Az utolsó nyári szünet előtti fordulót rendezték a Premjer Ligában a hétvégén. A forduló nem volt teljes, a kupadöntő miatt a Zenit és a Szibir meccseit értelemszerűen későbbre halasztották, így azok csak júliusban kerülnek megrendezésre. Csaknem féltávnál a Zenit vezeti az orosz bajnokság küzdelmeit, a dobogóra a CSZKA és a Rubin fért még föl, a kiesőhelyeken egyelőre a Szibir és a Szaturn osztozik. A szünet tán a Tom Tomszknak jön majd a legrosszabbul, a Dinamónál ellenben alighanem igencsak örülnek majd neki.

A forduló ezúttal Groznijban vette kezdetét, ahol a hat meccs óta nyeretlen Tyerek vendége a Szaturn Moszkva volt. A hazaiak három csatárral és három dél-amerikaival indultak harcba, kapujukat pedig az az Andrej Dikan védte, aki április hónap legjobbja volt a Szport Ekszpressz szerint. A 32 évesen először az ukrán válogatottba behívott Dikan esete némileg hasonlít Alijevére (neki is van orosz útlevele, de mert ő sem lehet kettős állampolgár, ha válogatott akar lenni, ki kell dobnia a kukába), szezon előtt nagyklubok is keresték (CSZKA, Rubin, Lokomotiv), év végén (értsd: decemberben) pedig várhatóan szabadon igazolható lesz – vélhetően sok, portásgondokkal küzdő csapat látná szívesen soraiban. Addig azonban a csecsen kaput őrzi – a jelek szerint mentőangyalával szoros kézfogóban, a Szaturn játékosai ugyanis az első félidőben kétszer is eltrafálták a kapufát. Utána azonban a dél-amerikai légió két fejessel tett róla, hogy megtörjön a Tyerek nyeretlenségi sorozata: előbb a brazil Maurício, majd az argentin Bracamonte bólintott Csiljuskin kapujába pontrúgása után – aTyerek kilencedikként, a Szaturn kieső helyen nyaralhat. (2-0)

A forduló rangadójára Kazanyban került sor, ahol tizenhétezer néző várta a CSZKA vendégjátékát. A Szluckij – Bergyijev összecsapásként beharangozott találkozóra mindkét csapat győzelemmel készült, ugyanakkor mindkét oldalon voltak változtatások a kezdőben: a vendégeknél elsősorban Milos Kraszics hiánya volt feltűnő – lehetséges, hogy a fél Európa által üldözött szerbnek a Tyerek elleni volt az utolsó meccse moszkvai színekben.Utódja mindenesetre a mostanság remek formában lévő Dzagojev lehet, aki a csecsenek elleni 2+1-e után ezt a mérkőzést is eldöntötte, mikor az első félidő végén százszázalékos ziccerben önzetlenül tálalt Mark González elé, a szintén lendületben lévő chilei pedig nem hibázott. Addig a moszkvaiak voltak fölényben, és Dzagojev növelhette is volna előnyüket, de ziccerben eltörte a labdát. Kazanyi részről Hasan Kabze fejese és Fatih Tekke ziccere járt legközelebb a gólhoz, de előbbi mellément, utóbbit Ignasevics blokkolta – a Rubin tavaly október óta először vesztett bajnokin, így a dobogó harmadik helyén áll, a vesztett pontok tekintetében héttel elmaradva a Zenittől. A CSZKA másodikként fordul.

Az exek meccsét hozta az utolsó pénteki mérkőzés, a Krilija Szovjetov és a Rosztov szamarai  összecsapása. A vendégek annak a Roman Adamovnak a két góljával szereztek megnyugtató előnyt, aki tavalyi hét góljából ötöt szamarai színekben szerzett, idén azonban a Don partjára adta kölcsön anyaklubja, a Rubin, így nem kímélte volt munkaadóját – csak azért nem jutott mesterhármasig, mert harmadik kiugrásából arcon lőtte Lobos kapust. Egy óra elteltével aztán az a csereként beállt Alhazov szépített egy parádés emeléssel, aki pedig a Rosztov neveltje, s aki nevelőklubja ellen talált be először a Premjer Ligában – más kérdés, mozdulata nem ért pontot, a doniak másodszor nyertek idegenben, és hetedik helyen fordulnak – a Krilija az utolsó, még bennmaradó helyen várja a folytatást. A Rosztovval kapcsolatos érdekesség, hogy a csapatnak lesz képviselője a vébén, miután Kim Dzsong Hun jelölte dél-afrikai keretébe azt a Hong Jong Dzsót, aki idén mindössze 25 percet játszott egy Orosz Kupa meccsen, de így is bekerülhetett az észak-koreai keretbe. (1-2)

A Lokomotiv permi vendégjátékának pikantériáját az adta, hogy a két edző, a dús fekete mellszőrzetét bátran a tévénézők elé táró tádzsik Rasid Rahimov és a veterán Jurij Szjomin épp egymást váltotta tavaly a vasutasok padján. Egyikük sem mondható határtalanul sikeresnek Lokomotiv-trénerként, Szjomin azonban hozott magával előző állomáshelyéről, Kijevből egy csodafegyvert, Alekszandr Alijevet, aki hármas holtversenyben vezeti a góllövőlistát, és aki ezúttal is döntött a meccsen: a 17. percben távoli szabadrúgását Narubin csak a léc alá tudta ütni. A Gaál Miklóst végig védelme bal oldalán tudó permiek nem adták föl, Pejev vezetésével sorra célozták Guilherme kapuját, de sikertelenül – a kapus honfitársa, a nekünk oly emlékezetes egyiptomi U-20-as vébét megjárt Maicón pedig a 79. percben egy szerencsésen elépattanót bezúzva biztosította be a Loko győzelmét, mely hármas nyeretlenségi sorozat végére tett pontot. A vasutasok nyolcadikok, a Perm tizenharmadik.(2-0)

A már említett Alijevvel holtversenyben áll a góllövőlista élén az a belarusz Szergej Kornyilenko, aki sokat tett azért, hogy a Tom Tomszk az EL-indulást jelentő ötödik helyen nyaraljon. A Németh Norbertet ezúttal is jegelő szibériaiak a legjobb formában lévő csapatok között vannak, miután két győzelemmel melegítettek a zárókörre. A vendég Nalcsik, mely sokáig vezette a tabellát, ellenben kipukkadni látszik,a Zenit ellen elvesztette veretlenségét, a múlt fordulóban pedig nem bírt a Lokomotivval otthon. A tomszkiak az esélyeknek megfelelően nekimentek a vendégeknek, helyzeteiket azonban Fredrikson rendre hárította, a túloldalon pedig Ruszics kapufája óvatosságra intett. A szünet után aztán kísértett a múlt: akárcsak a két csapat tavalyi összecsapásán, Kornyilenko most is betalált (ezúttal egy jogos büntetőből), ezzel pedig, akárcsak akkor, 1-0-ra nyert a Tomszk, mely közvetlenül felzárkózott a negyedik Nalcsik mögé. (1-0)

A forduló zárómeccse, a gyér nézősereg (de közte a szerencsét hozó Kevin Kuranyi) előtt megrendezésre kerülő Dinamo – Alanyija találkozó a testvérek jegyében telt: az Alanyija középpályáján a Szpartak ellen duplázó csapatkapitány, Georgij Gabulov saját testvérét, a Dinamo kapuját őrző Vlagyimir Gabulovot rémítgette, a Dinamo középpályáján pedig a Kombarov-ikrek eldöntötték a meccset – nem csoda, hogy mindketten ott vannak a forduló válogatottjában. A főszerepet Kirill Kombarov vállalta, aki előbb ikertestvére, majd Granat keresztje után választotta a hosszú sarkot – két góljának Miodrag Bozsovics örül a legjobban, negyedik meccsén végre megszerezte első győzelmét a csapattal. A vesztes csapatban ugyanakkor mindössze egyvalaki lehet boldog: az a Mihail Kerzsakov, akinek testvére, Alekszandr vasárnap magasba emelhette az Orosz Kupát…

Merthogy a félszezont és a hétvégét az óriások és törpék harcát hozó kupadöntő zárta, ahol a tabella két végpontja, a listavezető Zenit és az utolsó Szibir Novoszibirszk csapott össze. Nem lehet azt mondani, hogy a két csapatnak irgalmatlanul kemény ellenfelek jutottak volna menetelése során: a Zenit egyetlen első osztályú ellenfele az elődöntőben búcsúztatott Amkar volt, a kupaszezont a másodosztályból indító Szibir már taglalt sorsolása hozzájuk képest veretes. Az idén először első osztályú novoszibirszki gárda 1936-os alapítása óta kilenc néven szerepelt (mostani nevét 2006 óta viseli), 2000-ben pedig még a negyedik ligában senyvedt – innen nézvést mostani szereplésük sem lebecsülendő. A jóval nagyobb múltú Zenit először és utoljára tizenegy éve, 1999-ben emelhette magasba a kupát. A cserepadon akkor ott ült egy reményteljes ifjú, Vjacseszlav Malafejev, aki akkor még nem tudta kiszorítani Berezovszkijt a kapuból, mára azonban mintegy kétszázötven első osztályú meccs van mögötte, s ő lehetett a csapat első és egyetlen kétszeres kupagyőztese.

A rosztovi stadionban, 15000 néző előtt megrendezett kupadöntőt az esélytelen Szibir a szokatlan 3-2-4-1-es formációban kezdte, a Zenit pedig egyből a támadásra helyezte a hangsúlyt. Fájdalmunkra hiábavaló volt Huszti remeklése az elmúlt fordulóban, Spalletti mester nem vetette be a negyeddöntőben gólt szerző magyart. A péterváriak elsősorban Kerzsakov és Bisztrov révén veszélyeztettek, a védelem, vagy legrosszabb esetben Kowalewski azonban hárította a próbálkozásokat az első félidőben. A szünet után egy kezezés miatt megítélt büntetőt Sirokov gólra váltott, s mivel a Szibir egyenlítési próbálkozásai rendre befulladtak, ezzel el is dőlt a találkozó. Az 1-0-s Zenit-siker ellenére a Szibir indulhat jövőre az EL-ben, a péterváriakra ugyanis BL-selejtező vár majd.

Végezetül még egy kötelességünknek eleget teszünk: bár a fordulóból két meccs még hátravan, a championat.ru nem várt ki július végéig a játéknap csapatának kihirdetésével, íme az álomtizenegy: Fredrikson (Nalcsik) – Szmirnov (Tom), A. Berezuckij (CSZKA), Granat (Dinamo) – K. Kombarov (Dinamo), Maurício (Tyerek), D. Kombarov (Dinamo), González (CSZKA), Alijev (Lokomotiv) – Bracamonte (Tyerek), Adamov (Rosztov).

A világbajnokság és a szünet miatt most sokáig nem jelentkezünk forduló-összefoglalóval, a Premjer Liga híreit, átigazolásait azonban nyomon követjük majd!