Egy ványadt pontra futotta a Szibir Novoszibirszknek eddig a bajnokságban, ezzel utolsó, az ellenben már hat forduló után bizonyos, hogy a csapat részt vehet az Európa Liga következő kiírásában. No de hogy is lehetséges mindez?

Igor Krjusenko csapata a kettős rendszerű orosz labdarúgásnak, a Zenit tavalyi bajnoki helyezésének és saját jó kupasorsolásának egyaránt elrebeghet egy köszönömöt – az ő szerepük ugyanis legalább olyan fontos volt a bejutásban, mint mondjuk Alekszej Medvegyevé. De lássunk mindent sorjában!

Az orosz labdarúgás egyik fura sajátossága a kettős lebonyolítási rendszer: míg a bajnokságok a nyugat-európaitól eltérően naptári rendszerűek (vagyis egy-egy szezon márciustól decemberig tart), addig az Orosz Kupa őszi-tavaszi rendszerű, vagyis az egyik bajnokság közepén kezdődik, és a következő elején ér a végére. Mivel az UEFA által szervezett rendezvények (tehát a Bajnokok Ligája és az Európa Liga) szintén őszi-tavaszi rendszerűek, ezért a Bajnokok Ligájának adott szezonjában mindig az előző évi orosz dobogósok indulhatnak – köztük például a bronzérmes Zenit. Az Orosz Kupa lebonyolításának folyományaként ugyanakkor az Európa Ligában mindig az azévi kupagyőztes indul, hisz e sorozat szinkronban van az UEFA-lebonyolítással. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az idei Orosz Kupa döntőjében a Szibir Novoszibirszk a Zenit Szentpétervárral csap össze, tovább tisztulhat a kép: mivel a Zenit a BL-ben indul, a kupamásodiknak jár ki az EL-indulás. Hiába kap tehát ki adott esetben a Szibir a döntőben, mindenképp EL-résztvevő.

No de hogy jutott el idáig a bajnokságban botladozó, tavaly még másodosztályú szibériai gárda? Nos, egész pontosan a Dinamo Barnaul, a Kubany Krasznodar, az Ural Szverdlovszkaja Oblaszt, a Lucs Energija Vlagyivosztok és most az Alanyija Vlagyikavkaz kiverésével. Nem túl veretes névsor – a mérkőzések időpontjában a(z idén már másodosztályú) Kubanyon és a most kivert Alanyiján kívül csupa alacsonyabb osztályú gárda volt az ellenfél. Ugyanakkor azt sem szabad elfelednünk, hogy a sorozat kezdetén a Szibir is másodosztályú volt, így bejutásuk a kétségtelenül mázlis sorsolás ellenére is csodaszámba megy. A mostani elődöntőre így a csapat gyalázatos első osztályú szereplése (hat meccs, egy pont) és a hétköznap ellenére is összegyűlt 12000 ember, s nem is kellett csalódniuk – az előző hétvégén a bajnokságban jó cseréinek köszönhetően épp a Szibir ellen nyerő Alanyija Vlagyikavkaz idegenben már nem tudott mit kezdeni Alekszej Medvegyevvel. A Premjer Ligában idén kétgólos Medvegyev tavaly a másodosztályban 18 gólig jutott, a kupában azonban csak a negyeddöntőben talált be először – az Alanyija ellen ugyanakkor kiszakadt a gólzsák, a szibériai gárda az ő mesterhármasával jutott a döntőbe.

Nem állt messze a döntőtől a másik meglepetéscsapat, az Amkar Perm sem, mely a negyeddöntőben azt az FK Moszkvát kapta, mely az év elején megszűnt, így kvázi erőnyerőként, egészen jó formában várhatta a Zenit elleni, hazai összecsapást. A hazaiakért szorító 14500 néző felfedezhette a pályára kifutók között a múlt heti bajnokiról „kirotált” Huszti Szabolcsot, aki negyed óra elteltével veszélyeztett is, lövését azonban blokkolták. A Gaál Miklóst nélkülöző Perm Volkov és Szokolov vezetésével veszélyes támadásokat vezetett, de sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem tudtak betalálni – jöhettek a tizenegyesek, melynek során Popov és Belorukov is hibázott – a Zenit 4-2-re nyert büntetőkkel, s készülhet a rosztovi, május 16-ai fináléra.