Már a vancouveri olimpia zárása előtt sejteni lehetett, hogy sokakat elsöprő lavina indulhat meg az orosz sportpolitikában a csalódást keltő szereplés miatt. Az olimpiára irányuló mindenkori kiemelt figyelmet orosz részről a közvetlen múlt és jövő szelleme egyaránt tovább növelte, lévén, 2006-ban megszakadni látszott a Lillehammer óta tartó negatív tendencia (lásd táblázatunkat) az érmek számát illetőleg, a jövőre nézvést pedig már csak azért is kötelező lett volna a jó szereplés, mert 2014-ben Szocsi rendezi a téli olimpiát.

 1. táblázat: Oroszország szereplése a téli olimpiákon Lillehammertől Vancouverig.

Ehhez képest a záróünnepségen Dimitrij Medvegyev helyett a Szocsi polgármestere, Anatolij Pakomov vette át az olimpiai zászlót, miután hiába ígérte már február 25-ére magát az elnök, egyáltalán nem érkezett meg. Medvegyev kimondva-kimondatlanul az olimpia záró aktusára, vagyis a reménybeli orosz győzelemmel végződő hokidöntőre készült, azonban Fjodorovék már a negyeddöntőben történelmi katasztrófába szaladtak bele a házigazda (s végül győztes) Kanada ellen. A megrendítő vereség nem csak a sportoldalakat borította be Oroszországban, de sokak a nemzeti becsületük elvesztéseként, s – ha már téli olimpia, és észak-amerikai ellenfél – modern hidegháborús kudarcként élték meg. A Magyarországra látogató orosz labdarúgó-válogatottal készült interjúk egyike sem mellőzte a „Mit szól a jégkorong-válogatott kudarcához?” kérdést, mely más interjúkban esetenként tágabb kontextust kapva „Mit szól az orosz küldöttség katasztrofális szerepléséhez?”-re módosult. Vjacseszlav Bikov derekasan próbálta védeni az övéit, de miután már az első aranyra is túlontúl sokat (hat napot) kellett várni, miután Ovecskinék után a verhetetlennek hitt Pljuscsenko is elbukott Lysacekkel szemben, s az időtlen idők óta első műkorcsolya páros a dobogóra sem fért fel, elszabadult a népharag – mely nem is annyira a sportolókat, hanem a sportpolitikusokat tette felelőssé.

A sportolók többsége ugyanis zökkenőmentesen vissza kellett rázódjon a hétköznapi hajtásba (az olimpia másnapján már folytatódott az NHL, majd később a KHL is, nemrég zárult a rövidpályás gyorskorcsolya-és a műkorcsolya-vb), esetleg haza se kellett térnie a biztonságos tengerentúlról – az ostor pedig a sportpolitikusokon és a hivatalnokokon csattant. A Kommerszant például a Vancouverbe kiutaztatott, mulatozó adminisztrátorokon szörnyülködött, Garri Kaszparov egykori sakkvilágbajnok (ma ellenzéki politikus) a kézen-közön eltűnt sportra szánt pénzeken és a sportoló tömegbázis hiányán lamentált, a Vedomosztyi pedig így fogalmazott: „A hivatalnokoknak, akik azért ülnek a helyükön, hogy jó állásokkal lássák el a rokonságot és pénzt gyűjtsenek külföldi számlákon, meg kell érteniük, hogy előbb-utóbb tőlük is számon kérnek mindent. Az orosz sportolóknak pedig köszönet jár azért, ha most mindez kiderül". A kritikus hangokhoz gyorsan csatlakozott Dmitrij Medvegyev is, aki „jóllakott kandúroknak” nevezte a hivatalban lévő sportvezetőket, és előrevetítette a fejek hullását, mondván: "Ha maguktól nem távoznak, szívesen segítünk nekik". Medvegyev hivatalnokokkal szembeni ellenszenve és kemény fellépése nem újkeletű: múlt decemberben 15 büntetés-végrehajtási vezetőt rúgott ki, miután az egyik börtönben meghalt Szergej Magnyickij ügyvéd, idén februárban pedig a belügyminisztérium 18 magas rangú tisztviselőjét – közöttük 17 tábornokot – menesztette az államfő. Medvegyev szavaira reagálva a Putyin baráti körébe tartozó Vitalij Mutko sportminiszter igyekezett hárítani a felelősséget, mondván, a vancouveri szereplés a realitást tükrözte, s a strukturális átalakítások miatt legfeljebb 2018-ra várható. "Persze távozhatok a posztomról, de hogy ebből az ország sportjának származik-e majd valami előnye, azt nem tudom megmondani" mondta akkor Mutko, megrökönyödést és felháborodást kiváltva.

A Medvegyev által előirányzott lemondási-elbocsátási hullám pedig kezdetét vette: március negyedikén Leonyid Tyagacsov, az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke, 18-án Mutko helyettese, Gennagyij Aljosin, március 22-én pedig Vlagyimir Loginov, az Orosz Sífutó Szövetség elnöke mondott le. A mai nap további fejleményeket hozhat az ügyben: miután megérkezett Szocsiba az olimpiai és paralimpiai zászló (utóbbi vetélkedőn amúgy hatalmas sikert aratva 38 érmet szereztek az orosz versenyzők, de ennek nincs akkora sajtóvisszhangja), Medvegyev elnök a Sporttanács ülésére látogat, ahol a vancouveri szereplést értékelik, és a Szocsira való felkészülést vitatják meg. Miután az olimpikonokkal folytatott megbeszélésen az államfő megszellőztette, az elbocsátások nem értek véget, további távozók várhatóak. De hogy a nómenklatúra leváltása hozott-e eredményt, arra csak 2014-ben kapunk választ.