Tizenkét csapat alkotja a vancouveri téli olimpia férfi jégkorongtornájának mezőnyét – pontosan egynegyedük pedig a posztszovjet térségből érkezett. Mindhármuknak más és más cél lebeg a szeme előtt, mindhárman pokoli nehéz csoportban küzdenek a továbbjutásért (na ja, ha lenne a kijutottak között rossz csapat…), és mindhárman napokon belül megkezdik a küzdelmeket – a két szélső pólus, az aranyesélyes oroszok és a leggyengébbek között számon tartott lettek ráadásul egymás ellen.

 

Karácsony előtt, elsőként hirdette ki keretét a fehérorosz válogatott kapitánya, Mihail Zaharov. A keret magját (összesen hét játékost) a Dinamo Minszk adja, de a csapat rajtuk kívül is hemzseg a KHL-esektől, nem beszélve a négy NHL-estől. Közülük Mihail Grabovski Torontóba szerződésével nagyot húzott, tavaly kitűnő szezont futott (78 meccs, 48 pont), idén 42 meccsen 25 pontnál (bár mindössze 7 gólnál) jár. Az egyaránt Montreal Canadiensben edződő Andrej és Szergej Kosztyicin közül a báty, a 25 éves Andrej számít nagyobb sztárnak, eddigi NHL-karrierje 226 meccsén 133 pontot számlál, ami több, mint félpontos átlag – ezt idén is hozza, negyven meccsen 25-nél jár. Testvére, Szergej, három éve liftezik a Canadiens és AHL-es farmcsapata, a Hamilton Bulldogs között, idén 30 meccsen tíz pontot és csupán két gólt számlál a legfelsőbb észak-amerikai ligában. A veterán, 35 esztendős védő, Ruszlan Szalej már 1998-ban, Naganóban is ott volt a téli olimpián, most, tizenkét év elteltével megmutathatja, van még benne spiritusz. Még nála is régebbi motoros az a 38 éves Oleg Antonyenko, aki a megnyitón a fehérorosz zászlót vitte, s akinek minden bizonnyal ez lesz az utolsó olimpiája.

 

A nagy tornákon rendre meglepetést szerző fehéroroszok (bár ellenünk megizzadtak tavaly Svájcban…) a „C” jelű csoportba kerültek, két északi csapat és a németek mellé – utóbbiakat könnyen legyőzhetik, a finnek és a svédek pedig alaposan megizzadhatnak ellenük. A fehéroroszok szerdán csoportjuk nyitómeccsén a finnekkel kezdenek – a törött csuklójú Grabovski és a bal térdével küszködő Andrej Kosztyicin, vagyis a két tán legnagyobb sztár játéka több, mint kérdéses, ami alapjaiban határozhatja meg a fehérorosz csapat előremenetelét. (Update: az utolsó nevezési napon sérülések miatt a belorusz csapatban összesen hat csere történt: Grabovski és Andrej Kosztyicin egyaránt kimaradt.)

 

A sokak által biztos kiesőként elkönyvelt Lettország, mint már említettük, az oroszokkal kezd a „B” csoport nyitómeccsén – az esélyesség mindennemű terhe nélkül. A csapat több mint kétharmadát (összesen 16 játékost) a tornán egyedülálló módon az ország KHL-es reprezentánsának, a Dinamo Rigának a játékosai adják, kapust például csak e csapatból válogatott Olegs Znaroks – így például tagja a keretnek az a Sergejs Naumovs is, aki már az 1993-as C-csoportos VB-n is a lett ketrecet védte. Nemkülönben ott van a csapatban a fehérvári füleknek oly ismerős Guntis Galvins is, aki az Alba Volánból szerződött a Dinamóba, s verekedte be magát a válogatottba – idén különösen jó statisztikákat maga mögött tudva (idei 7+10-es mutatója a KHL-ben karriercsúcs). Az NHL-t ketten képviselik, két véglet képviseletében: a 35 esztendős védő, a Dallas Starsban edződő Karlis Skrastins harmadik olimpiájára készül, a huszonhárom éves Oskars Bartulis ellenben még csak első szezonját tölti a Philadelphia Flyersnél. A lettek csoportját az oroszokon kívül a csehek és a szlovákok alkotják – bármelyiküktől bravúr lenne a pontszerzés, bár az elmúlt VB tanúságai alapján a szlovákokat nehéz lenne a torna esélyesei között emlegetni – sztárjaik remek formája (Handzus, Gaborik, Marian Hossa) ellenére sem.

 

Ami az (egyáltalán nem titkos esélyes) oroszokat illeti, még felsorolni is lélegzetállító, milyen játékosokból válogathat Vjacseszlav Bikov: a keret tagjai több mint 9500 (!) NHL-meccset tudhatnak maguk mögött: fiatal géniuszokat (Malkin, Ovecskin, Szjomin, Kovalcsuk), rutinos harcosokat (Afinogenov, Dacjuk, Morozov), és utolsó esélyeikkel élni kívánó veteránokat (Fjodorov, Kozlov, Goncsar) egyaránt tartalmaz a keret, mely 14 észak-amerikai elitligában edződő és 9 KHL-es sztárból áll.

 

A keret, melyből olyan nevek maradtak ki, mint Zsergyev, vagy Alekszej Kovaljov, minden poszton irigylésre méltó. A kapuban az idén csaknem 93%-kal védő Nabokov (San Jose), és a tavalyi, arannyal záruló vébén hasonló hatékonysággal teljesítő Ilja Brizgalov közül kell választania a kapitánynak. A védelemben kiesett a Montrealban idén keveset játszó Andrej Markov (szereplése az olimpián kétséges), így a már említett Szergej Goncsar lehet az egyetlen harminc fölötti bekk a szokatlanul fiatal (de azért Grebeskovval, Kalinyinnel, Nyikulinnal megszórt) orosz hátvédsorban. A csatársorban egyik klasszis a másikat éri Ovecskintól Malkinon át az otthon játszó Morozovig és Zaripovig.

 

Hogy mibe bukhatnak bele az oroszok? Talán ugyanabba, amibe az olimpiákon rendre szokásuk: a túlzott egyénieskedésbe és az eredményes hoki kárára művelt szemet gyönyörködtető játékba. De ehhez természetesen szükséges egy bitang jól játszó, oroszokhoz hasonlóan kegyetlen erősségű ellenfél is (erre leginkább a hazai jégen játszó Kanadának van esélye), melynek, ha hihetünk a juharleveles csapat főigazgatójának, Steve Yzermannek, még jó adag szerencsére is szüksége lehet a győzelemhez. Ha mindez nem jön össze, és a szbornaja megnyeri a tornát, a Szovjetunió felbomlása után először állhat a dobogó tetejére – legutóbbi, 1992-es sikerüket még a Független Államok Közössége jegyezte Albertville-ben.