Sorozatunk első részében a C-csoport egyetlen Premjer Ligásánál, Branko Ilicnél hagytuk abba a vébérésztvevők bemutatását, ennek megfelelően ezúttal a D-csoport jóval népesebb kontingensével kezdjük biográfiáink sorát. Ausztrália válogatottjában már 2006-ban is ott találhattuk Luke Wilkshire-t, aki akkor a Bristol City játékosaként kapott 165 percet a tornán. A vénséges vén hátsó alakzatnak (Schwartzer 37, Moore és Chipperfield 34, Neill 32 éves) minden bizonnyal ezúttal ő lesz a benjáminja a maga 28 esztendejével. Wilkshire a Middlesboroughban vált ismertté nemzetközi színtéren, majd bristoli évei és a németországi mundial után lecsapott rá a holland Twente (bár az Ajax és a PSV is hívta), melyben – bár rögtön első meccsén kiállították – sikerült gyökeret vernie. Újrafelfedezésében kétségtelen szerepe van Guus Hiddinknek, aki az angol másodosztályból hívta be a válogatottba, de Wilkshire-t dicséri, hogy élni tudott a lehetőséggel. Mert élni tudott: a Twentével története során először kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája selejtezőibe. A csapat azóta az alanyi jogú főtáblát is kiharcolta (idén bajnok lett), Wilkshire azonban továbbállt: 2008 nyarán nem kis meglepetésre a Dinamo Moszkvába igazolt 2,2 millió euróért, ezzel ő lett a Premjer Liga első ausztrálja. Nem lehetne azt mondani, hogy a jobbhátvéd hihetetlen nagyképűséggel vág neki a világbajnokságnak: véleménye szerint „nagyon kemény csoportba sorsoltak minket, ahol mi leszünk az esélytelenek”.

Hogy kiktől félhet Wilkshire? A németek és a ghánaiak mellett azoktól a szerbektől, akiknek két orosz és egy ukrán Premjer Ligás képviselője lesz a tornán. Közülük talán a legnagyobb sztár a legkésőbb a vébé után valamely sztárklubba igazoló Milos Kraszics, akiről a Szport Ekszpressz tudni véli, hogy hamarosan aláírja szerződését a Juventushoz. Kraszicsot aligha kell bemutatni az orosz, de akár az európai futball kedvelőinek: az idei BL-csoportkörében négy gólt lőtt (betalált a Manchester United és a Wolfsburg ellen is, kétszer pedig a Besiktas hálóját vette be), 2004 óta szolgálja a CSZKA Moszkvát, melynek színeiben UEFA-kupa győztes, kétszeres orosz bajnok és négyszeres Orosz Kupa-győztes lett. A válogatott selejtezős menetelése során tíz meccsen 2 gól és 6 gólpassz a termése, így annak ellenére, hogy idén nehezen lendült formába a bajnokságban és a Bl-ben sem tudott igazán vezére lenni a katonacsapatnak, fél Európa sorban áll(t) érte. Ennek ellenére az elemzések nem elsősorban rá, hanem a nyugati bajnokságokban edződő sztárokra (Sztankovics, Vidics) hívják fel a figyelmet – mi azért vetnénk egy pillantást a jobb szélre is…

Szintén a szerb válogatottat erősíti az általunk PSV-ből jól ismert Danko Lazovics, akinek az Eindhovenben a vége felé már csak a cserepadon jutott hely, holott csaknem három éve termelte szorgalmasan a gólokat és gólpasszokat. A magát leginkább szélsőként és visszavont ékként jól érző Lazovics már 2002-ben bemutatkozhatott a szerb válogatottban (nem a malájok vagy az omániak, hanem a brazilok ellen!), majd 2003-ban, két remekül sikerült Partizanos szezon után, alig húszévesen került a Feyenoordba hétmillió euróért. A jelenleg anyagi krízisben senyvedő holland klub vezetői alighanem a hozzá hasonló transzferek miatt verik a fejüket a falba: a szerb elsőre nem érezte a holland módit, kölcsönadták a Bayer Leverkusennek majd a Partizannak, s mikor továbbra is hasznavehetetlennek ítélték, öt és félmilliós veszteséggel adták el a kiscsapatnak számító Vitesse-nek, úgy, hogy egy szezon erejéig a fizetését is állták. No de ezen ingyenszezonjában Lazovics megtalálta a góllövő cipőt, tizenkilencszer szomorította a kapusokat, sokáig versenyben volt a gólkirályi címért is – így a szezon végén elvitte a PSV, 6,6 millió euróért (alighanem ez volt a Vitesse történetének legjobb üzlete…) Az eindhovenieknél Patrick Kluivert legendás kilences mezét örökölte meg, és három szezon alatt huszonnégy góllal segítette a Phillips-gyáriakat, úgy, hogy szélsőként és hátravont ékként nem csak a gólszerzésre kellett koncentrálnia. Lazovic az orosz átigazolási időszak végén, már a bajnokság közben igazolt a Zenithez ötmillió euróért, s eddig hat meccsen két assziszt a mérlege. Ennél jelentősebb információ róla, hogy a Tyerek elleni meccsen sérülést szenvedett, így sokáig nem volt biztos szereplése. Lazovicsot Zsigics és Pantelics is megelőzi a házi csatárrangsorban, tippünk szerint Ghána ellen a padról állhat be.

A legismeretlenebb szerb legény az egyszeri futballszurkoló számára alighanem Milos Ninkovics, aki a Dinamo Kijevet erősíti. A 25 éves középpályás 2004-ben került a kijevi megaklubhoz, azóta fokozatosan épült be a csapatba, idén pedig egyenesen kirobbanthatatlan volt onnan: 26 meccsen 4 gól 5 gólpassz a mérlege, s a BL-ben játszhatott az Inter és a Barcelona ellen is. Ninkovics csak 63 percnyi szerepet kapott a selejtezők során, a vébé előtti felkészülési meccseken azonban rendre szerephez jutott – valószínűleg Dél-Afrikában még epizodista lesz, de szerephez jut.

Az E-csoport egyetlen Premjer Ligás játékossal büszkélkedhet, ő azonban kiváló formát fut mostanság. A Japánt irányító Honda Kejszukét legkésőbb akkor ismerhette meg a nemzetközi közvélemény, mikor a Sevilla elleni szabadrúgásával a BL legjobb nyolc csapata közé lőtte a CSZKA-t, pedig már előtte sem volt akárki: Hollandiában Kejszuke császárnak (’Keizer Keisuke”) becézték, a VVV Venlóban ugyanis egészen lehengerlő formát mutatott: ugyan első (fél)szezonja után csapata kiesett a második ligába, azonnal visszajutottak, elsősorban a másodosztály legjobbjának megválasztott japán játékosuk vezérletével. Honda 16 gólja és 14 gólpassza ugyanakkor még semmit nem garantált volna az Eredivisie-ben, ő mégis ott folytatta, ahol abbahagyta: első négy meccsén öt gólt lőtt és két gólpasszt adott! Fel is figyelt rá a CSZKA Moszkva, mely talán a már említett Kraszics pótlására szánta (kiválóan érzi magát a jobb szélen), s nem sajnált érte hatmillió eurót. A szőkített hajú szabadrúgás-specialista a jelek szerint nagyon ért a kezdésekhez, mert első meccsén rögtön győztes gólt szerzett, majd jött a nevezetes Sevilla elleni találat, s rögtön minimum új Nakamuraként kezdték értelmezni a nevével számos olcsó szójátékra alkalmat adó középpályást. Honda mindössze 23 éves, s a válogatott kijutásához vajmi csekély köze volt, az azóta lejátszott – gyalázatos eredményeket hozó – barátságos találkozókon azonban három gólt is szerzett – aligha hagyja ki Okada a kezdőből.

Sorozatunk holnapi, záró epizódjában az F-, G- és H-csoporttal foglalkozunk, olyan futballistákat bemutatva, mint a portugál Danny vagy a chilei Mark González.