Visszafogott optimizmussal és kedvező jelekkel várhatta a milánói kirándulást a CSZKA Moszkva csapata. Az első BL-negyeddöntőjét játszó katonacsapatot (legutóbb még 1992-93-ban jutott nyolc közé a CSZKA, de akkor nem negyeddöntőt, hanem csoportkört rendeztek ebben a fázisban) aligha nyomaszthatta a tét (ennél többet nemigen várhat tőlük a közvélemény), ráadásul a Sevilla elleni idegenbeli bravúr óta mintha kezdenék levedleni a szezonkezdet fáradtságát, ami első meccseiken tapasztalható volt. Ellenfelük ráadásul évek óta nem volt ilyen hullámvölgyben a Serie A-ban: Mourinhóék legutóbbi öt meccsükön mindössze öt pontot szereztek, kikaptak a Cataniától, s legutóbb az igencsak túlfűtött szuperrangadón a Romától is.   

A múlt ugyanakkor óvatosságra inthette a katonacsapatot. Az Inter idén már nyert egy „párosítást” a csoportkörben orosz csapat ellen: a Rubint a kazanyi 1-1 után otthon 2-0-ra kalapálták el, s mint kiderült, pont ez a 3 pont hiányzott a továbbjutáshoz. Ráadásul orosz csapat még sosem nyert az Inter otthonában a BL-ben: a Lokomotiv 2003-as döntetlenje pedig már igencsak a homályba vész… Intő jel lehetett Szluckijék számára az edző személye is: Mourinho kétszer a Chelsea-vel, kétszer a Portóval verte a moszkvaiakat – vesztett pont nélkül várva az összecsapást. Látszatra talán meglepő, de az igencsak arrogáns portugál ezúttal nem le- hanem inkább megnézte a CSZKA-t: mégpedig személyesen, a hideggel dacolva, a Dinamo ellen. Hogy ne cáfolja meg teljesen a róla kialakított képet, a meccs előtt a hangulat fokozása érdekében rosszallón felelevenítette Alekszej Berezuckij és Szergej Ignasevics rövidre zárt doppingügyét – miközben vélhetően azon törte a fejét, hogy törje fel a várhatóan zártan védekező orosz védelmet, s kit állítson az eltiltott Lúcio és Thiago Motta helyére. A CSZKA-nál ilyen gond nem volt, Szluckij mestert ismerve pedig nem sok meglepetésre számíthattunk: az előretolt ék Necidet ezúttal is Honda, Krasics és Mamajev segítette – hiába terjedt el a meccs előtt, hogy a japán sérülése miatt nem játszhat.

Az első félidőben kevés említésre méltó eseményt láthatott a San Siróba ellátogató 69398 néző: a CSZKA biztosan, masszívan védekezett, az akciókat nem átallottak akár szabálytalanul is megakasztani, a lövési kísérleteket pedig rendre blokkolták Ignasevicsék. Csak azt bánhatták, hogy két középpályásukat is kipontozták – mind Aldonyin, mind a fél Európa által csábított Kraszics hiányozni fog a visszavágóról sárga lapjai miatt (ez persze azt is jelentheti, hogy Dzagojev megmutathatja, több, mint tehetség). Az Inter nem a Chelsea ellen megcsodált énjét mutatta az első félidőben.

A második félidő sem úgy indult, hogy beindul a milánói henger: az 54. percben Aldonyin löketét tolta fölé Júlio César. A meccs aztán kicsivel később kezdett megélénkülni: tíz perc múlva formás akció végén Milito visszapasszát Pandev sózta rá a tizenhatos vonaláról, Akinfejev nagy bravúrral védett, majd újabb egy perccel később Eto’o próbálkozását fogta az ifjú hálóőr, de a harmadik lökettel, Milito pontos, lapos, jobb alsóba tartó labdájával már nem tudott mit kezdeni. (1-0) A gól után lendületben maradtak az olaszok, a 70. percben Pandev egy remek kiugratás után kicselezte a kapust is, majd éles szögből kapura emelt – a gólvonalon Ignasevics mentett elképesztő mozdulattal és bravúrral. Szluckij mester hiába cserélt gyors egymásutánban hármat is, a félidő második fele egyértelműen az Interé volt. A 80. percben aztán Alekszej Berezuckij elcsendesíthette volna a Giuseppe Meazzát, ha szöglet után nem a földön fekvő Materazziba lő. A hajrában Sneijder lőtt ziccerben mellé, majd egy tüzijáték végén Cambiasso és Sztankovics löketét is Akinfjevnek kellett hárítania. A slusszpoén a végig súlytalannak tűnő Necidnek juthatott volna, azonban rosszul vette át Semberas remekül elélöbbölt labdáját, így Júlio César összekaparhatta azt. Az Inter 1-0-ra nyert, de nem mehet biztosra – a CSZKA-nak ugyanakkor acélosabb támadójáték, jobb helyzetkihasználás és tökéletesen záró hátsó alakzat kell a visszavágón az újabb bravúrhoz.