Bár alapvetően az 1980-as moszkvai olimpiát emlegetve keveseknek jutna eszébe azt a különleges erők tevékenységével összekapcsolni, mégis egy felettébb érdekes sorsú ruhadarab sajátságos kapcsolatot teremt köztük. Hogyan vált a kezdetben csupán szimpla tornacipőnek induló Adidas koppintás a szovjet, majd orosz különlegesek védjegyévé és mindennek egyáltalán mi köze van Afganisztánhoz?

Ahhoz, hogy mindennek az eredőjét megtaláljuk, egészen az 1970-es évek második feléig, sőt lényegében még annál is korábbra kell visszatekintsünk. Az 1962-t követő időszakra jellemző enyhülő hidegháborús feszültségek részeként ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1974-ben Moszkvának ítélte az 1980. évi XXII. nyári játékok rendezési jogát. Miután a világszerte legnézettebb sporteseményről lévén szó, addigra már hamar nyilvánvalóvá váltak a játékokban rejlő marketing lehetőségek. Ez Moszkva esetében sem történt máshogy. A házigazda szovjet olimpiai csapat hivatalos szponzorációját – amely főképp a sportcipőket érintette – a nyugatnémet Adidas márka szerezte meg az alapító fiának, Horst Dasslernek hathatós közreműködésével.

Bár a szovjet könnyűipar már a moszkvai játékokat megelőzően is kísérletezett különböző sportlábbelik, illetve egyéb, nyugati életszínvonalat megközelíteni igyekvő fogyasztói termékek gyártásával, az előállításhoz szükséges szintetikus anyagok hiánya, valamint a finoman szólva is maga után kívánnivalókat hagyó gyártási minőség következtében azok rendre elmaradtak kapitalista társaiktól. Sőt, sok esetben a szovjet sportolók inkább a vasfüggöny másik oldaláról származó felszerelésben versenyeztek, a sportra is kiterjedő hidegháború fanyar csavarját adva. Természetesen ez egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaságszervezési folyamatok részeként a lakosság igényeire specializálódott ágazatok mind jelentőségben, mind finanszírozásban messze elmaradtak egyéb, nemzetbiztonsági és stratégiai szempontból fontosabb iparágak mögött. A Szovjetunióban mind a tőke, mind a technológia hiányzott a nagyszabású minőségi sportszergyártás megteremtéséhez.

Bár a tárgyalások az Adidas és Moszkva közt eleinte egészen gördülékenyen haladtak, mindent a feje tetejére állított az 1979-es afganisztáni szovjet intervenció. Az ismét magasabb fokozatba kapcsoló hidegháborús feszültségek részeként Jimmy Carter amerikai elnök felhívására ugyanis összesen 66 ország – köztük Nyugat-Németország vagy épp a hivatalosan szintén kommunista Kína – bojkottálta a Szovjetunió szerte megrendezendő játékokat. Horst Dassler ennek következtében hamar két tűz között találta magát, hiszen egyik oldalról hazája is a távolmaradók táborát erősítette, ám másik oldalt a Moszkvával kötött megállapodás visszamondása hatalmas anyagi veszteségeket jelentett volna az Adidas számára. Végül a rá háruló politikai nyomás ellenére, vállalva az ismeretlennel járó kockázatot Dassler a szerződés fenntartása mellett döntött. Jól jelzi az ekkoriban megromló politikai viszonyokat, hogy Dassler az Adidas vezetőjeként több esetben kvázi a Szovjetunió külügyminisztériumának tagjaként kellett eljárjon a külföldi üzleti tárgyalásai során.

Észlelve az olimpia jelentőségéből adódó erőfölényét, a szovjet fél kemény feltételeket szabott Dasslerékkel szemben. Elsőként ugyanis a leendő sportcipőknek mindennemű márkajelzést és magát az Adidas nevet is hanyagolniuk kellett, nehogy a szovjet sportolók nyugati márkajelzéssel a lábukon tűnjenek fel. Másodsorban az Adidasnak a cipőket a Szovjetunió területén felépítendő külön gyártósoron kellett elkészítenie, amelyet a német vállalat a játékok végeztével sem szerelt le. Természetesen az üzlet magával hozta a gyártási és licenszjogok megvásárlását – a Szovjetunió a huszadik volt ezen országok sorában –, sőt kezdetben a felhasznált nyersanyagok jelentős része is külföldről érkezett. Az eredeti megállapodás szerint a Szovjetunió az olimpia lezárását követően nem használta volna a ráhagyott gyártósort sem kereskedelmi, sem egyéb célokra, ám a valóság máshogy alakult. A végső változaton a legendás három csíkot megtartó, ám az Adidas logó helyére Moszkva feliratot helyező – és ezáltal Moszkvaként ismertté vált – sportcipő hamar nagy népszerűségre tett szert.

Az illusztris Moszkva felirattal. Forrás: Yandex, https://avatars.mds.yandex.net/get-zen_doc/1892973/pub_5d88606678125e00ad2263e4_5d88654843863f00aea93203/scale_1200

Sajátos módon az Afganisztán kapcsán bojkottált olimpiára létrehozott sportcipő éppen az említett harctéren jött leginkább kapóra és szerzett magának ikonikus hírnevet. Mind a hadvezetésen belül, mind nemzetközi szinten hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet katonák egyéni felszerelése nem alkalmas a szélsőséges időjárás, illetve terep adta extrém körülmények melletti harcászatra. Míg az egyenruha tekintetében pozitív változást az afganka néven elhíresült – és később az afganisztáni háború ikonjává váló – ruházat rendszeresítése hozta el, addig a lábbelik esetében a kép már jócskán árnyaltabbnak bizonyult. Noha hivatalosan az afganka mellé alapvetően a korábban már megszokott Szapogi névvel illetett csizma került szolgálatba, ám gyorsan felszínre bukkantak annak negatívumai. Nem elég, hogy a magas szár miatt a Szapogi kényelmetlen viseletnek számított, de a hegyvidéki terepviszonyok mellett kifejezetten veszélyt jelentett viselője számára, mivel lényegében minimálisan volt csak alkalmas a nagyobb akadályok leküzdésére. Illetve, ha mindez nem lenne elég, míg a mudzsahedin harcosok viszonylag csendben tudtak haladni, a Szapogi zaja hamar felfedte viselőjének hollétét.

A jelentkező problémákat elsőként a Felderítő Főcsoportfőnökség alá tartozó legendás GRU Szpecnaz illetve a Légideszant Erők – VDV – észlelték, majd orvosolták a hadvezetés által jóváhagyott felettébb érdekes csavarral. Ugyanis hivatalosan teniszcipőként, de rendszeresítették soraikban a Moszkva sportcipőt. Szemben a sorállomány csizmáival a Moszkva nemcsak kiváló mozgékonyságot, de legfontosabb tulajdonságként csendességet tudott nyújtani a kényelmes viselet mellett. Bár egyes parancsnokok a sportcipőket az egységeikre rossz fényt vető jelenségként látták, az állományban idővel épp az ellenkezője alakult ki. A sportcipőnek egyfajta kultusza keletkezett, miután azt főképp a tapasztaltabb és ezáltal nagyobb veszélynek kitett egységek hordták. Ez nemcsak az afganisztáni és azt követően mindkét csecsenföldi háború alatt maradt így, de később számos film – így például az afganisztáni háborút bemutató leghíresebb „9. század” (9 рота) – is megemlékezett a jelenségről.

Szovjet felderítő egység egy helyi férfit hallgat ki a Kabullal határos Wardak tartomány egyik falujában 1987 júniusában. Mint látható a bal oldali kérdező is Moszkva sportcipőt visel. Forrás: Wikimédia

Bár a Moszkva gyártása hivatalosan a 2010-es évek elején befejeződött, az érdeklődők az interneten vagy piacokon mai napig lecsaphatnak a híressé vált lábbeli egy-egy példányára, az esetleges hamisítványokról nem is beszélve. Hasonlóan a Moszkva az orosz haderő állományából is nyugdíjazásra került, a 2008-as orosz-grúz háborút követő átfogó haderőreform keretében immár korszerű VKBO sportcipők állnak mind a sorállomány, mind a különlegesek rendelkezésére.

Felhasznált irodalom:

Почему советский спецназ носил Adidas, https://ru.rbth.com/read/1508-sovetsky-speznaz-nosil-adidas (hozzáférés ideje: 2021.10.24.)

История о контрабандных Adidas, которые носил советский спецназ, https://soberger.ru/istoriya-o-kontrabandnyh-adidas-kotorye-nosil-sovetskiy-spetsnaz/ (hozzáférés ideje: 2021.10.24.)