Idén is megrendezésre kerül a nagy múltra visszatekintő arhangelszki mézeskalács kiállítás. Az 1975 óta minden télen lebonyolított esemény az idei évben a "Mézeskalács Észak" nevet viseli. A bemutató november 28-án nyílt meg Arhangelszk városában, Sztyepan Piszahov művész és mesemondó múzeumában.

Mint ahogy azt Natalja Kozlova, a múzeum igazgatója a TASzSz hírügynökségnek nyilatkozta, a kiállítás keretein belül több mint 500 tradicionális arhangelszki mézeskalács figura – kozuli – valamint házikó kerül bemutatásra. „Van nálunk mézeskalácsból készült jászol és egy mézeskalácsemberekkel díszített karácsonyfa is. Idén a "Mézeskalács Észak" tematikát ajánlottuk művészeinknek, amelyet mindannyian a saját elképzelésük szerint alkotottak meg és mutattak be" – közölte Kozlova.                                                                                                                         

A mesterek az északi országok természetét és kultúráját bemutató kompozíciókat készítettek a kiállításra. Az igényes munkával készült összeállítások részeként a közönség megcsodálhat egy nenyec csendéletet sátrakkal és rénszarvasokkal, az északi tajgát az odúkban megbúvó rókákkal illetve medvékkel, valamint a sarkvidéki szigetvilágot jegesmedvékkel és az elengedhetetlennek számító jéghegyekkel. Mindezeken túl maga Piszahov és a Szoloveckij-kolostor hasonlóan megformázásra került mézeskalácsból, utóbbi esetében még idegenvezetőkkel és turistákkal is találkozhatunk.

A kiállítási tárgyak némelyike háromdimenziós mézeskalács figura, amelyek egyik legegyedibb kivitelezője Vagyim Rikalov. A művész repertoárja közt megtalálható lelógó jégcsapokkal díszített hagyományos arhangelszki mézeskalács faház, az arhangelszki villamos és a város legmagasabb épületét megformáló mézeskalács. Az alkotó saját bevallása szerint ezek elkészítésének legnagyobb nehézsége a méretarányos mézeskalács kivitelezése. Ugyanis az elkészítés során fennáll a veszélye annak, hogy a szerkezet a saját súlya alatt összeomlik, vagy éppen lepotyog róla a bevonat. A legkülönlegesebb formák elkészítéséhez kapcsolódik még Tatjana Onucsina, valamint Natalja Kravcsenko neve is. Míg előbbi egy templomot, utóbbi az arhangelszki kikötőt formázta meg mézeskalácsból.

A kiállításon mintegy 30 arhangelszki és szeverodvinszki mester mutatja be alkotásait. Az alkotók közt szerepelnek olyanok is, akik több mint 20 éve foglalkoznak mézeskalács készítéssel. Ilyen nevek például Tatjana Onucsina, Natalja Jakovlevna Matonina, Vagyim Rikalov, vagy Ljubov Leonyidovna Bukova. Viszont rajtuk kívül olyan fiatal alkotók és résztvevők is bemutatják kézműves munkáikat, akiknek ez az első vagy második kiállításuk. „Kézműveseink többnyire családok" – nyilatkozta Natalja Kozlova. „A kézművesség hagyományosan családi vállalkozás, anya-lánya, férj és feleség, testvérek tevékenysége". Ezt példázza Arhangelszkben a Malisava, Malahov, Treskin, Vesnyakov, Mirosnyik, Matonyin és a Cubun család, akik generációk óta foglalkoznak a mesterséggel.

Az arhangelszki mézeskalács ősi tradíciókkal bír. Északon hagyománynak számított kecske, ló, kakas és szarvas formájú rozskekszeket sütni, miután azok a termékenységet, a gazdagságot, valamint a jólétet testesítették meg. A 19. század közepére a helyi kézművesség eszköztára újabb motívumokkal gazdagodott, mint a Télapó, virágok, csillagok, vagy épp egymással táncoló párok. Sztepan Grigorjevics – utazó, néprajzkutató és helytörténész, valamint az orosz észak nagy ismerője – nagy figyelmet fordított az ősi arhangelszki mesterség, a mézeskalács készítésének megőrzésére. Támogatta a szovjet korszak kézműveseit, jelentős esszéket írt a témában – amelyeket a mai napig idézik és publikálják a kutatók – valamint levelezett N. D. Vinogradovval. Mindezekkel egyidőben gazdagította a tradicionális kekszek és mézeskalácsok gyűjteményét, amely kollekciót később az Orosz Néprajzi Múzeumnak adományozta.

A hagyomány szerint a desszert tésztájához különféle fűszereket adtak, amelyeket a világ minden tájáról hoztak a kikötővárosba, majd a mézeskalácsot sötétbarna alapon fehér-rózsaszín cukormázzal díszítették. "Nyáron szinte lehetetlen mézeskalácsot sütni" – tette hozzá Kozlova. „Nedvesek lesznek, nedvességet vesznek fel. De a mesterséges fűtés segítségével – értve itt kályhát vagy más eszközt – a házak levegője szárazzá válik és a mézeskalácsnak van ideje kiszáradni. Ezáltal lesznek omlósak, pontosan olyanok, amelyek elolvadnak az ember szájában, ahogy kávéval vagy teával érintkeznek."

Az mézeskalács ma már hagyományos arhangelszki szuvenír, a kézművesek húsvétra, nőnapra valamint más eseményekre is készítik, de hagyományos szezonját még mindig az újévi ünnepkör képezi. A „mézeskalács mesterek” közül sokan egy időre polgári hivatásukban is egyfajta szünetet tartanak, hogy az új esztendő beköszöntére elkészíthessék az édességet.

A kiállítás ideje alatt gyermekek, felnőttek, szervezett csoportok és egyéni látogatók számára egyaránt lehetőség nyílik részt venni kreatív műhelyfoglalkozásokon, elsajátítani a tradicionális arhangelszki mézeskalács sütésének, illetve díszítésének csínját-bínját. Az érdeklődők Natalja Matonyina kurzusán december 4-én, 11-én, valamint 18-án 14 órakor nyerhetnek betekintést a mesterségbe. A kiállítás 2022. február 27-ig lesz látogatható, és hagyományos jótékonysági árveréssel zárul. A mézeskalácsok eladásából származó bevételt a Mamina prisztany nevű civil szervezetnek ajánlják fel, amely nehéz élethelyzetben lévő édesanyákat segít.

Forrás:

https://pomorland.travel/news/vystavka_pryanichnyy_sever/

 

https://tass.ru/kultura/13048313

 

https://rg.ru/2021/11/29/reg-szfo/v-arhangelske-otkrylas-vystavka-prianichnyj-sever.html

 

(Utolsó letöltés dátuma: 2021. 12. 06)

Cimkék:

Országok: