A világbajnokságok történetének 78. újonca, Szlovákia nem panaszkodhatott története első vébésorsolásán, hisz a leggyengébbnek tartott H-csoportba került Olaszország, Paraguay és Új-Zéland mellé. A keretben két olyan játékos is helyet kapott, aki szerződése szerint orosz klub alkalmazottja, közülük azonban Jan Durica a Hannovernél töltötte a szezont a Lokomotiv Moszkva kölcsönjátékosaként. Durica korábbi klubtársa, Martin Jakubko ugyanakkor jelenleg is Premjer Liga-játékos: a Szaturn Moszkva alkalmazottja. A harmincéves csatárt egyszer kölcsön- (Himki), egyszer pedig el is adta a moszkvai kiscsapat, utóbbi alkalommal azonban olyan jól játszott új csapatában (nyolc gólt lőtt az FK Moszkva színeiben), hogy annak megszűnése után ismét a Gorgyejev-bandában kötött ki, ahol azonban ismét nem klasszikus kulcsember. Azt sem mondhatni, hogy a válogatottból kirobbanthatatlan lenne, két gólt mégis összehozott a selejtezők során – talán ennek köszönheti, hogy befért a huszonhármas keretbe. Jakubko nem először jár Dél-Afrikában, az FK Moszkvával másfél éve már edzőtáborozott itt – ezúttal azonban szeretne tétmeccset is játszani, amire Vittek sérülése miatt akár még halvány esélye is lehet. 

A G-csoportban két, nagyon más esélyekkel induló válogatott foglalkoztat Premjer Ligás játékost – mindkettejük sztár a maga csapatában, ez azonban egészen mást jelent. Az 1966-os csodaszereplése (az olaszok kiverése, 3-0-s vezetés a portugálok elleni negyeddöntőben) óta világbajnokság-ínségben szenvedő Észak-Koreában a sztálinista diktatúra olyan hermetikusan zár, hogy az elmúlt két bajnokság győzteséről sem lehet tudni, a világranglista-105. válogatott pedig Zimbabwében készült zárt kapuk mögött, nehogy a csapat tagjainak eszébe jusson menedékjogért folyamodni (talán az sem egészen véletlen, hogy az ország magyar wiki-oldalán üresen áll a „turizmus” menüpont…). A Csollima (Szárnyas Lovak) becenévre hallgató csapat a szélütése után utódlását előkészítő Kim Dzsong Ilnek, alias a „kedves vezérnek” akar örömöt okozni, aki maga is szemmel követi a legnépszerűbb sport történéseit. A gárda kapitánya az a huszonnyolc éves Hong Jong Dzso, aki a keret egyetlen európai légiósa (rajta kívül ketten játszanak Japánban, köztük a legnagyobb sztár, Dzsong Te Sze, akinek jobbjára ezúton is felhívnánk a figyelmet), lévén a Rosztovban kergeti a labdát – már amikor kergeti, az idei szezonban ugyanis egyetlen percet sem kapott a doni csapatban (az előző két évben azért a meccsek felén játszott). Ennek ellenére válogatottja egyik legmeghatározóbb embere: a selejtezősorozatban négyszer is betalált, egyszer ráadásul a nagy rivális Dél-Korea ellen.

Egy korábbi Szport Ekszpressz-riport szerint Hongot Oroszországba is elkísérte egy megfigyelő, aki szemmel tartja és folyamatosan ellenőrzi sportszerű életmódját és Párthoz való lojalitását.

A csoport másik, továbbjutásra jóval nagyobb eséllyel pályázó tagja Portugália, melynek egyik legnagyobb sztárja a kiváló szemű játékmester, Danny lehet. A portugál ékkő Venezuela fővárosában, Caracasban látta meg a napvilágot, majd Madeirára költözve és a Martimóban már 18 évesen berobbant a portugál élvonalba (első szezonjában 10 meccs/5 gól), hamar le is igazolta a Sporting. A lisszaboni csapat elsőre ugyanakkor túl nagy falatnak bizonyult, gyorsan vissza is kölcsönözték: a nagy berobbanás után kissé leült Danny pályája. A 2004-es olimpián ugyanakkor ott volt, a Dinamo Moszkva portugálbarát játékospolitikája pedig 2005-ben Moszkvába vonzotta. Honfitársai (Maniche, Derlei) csábítása mellett minden bizonnyal nem taszította az sem, hogy az orosz klubfutball akkortájt kezdett felfutni, aminek a portugálok is kárát látták (lásd a 2005-ös UEFA-kupa döntőt). Dannyért hárommillió eurót kaszált lisszaboni egyesülete, de sokkal jobban járt vele a Dinamo, mely pontosan tízszer ennyiért, 30 millió euróért adta tovább a Zenitnek a 2008-as szezon közben – ezzel a mai napig ő a Premjer Liga legdrágább igazolása. Danny döntésében minden bizonnyal döntő szerepet játszott, hogy a Dinamóval semmit sem nyert három és fél szezon alatt, a Zenitben játszott első mérkőzése pedig rögtön egy Európai Szuperkupa-meccs lehetett: ha már megkapta a lehetőséget a bizonyításra, rögtön lőtt is egy győztes gólt a Manchester United ellen, és a meccs emberének választották. Tavaly aztán sérülés miatt csaknem az egész szezont ki kellett hagynia, amit meg is sínylett csapata, idén azonban visszavette a karmesteri pálcát, és nincs olyan meccs, ahol ne adna két-három olyan zseniális ütempasszt, amit bravúr kihagyni. Danny legfőbb erénye, hogy roppant gyors, remekül cselez, visszavont csatárként vagy szélsőként is bevethető, s egészen remek meglátásai vannak. A válogatottban Ronaldo mögött nem alapember, a selejtezők során nem is játszott kulcsszerepet, de a Mozambik elleni utolsó felkészülési meccsen végig játszott – meglátjuk, mennyit játszik majd.

Utolsónak a H-csoportbeli Chile reprezentánsa, Mark González maradt, akit aligha szeretnek a Sevilla fanatikusai: nem elég, hogy a nagy rivális Betist erősítette, de a CSZKA Moszkva színeiben bődületes nagy gólt ragasztott az andalúzok hálójába, hozzájárulva ezzel azok kieséséhez. A Speedy González becenévre hallgató villámszélsőnek nem nagy újdonság a vébé helyszíne, ugyanis Durbanben, Dél-Afrikában született, és ott is élt tízéves koráig, papája, a chilei válogatott Raúl González ugyanis a helyi ligában próbált szerencsét a nyolcvanas években. Az ifjabbik González erénye lehet a helyismeret mellett, hogy számos futballkultúrában járatos: az Universidad Católicából gyorsan elvitte az Albacete, majd rögtön első szezonja után kivetette rá hálóját a Liverpool. Elsőre ugyan nem sikerült a Beatles-városba igazolnia (egy sérülés miatt nem kapta meg a munkavállalási engedélyt), a Real Sociedadban ugyanakkor letette a névjegyét (többek közt egy Real Madridnak lőtt góllal). Másodszori próbálkozásra aztán már sikerült megszereznie az engedélyt, így bemutatkozhatott a Mersey-partiak 11-es mezében. A rakétalábú González debütálására nem lehetett panasz, három perc alatt eldöntötte Maccabi Haifa elleni BL-selejtezőt, ellenben a szezon hátralevő részében már nem gyártotta a gólokat és gólpasszokat, így Rafa Benítez év végén elengedte a Betishez. Itt remek két szezonja volt, megint sikerült betalálnia a Real Madrid ellen, és 2008-ban állítólag 11 milliós ajánlat is befutott érte – egy évvel később, a csapat kiesése után azonban ennél jóval kevesebbért, 6,5 millióért is elengedték a CSZKA-hoz, ahol remekül beilleszkedett. Karrierjéből kikövetkeztethetően fekszik neki a latinos foci, ami jól jöhet Honduras ellen, a spanyolok kapujában pedig gyaníthatóan az az Iker Casillas áll majd, akit már kétszer is megtréfált aktuális csapatában…