trófeáját begyűjtő Svedova láthatóan majd’ kibújt a bőréből a sajtótájékoztatón, ahol elmondta, csak három tornára terveztek párospartnerével, s miután Birminghamben elődöntőt, s’Hertongenboschban pedig döntőt játszottak, kiadta az ukázt: Wimbledonban nyerni kell. Az outsiderségét élvezetes teniszre váltó duó egyik tagja sem járt még a centerpályán („eddig csak az étteremből láttam” mondta Svedova), most azonban felszabadult játék után a salátástálat is magasba emelhették.

Bár az első szett végén elveszített rövidítés után Zvonarjeva fejét törölközőjébe bugyolálva sírdogált, hosszú távon nem lehet elégedetlen: mostani egyesdöntője alighanem a legjobb tíz közé repíti a WTA-ranglistán, és sérülése után önbizalmat adhat neki a folytatáshoz.