Mind a négy posztszovjet csapat pályára lépett a jégkorongvébé vasárnapi dömpingjében, ahol sok minden eldőlt, de két kérdés még megválaszolásra vár: mi lesz a lettekkel, s hány posztszovjet csapat lesz jövőre a nagyvilágbajnokságon?

Kezdjük is a felmerülő kérdések megválaszolását a végéről: ebédidőben egy végletekig kiélezett mérkőzésen verte meg magát az olaszok ellen játszó kazah válogatott a kiesési körben. Szpiridonovék az USA elleni betlit kihagyó Jeremejevvel a kapuban két harmadon keresztül gyömöszölték Bellissimo kapujára a pakkot hiába (a második harmadban 16-6 volt a kapuralövések aránya a javukra), míg aztán az utolsó tíz perchez közeledve az ötödik emberelőnyüket végre kihasználták: a 42. évében járó,de még mindig 18 percet vállaló Safranov lövését Sztarcsenko „svájcizta” be, s ekkor nagyon úgy nézett ki, meglehet a bennmaradás. Borgatello azonban szinte azonnal egyenlített, majd miután Vaszilcsenkót kiszórták, az amerikai-olasz Souza a győztes gólt is megszerezte. Kazahsztánnak így legalább két góllal vernie kell a franciákat, hogy a körbeveréseknek köszönhetően bennmaradjon – az olaszok ugyanis aligha verik meg az USA-t, s már kikaptak a galloktól.

Délután a nyolc közé jutás reményének életben tartása volt a tét a nullpontos lettek és az egy győzelemmel álló norvégok összecsapásán. Az északiak három pontja korszakosnak gondolt bravúr származéka volt (a csehek elleni 3-2 után fakadt ki Jágr és követelte az aranygeneráció fenekének megcsókolását a vébéket ellógó fiatal NHL-esektől), azóta azonban újabb történelmit alakított a Zuccarello Aasen nevével fémjelzett viking gárda. Gyanítható ugyanakkor, hogy a kanadaiak ellen (1-0-s vezetés után!) bekapott 12 gól, és benne a harmadrekordot jelentő hetes nem foglal majd sok helyet a 10-1-nél lecserélt Smith kapus „Boldog pillanatok az életemben” című önéletrajzi kötetében. Ennek megfelelően Roy Johansen fiai a biztonsági hoki maximumát valósították meg az első két harmadban, s mivel a letteket is nyomasztotta a tét („csak semmi kockázatos passz a semleges harmadban” mondta Daugavins), nem volt túl élvezetes és helyzetgazdag a játék. A harmadik harmadban aztán Darzins révén némileg váratlanul vezetést szereztek a lettek, majd miután kivédekeztek gyakorlatilag négy perc folyamatos hátrányt, az ezt követő emberelőnyt gyorsan gólra váltották Cipulis révén. A hajrában aztán Sprukts újabb szabálytalanságot torolt meg előnygóllal, mg a norvégok emberfölényes helyzete megint nem sült el jól: minden mindegy alapon levitták Grotnest, majd elvesztették a korongot, gyors duplázáshoz segítve Spruktsot (1:23 telt el a két találat között). A szívünknek oly kedves Guntis Galvins nagy örömünkre asszisztált a harmadik lett gólnál, de örömét az tette teljessé, hogy hat másodperccel a vége előtt maga vitt be egy kontrát, beállítva ezzel az 5-0-s végeredményt. Nem néztünk utána, de alighanem ez minden idők legjobb lett harmada a nagyvilágbajnokságokon – hogy mindennek nyolc közé jutás legyen az eredménye, ahhoz még egy csehek elleni győzelem kell. Jagrék jelenlegi formája alapján nem lehetetlen a küldetés, de ha kijön a lépés Hubacekéknek (lásd a svédek elleni csatát), pokoli nehéz dolguk lesz a Znaroks-legényeknek.

Este az oroszok a kitűnő NHL-esekkel megtűzdelt dánokkal csaptak össze. Az északiak eddig a torna meglepetéscsapatai, nyitómeccsükön 4-1-re elsüllyesztették a finneket, majd pokolra küldték az USA-t. Sikerük kulcsa többfaktorú: remek a lövési hatékonyságuk és helyzetkihasználásuk (minden tizedik lövésük gól), előnyeik harminc százalékát gólra váltják, egészen kítűnő a csapatjátékuk, NHL-eseik pedig hátukon viszik a csapatot. A New York Islanderst erősítő Frans Nielsen kettőt vágott a finneknek, a St. Louisban is bemutatkozó, mindössze húszesztendős, első vébéjén szereplő Lars Eller az Egyesült Államok ellen szerzett fontos gólt, az ottawai Peter Regin pedig az egész csapat legeredményesebbje hét pontjával. Ilyen körülmények között általános volt a vélemény, hogy a szlovákok elleni csatához hasonló szoros ütközet várhat Ovecskinékre. Mint azonban arról beszámoltunk, Szlava Bikovék sem mályvacukorszopogatással töltötték szabadidejüket, hanem hosszas egyeztetés után Németországba csábították az olimpiáról már el is feledkező Dacjukot, majd a Pittsburgh némileg váratlan kiesése után gyorsan aktiválták Malkint és Goncsart is. Dacjuk a hosszú utazás, az időeltolódás és a fáradtság ellenére a németek ellen már játszott is, s Bikov jelezte, a dánok ellen már Goncsarra és Malkinra is számít. Az oroszok első két támadósora így az Ovecskin, Szjomin, Fjodorov és a Malkin, Dacjuk, Kovalcsuk összeállításban állt föl, ami bármely válogatottal összehasonlítva félelmetes; a kapusverseny sem ért véget, Varlamov után ezúttal Kosecskin jutott szerephez, de ha hihetünk Bikovéknak, a finnek ellen megint Varlamov jön majd.

 A statisztikusok azt is kiszámolták, hogy ha győz, az elmúlt két vébén győzedelmes orosz válogatott beállítja a szovjetek 1963-66-os, 24 meccses győzelmi sorozatát, így a második olyan összecsapás következett, amelyet történelmi okokból kellett megnyerni (Viktor Kozlov a május 9-én lejátszott, szlovákok elleni csata után találta azt mondani, hogy „a Győzelem Napján nem volt jogunk veszíteni”). S a győzelem nem is maradt el!

Minden úgy kezdődött, hogy az NHL-es csodatriász összehozott egy nem mindennapi gólt: a semleges harmadbeli korongszerzés után Malkin pöckölte vissza a korongot Kovalcsuknak, aki a lába között készítette vissza azt Dacjuknak lövésre, a detroiti bombázó pedig szétlőtte Anderson kapujának jobb oldalát. A harmad vége előtt emberelőnybe kerültek a dánok, azonban ahelyett, hogy gólt lőttek volna belőle, kaptak egyet: Ovecskin bombája ugyanakkor olyan gyorsan pattant vissza a hálótartó vasról, hogy csak a harmadvégi videobírózás után adták meg…

A második harmadban Kulikov kapott 2+2-t, amit Mads Christensen használt ki, s mivel az orosz védő plusz kettője még nem vette kezdetét, az egyenlítésért mehetett Per Backman csapata; hiába lőttek azonban a harmadban kétszer annyit kapura a dánok, mint az oroszok (16-8 volt az arány) Kosecskin jól állt a lábán, a játékidő felének elteltével pedig a Kovalcsuk-féle második sor előnyből megidézte a „játszós” orinnosz hoki legszebb hagyományait: szenzációs csiki-csuki végén Malkin tette be a korongot egy csodás fordulat után. (Mindhárom gól olyan finomságokat tartogat az avatott szemnek, hogy muszáj megnézni, például itt). A záró harmadra a dánok szemlátomást elfáradtak, a szenzációsan játszó orosz második sor pedig tovább folytatta varázslatait: Dacjuk előbb egy kapu mögül kapott korongot húzott el Anderson előtt, majd emelt a hálóba, majd büntetőből is eredményes volt – mesterhármas!A végeredményt aztán az Afinogenov-féle negyedik sor állította be Kulemin révén – az oroszok 6-1-re nyertek, és minden kétkedőt elhallgattattak. No meg magukat is: a meccs után semelyikük sem nyilatkozott a sajtónak. A bojkott oka egy alaposan felfújt bulvárhír: a kazahok elleni meccs után a válogatott több tagja egy kölni étteremben ünnepelt, s bár nem éjszakáztak, Szjomin és néhány társa cigarettázott. Mivel a kellően erkölcscsősznek mutatkozó (valójában inkább szenzációhajhász) LifeSports felvette a jelenetet, s az hamar elterjedt a világhálón és a bulvársajtóban, kész volt a botrány, a kihágásokra allergiás Szlava Bikov azonban nem táplálta azt. Az újságírói kérdésekre kijelentte, hogy a videón szereplők csakis Ovecskinék klónjai lehetnek, nem az ő fiai, s a maga részéről le is zárta az esetet. A szbornaja tagjai ugyanakkor az újságírók ignorálásával tüntettek a dánok elleni meccs után - ha hinni lehet Tretyaknak és Bikovnak, ez nem fog megismétlődni.

Az esti belarusz – német csatában hatalmas volt a tét Zanykovec mester fiai számára: feltétlenül győzniük kellett a rendes játékidőben, hogy tovább élhessenek negyeddöntős álmaik, az előttük egyaránt három ponttal álló németek és szlovákok ugyanis a záró körben egymással játszanak majd. A belarusz keretben védő és csatárposzton is változás volt: Szenkevics helyére az Amerikából befutott Szergej Drozd állt, a finnek ellen ijesztő sérülést szenvedő Gotovecet pedig a veterán Makrickij váltotta. Az első harmad alapján úgy tűnt, Zanykovec mester változtatásai bejönnek, mert a belaruszok többet lőttek kapura, és a 7. percben Mihaljov révén egy kipattanóból megszerezték a vezetést is. A gól után hamarosan egyirányúsodott a pálya: a 24 órán belül második meccsüket játszó, az oroszok ellen kifáradó házigazdák becsülettel mentek előre, Mezin azonban rendre útjukat állta. Egészen az utolsó percig, mikor Uwe Krupp levitte Endras kapust, Müller pedig 53.9 másodperccel a dudaszó előtt egyenlített. Miután a belaruszoknak mindenáron rendes játékidőben kellett nyerniük reményeik életben tartásáért, az 1-1-gyel eldőlt, a 9-12. hely valamelyikén végeznek – s hiába vette be Kaljuzsnyij az ötperces hosszabbítás végén Endras kapuját, ezzel csak a németek helyzetét nehezítette, a sajátjának semmit sem használt. A meccs után a győztes belaruszok öltözőjében apokalipszishangulat honolt – az 1-0-nál ziccert hibázó Grabovszkij kijelentette, ez élete legszörnyűbb pillanata, s egyértelműen miatta nem nyert a csapat, Zanykovec szerint hasonló kudarcot még nem kellett megélnie vezetőedzőként, a győztes gólt szerző Kaljuzsnyij pedig szomorúan regisztrálta, hogy találata semmit sem ért.

A mai nap főszerepét így a lettekre osztják a posztszovjet térségben: az esti, csehek elleni meccsen eldől, számolhatunk-e még valakivel a nyolc között az aranyvárományos oroszok mellett. A belaruszok dánok elleni meccse leginkább a világranglistás helyezések és a következő évi csoportbeosztás miatt lesz fontos – kérdés, túl tudják e tenni magukat Grabovszkijék a tegnapi kudarcon.

(Fotók: championat.ru, sport-express.ru)