Szigorúan véve a tényeket, az elmúlt futballév orosz bajnoki táblázatára pillantva mindössze két nem moszkvai csapat került be a legjobb nyolc közé – a fővárosiak legnagyobb bánatára azonban a közéjük furakodó duó, a Rubin Kazany és a Zenit az arany- és a bronzérmet is megszerezte. Összeállításunk második részében a vidéki csapatokat vesszük végig.

 

Nem mondhatni, hogy a kétszeres címvédő, friss Szuperkupa-győztes Rubin nagybevásárlást tartott volna a szezon előtt. Az egyetlen jelentősebb tételt a török válogatott Fatih Tekkéért fizették ki a Zenitnek (bár a kétmillió font aprópénz a roppant gólérzékeny csatárért), akivel háromra nőtt a félholdas játékosok száma a keretben (Gökdeniz és Hasan Kabze már tavaly is a kazanyiak alkalmazásában állt). Mivel a türkmén Gurban Bergyijev szemmel láthatólag továbbra is az egyékes szisztémát részesíti előnyben, melyet remekül tölt meg tartalommal a tavalyi év nagy felfedezettje, a sikeresen megtartott Alekszandr Buharov, Tekkének eleinte valószínűleg a csereszerep jut – akárcsak a Zenitnél. Tekkén kívül az EL-ben legyőzött (s valószínűleg a csapat vezetőinek ott feltűnt) Hapoel Tel-Avivtól szerződtetett Bebars Natko erősítheti a támadószekciót, a középpálya szélére az FK Moszkvából érkezett erősítés Vitalij Kalesin személyében, míg a védekezésben a nemrég még Real Madrid C-ben pallérozódó Jordi Figuerasért kellett fizetni. A nem túl veretes erősítéseknél sokkal nagyobb érvágás az argentin Alejandro Domínguez elvesztése, aki ingyen lett a Valencia futballistája – tavalyi 16 találata még nagyon hiányozhat a címvédőnek.

 

 

Az elmúlt években némi csalódást okozó Zenit volt a Dinamo mellett a legaktívabb – ha a vele kapcsolatba hozott játékosok számát nézzük, legalábbis mindenképp. A szentpétervári egyletet összehozták többek között a horvát válogatott Mandzsukiccsal, a brazil Luisaoval és a portugál Joao Moutinhóval, közülük azonban egyik sem kötött ki a Néva partján. Némi kitérő után ugyanakkor sikerült megszerezni azt az Alekszandr Kerzsakovot, aki vezéregyéniségként nemcsak csapatát, de öccsét, a kapus Mihailt is segítheti, aki harmadszor tért haza kölcsönadás után. A védelembe 2008 legnagyobb dán tehetsége, Michael Lumb érkezett az Aarhusból 1,6 millióért, az átigazolási hajrában pedig a csatársorba is érkezett nemzetközi szinten is ismert játékos: a PSV-ben mostanság kegyvesztett Danko Lazovics ötmillióért költözött keletre. A veszteség oldalon a már említett Tekke mellett elsősorban Igor Szemsovot kell feltünetnünk, aki a Dinamóba tért vissza jó pénzért (bár háromszázezer eurót így is vesztett a Zenit az anno leszurkolt ötmillióhoz képest), ám mivel a középpálya hemzseg a klasszisoktól az immár egészséges Dannytől Zirjanovig, Bisztrovtól Rosináig (hogy az általunk különleges figyelemmel kísért Husztiról már ne is szóljunk), Luciano Spallettinek aligha lesz komoly gondja ebben a csapatrészben.

 

 

A két vidéki nagycsapat után hatalmas az űr: a harmadik Zenit után a kilencedik Tom Tomszk a legelőkelőbb helyen végzett nem moszkvai csapat, mely tavaly kevés híján megszűnt, nekünk viszont már csak Németh Norbert miatt is érdekes lehet. A tomszkiak anyagi helyzetére jellemző, hogy egyik kulcsjátékosukat, a szerb Radoszavljevicset a görög alsóházi Láriszával szemben sem tudták megtartani, s csak ingyen vettek játékost: valamilyen oknál fogva a szibériai csapatnál a koreai vonal él, mert hárman is innen érkeztek, közülük a két VB-t is megjárt Kim Nam-il jelenthet azonnali segítséget.

 

A tizedik Szamarából emblematikus figura veszett ki Jan Koller Cannes-ba távozásával, s nem elhanyagolható veszteség a szintén cseh Jíri Jarosik Zaragozába, továbbá a remek szezont futó (5 gól, 5 gólpassz) fehérorosz Tyimofej Kalacsev Rosztovba szerződése sem. Mivel az érkezők többsége a másodosztályból jött, akár komoly gondjai is lehetnek a szamaraiaknak, pláne hogy úgy hírlik, anyagi gondok terhelik a csapatot: a távozó cseh páros, Koller és Jarosík például perrel fenyegetnek fizetésük elmaradása miatt.

 

 

Az előző szezon egyik kellemes meglepetését szolgáltató Szpartak Nalcsik elsősorban fiatalokkal erősített, de kapusposzton két nagy fogása is volt: a finn válogatott Otto Fredrikson mellett sikerült lecsapnia Venjamin Mandrikinre is, aki a CSZKA színeiben a BL-ben is védett már – mellettük a Temesvártól érkezett szlovén Dejan Rusic jelenthet erősítést, no meg az olyan nagy felfedezettek megtartása, mint a Kaposvárt is megjárt házi gólkirály, Leandro, aki tavaly középpályás létére nyolc gólt szerzett, s a transfermarkt.de portál becslése alapján mára klubja legértékesebb játékosa. A veszteségek oldala nem csekély: a másik nyolcgólostól el kellett búcsúzni: Samil Aszildarov az ősz tizennégy meccsét bombaformában futballozta végig, lejáró szerződését ugyanakkor nem hosszabbította meg, s a Tyerek lecsapott rá. Hogy nem lesz egyedül, az bizonyos, klubtársai, a brazil Antonio Ferreira és az orosz Dimitrij Jacsenko ugyanis hozzá hasonlóan Csecsenföldön kezdték meg a telet.    

 

 

Ha hidegre és sok utazásra vágynak az orosz csapatok, Permbe ajánlatos menniük. A Gaál Miklóst több ajánlat ellenére magához láncoló egylet régi ismerőst és remek középhátvédet nyert vissza a Rubinban epizódszereplőként is kétszeres bajnok Alekszej Popov személyében, félmillió eurót fizetett a horvát utánpótlás-válogatott Josip Knezovicért, ugyanakkor egyik legjobbját vesztette el a montenegrói Nikola Drincsics személyében, akiért ráadásul egy huncut vasat sem kapott, lévén lejárt a szerződése.

 

Csecsenföld büszkesége, a Tyerek Groznij a Nalcsikkal folytatott, már említett élénk kereskedelme mellett a brazil vonalat igyekszik erősíteni (Antonio Ferreira, Maurício és Santana érkezett), míg neves, de korosodó román futballistáit Bulgáriába száműzte: a tavalyi csapatkapitány, a roppant gólérzékeny Daniel Pancu (tavaly 7 góllal második volt a házi góllövőlistán) és a középpályás Florentin Petre egyaránt a CSZKA Szófiához távozott. Mellettük érzékeny veszteség a Mainzhoz távozó szlovák Zabavník távozta – a soknemzetiségű védelem bajban is lehet az elmúlt átigazolási időszakok nagy mozgása miatt.

 

A tavaly utolsó bennmaradó helyen végzett Rosztov szemmel láthatóan nem akar még egy 2009-eshez hasonló évet, ennek megfelelően neves és/vagy jó szezont zárt labdarúgókat egyaránt beszerzett. A teljes kapusgarnitúra lecserélése mellett a védelembe érkezett a hajdan Shaktar Donyeckben tündöklő nigériai Isaac Okoronkwo, a román válogatott Sorin Ghionea, a középpályára a Lokomotivból kölcsönbe érkezett a moldáv Sztanyiszlav Ivanov, s lezárult Dragan Blatnjak kálváriája is, aki a kieső Himkiből a megszűnt FK Moszkvába tette át székhelyét, most pedig Rosztovban talált otthonra.

 

A másodosztályt nyerő dagesztáni Anzsi Mahacskala házi gólkirályát, Otar Marcsvaladzét a másodosztályban „hagyta” (Nyizsnij Novgorod), azt azonban már csak az edző, a grúz-orosz Omar Tetradze személyéből és a város határ közeli fekvéséből is sejthettük, hogy nem marad kaukázusi futballista nélkül a csapat. A csapat mostanság az élvonalban peremre szorult grúzok gyűjtőhelye: közülük a Rubinból érkezett David Kvirkvelia jelentheti a legnagyobb erősítést, de a szintén szomszédos Azerbajdzsánból is sokszoros válogatott érkezett Mahir Sukurov személyében.

Tetradze ugyanakkor a bolgár piacról is válogatott, de meg is bánta – az általunk is jól ismert marokkói Juszef Rabeh a Levszki Debrecen elleni meccsére ittas vezetéssel és előzetes letartóztatással készült, az Anzsiba igazolása után pedig nemes egyszerűséggel eltűnt a csapat antalyai edzőtáborából – megkerülése után tovább is adták hazájába…

 

A másodosztály tavalyi második helyezettjének köszönhetően Oroszország harmadik legnépesebb városának is lesz reprezentánsa idén a Premjer Ligában. Hogy ennek az „európai Oroszországban” nem sokan örülnek, az valószínű: hogy a moszkvai csapatok Novoszibirszkbe juthassanak, röpke 3335 kilométert kell repülniük (mi ez persze Vlagyivosztokhoz képest…) A szibériai csapat fehérorosz edzővel (Igor Krjusenko) és négy belorusszal igyekszik kiharcolni a bennmaradást, melyben olyan tapasztalt légiósok is segíthetik, mint a lengyel válogatottban is megfordult kapus, az Iraklisztól elcsábított Wojciech Kowalewski, vagy a litván Arunas Klimavicius.

 

Az FK Moszkva visszaléptetésének köszönheti élvonalbeli tagságát 1995 orosz bajnoka, a tavaly a másodosztály harmadik helyén végzett Alanyija Vlagyikavkaz. Az észak-oszétiai csapat 2007 óta nem szívta az élvonal levegőjét, s mostani szereplésének pikantériája, hogy 2006-ban egy igen csúf história végén megvonták tőle a profi státuszt, és csak Szpartak Vlagyikavkazra változtatott névvel indulhatott a (többek közt miatta) átszervezett másodosztályban. A mostani gárda a kései felkérés miatt leginkább kölcsönvett játékosokkal tudott erősíteni, erős lehet a csapatban az afrikai jelenlét (az újak közül Sani Kaita Nigériát, Abdul-Gafar Mamah Togót, Dacosta Goore Elefántcsontpartot, Francisco Zuela Angolát képviseli a keretben), s erősítésnek tekinthető a tavalyi házi gólkirály, a moldáv Szergej Dadu megtartása is.

 

Hogy ki nyerheti az idei orosz bajnokságot, ismét nagy kérdés lehet. A roppant összeszokott Rubin, ha elkerülik a csapatot a sérülések, ismét ott lehet az arany közelében, a Zenit idén is esélyes, akárcsak a fővárosi gárdák közül a CSZKA, a tavalyi ezüstérmes Szpartak vagy a jól erősítő Dinamo. Hetente jelentkező összeállításunkban végigkövethetik, vajon melyikük lesz a befutó!

 

Cimkék: premjer liga, futball

Országok: Oroszország