FK Kubany Krasznodar: Adrian Mutura és a balkáni páros perére várva

Krasznodar - A labdarúgók érdekeit képviselő nemzetközi szervezet még márciusban vádolta meg a Kubany Karsznodart, Oroszország egyik legrégebbi alapítású egyesületét „piszkos” pénzek és maffia jellegű módszerek együttes alkalmazásával. Nikola Nikezics (1981) montenegrói és Szreten Szretenovics (1985) szerb játékosokat akkori orosz klubjuk súlyosan megfenyegette, sőt, igazi bűnügyi történethez illően, erőnek erejével arra kényszerítette: írják alá saját felmondásukat. A Kubany vezetői ezzel azt a hamis látszatot keltették, mintha az elválás valóban közös megegyezésen alapult volna. A FIFPro a fenti történtekre hivatkozva nyújtotta be hivatalos keresetét a krasznodáriak ellen. Természetesen a délorosz gárda nyers válasza sem váratott sokat magára „Az összes állítás csupán szemenszedett hazugság. A végsőkig el fogunk menni, hogy megvédjük a jó hírnevünket.”

Erőszak és fenyegetések – a vádak ellenben részletes tanúvallomásokon nyugszanak, melyeket a Kubany két érintett játékosa még időben biztonságba helyezett. A mellékelt fotókon jól látszanak az „egyeztető tárgyaláson” szerzett ütések nyomai. „Húsz percen keresztül két tagbaszakadt férfi, vállra erősített pisztolytáskával, ütlegelt” – állítja Nikezics. A montenegrói csatárt megfenyegették, amennyiben nem hagyja el „önként” a Kubanyt, tolószékben kerül vissza Podgoricába. „Miután kierőszakolták a dokumentum aláírását, közölték, hogy a történtekről örökre hallgatnom kell, máskülönben komoly bajba keverhetem a családomat is.” Leonardo Grosso, a FIFPro olasz elnöke megdöbbent az általa csak "maffiamódszer"-nek nevezett bűntény hallatán. A világszerte 43 nemzeti labdarúgó szövetség profijait összefogó szervezet azonnal felvette a kapcsolatot az orosz hatóságokkal az érintett futballisták védelmének ügyében.

A Kubany története – az 1928-ban alapított klub nevét az azonos hangzású Kubany folyóról kapta, mely átszeli a több mint 640 ezer lakosú Krasznodart, a Kaukázuson inneni Oroszország egyik legfontosabb déli központját. A szurkolókat és a Kubany játékosait általában kozákoknak nevezi a föderációs sajtó, vagy sárgakékeknek, a klub tradicionális színválasztása okán. A kozák múlt nem csupán a helyi futballban köszön vissza, hanem számtalan formában feltűnik Krasznodarban és a köré szerveződő határkerületben egyaránt. Utóbbi aligha meglepő, figyelembe véve, hogy magát a várost is az előbbi népcsoport hozta létre az 1700-as évek végén. Az FK Kubany, sokévnyi harmad- illetve másodvonalbeli tagság után, 2010-ben jutott vissza a Premjer Ligába, a sokszoros román válogatott, Dan Petrescu edzői irányítása alatt, aki aktív játékosként megjárta a Serie A-t és a Premier League-et is. A klub elnöki teendőit Alekszandr Tkacsov (Egységes Oroszország Párt) látja el. Putyin helyi jobbkeze 2001-óta megszakítás nélkül a Krasznodari Határkerület kormányzója is egyben. Korábban két cikluson át a Duma tagja volt. Nemzetközi „hírnévre” a muzulmán grúzok, a meszhetek illetve az egyéb, „kétes illetőségű” bevándorlók ellen hangolt, súlyosan elítélő, rasszista jellegű beszédeivel tett szert.

Alekszandr Tkacsov a meszhetek után a kisjugoszlávok körében sem túl népszerű

„Kizárt a csapat” – a Kubany két említett játékosának 2011. november 30-ig szóló, érvényes szerződése volt. Az egyesület azonban visszajutván az orosz labdarúgás elitjébe, új igazolásokkal kívánta megerősíteni a keretet, ahol a balkáni duó, azaz Nikezics és Szretenovics számára már nem jutott volna lehetőség. Hogy helyet csináljanak az újonnan érkezőknek, a Kubany igyekezett rövidre zárni a fájdalmasnak ígérkező elválást. Amikor azonban a „konszenzusos alku” elúszni látszott, a klub nem habozott az igazán kemény eszközök bevetésével sem.

„Miután 2011. január elején visszautasítottam a futó kontraktusom felmondását, a csapat összes edzéséről kitiltottak. Természetesen rögtön új klub után néztem, de ezt a Kubany szigorúan megtiltotta” – állította az alig egy esztendővel korábban, 2010-ben a francia Le Havre-től vásárolt Nikezics. Csak azt akarták, hogy megcsonkítsam a szerződésemet. Önkényesen arra kényszerítettek, hogy heteken keresztül, naponta kétszer egyedül tréningezzek. Végül, március 7-én, miközben egy előre megbeszélt találkozóra vártam, az egyik tréner az irodájába vitt.” Az igazán félelmetes részletek csak ezután következtek. „Arra kért, hogy írjam alá szabályosan megkötött szerződésem felbontását, különben egyhamar nem fogom  elhagyni Krasznodart, és tolószékben jutok haza. Majd az edző kiment a szobából, és belépett két rossz arcú kolosszus. Rögtön fenyegetni kezdtek, és odacsapva az asztalra az új, kilépő szerződést egyre erősebben inzultáltak. Különösen agresszívak voltak. Az egyik levette a kabátját. A pisztolytáskájában két fegyvert láttam. Megütöttek és fojtogatni próbáltak. Összesen húsz percig tartott a borzalom, aztán véget ért minden. Kétségbeesve aláírtam mindegyik papírt, amit az orrom alá dugtak. Nem is tudom hányat, kivétel nélkül orosz nyelvű dokumentumok voltak.”

Nikezics „felmondásával” hozzávetőleg 230 ezer dollártól esett el, de hányattatásai korántsem értek véget. „Montenegróban sok orosz él. Vigyázz arra, hogy ne csinálj butaságokat, a te és a családod érdekében!” – ezek voltak a korábbi munkaadó utolsó szavai.  

„Megfélemlítettek” – néhány nappal később megérkezett a formális feljelentés a FIFPro, a FIFA és az UEFA illetékes szerveihez. A vádakat alapos fényképgyűjtemény egészítette ki, a karsznodari utolsó randevú még sárga-zöld sebeivel. Szretenovics is hasonló cipőben jár, igaz ő kevéssel előbb, 2011. január 3-án „mondott fel”. „Nem volt más választásom, arra utaztak, hogy kierőszakolják: a saját akaratomból nyilvánítsam semmissé az egyébként érvényes szerződésemet. 300 ezer eurót hagytam náluk, ráadásul 60 ezer eurós kártérítést is fizetnem kellett” – meséli a Benficát is megjárt szerb hátvéd. „Miután szó szerint terrorizáltak nagyon megijedtem, féltem. Aztán megtudtam, hogy nem én jártam így egyedül, és úgy döntöttem, végre megszólalok.”