Ellenkező előjelekkel készülhet a keddi, budapesti összecsapásra a moldáv és a magyar válogatott. Míg ugyanis a mieink többé-kevésbé egyértelmű mérkőzésen megkapták a szokásos verést a svédektől, a moldávok Kisinyovban telt ház előtt mértek csapást az előzetesen esélyesebbnek tartott finnekre (kitűnő minőségű összefoglaló videó kommentár nélkül a meccsről itt).

Pedig minden bizonnyal kevesen fogadtak volna arra, hogy ilyen eredmény (2-0) születik: a moldávok csaknem három éve nyertek legutóbb tétmeccsen – fájdalom, 2007 novemberében épp a Várhidi-féle magyar válogatottat ruházták el alaposan, 3-0-ra – az akkori kezdőből öten most is a pályán voltak az első perctől fogva. Azóta sok minden történt leendő ellenfelünkkel: a sikeres érát letudó Igor Dobrovolszkit (a 2008-as selejtezőket előttünk zárták, 12 meccsen ugyanennyi pontot szerezve) a vb-selejtezősorozat sorozatos kudarcai után leváltották – nem csoda, hisz a csapat összesen három pontot kapart össze csoportjában, kétszer remizett Luxemburggal, s szégyenszemre a miniállam mögött, az utolsó helyen végzett. A Dobrovolszkit váltó román tréner, Gavril Balint futballra született, középső neve, a Pelé legalábbis erre utal. Játékoskarrierje nem is cáfol rá a jóslatra, a zenét és a Harley Davidsonokat kedvelő tréner ugyanis ott volt a Steaua BEK-győztes csapatában, két gólt szerzett a ’90-es vébén, s összesen 34 román válogatott fellépésén 14 gólt lőtt. Hogy tud-e csodát művelni csapatával, az még nyitott kérdés, az elmúlt selejtezősorozat pontjait ugyanakkor máris reprodukálta a finn meccs után a támadófutball híveként szimpatizánsokat gyűjtő, egykor Hagi segítőjeként a Galata és a román válogatott padját is megjárt tréner.  

A moldáv klubfutballt újabban a Sheriff Tiraspol sikerei révén hajlamosak vagyunk pozitívan megítélni, a transznisztriai csapat ugyanis zsinórban másodszor jutott az EL-csoportkörébe, tavaly szereztek is öt pontot (megverték a Twentét, kétszer remiztek az Újpestet kiejtő Steauával) idén a BL-selejtezőkben idegenben verték tizenegyespárbajban a Dinamo Zagrebet, mely később megoldhatatlan feladatot jelentett a Győrnek az EL-ben. Ebből azonban kétszeresen is téves pozitív általánosítást levonni. Egyrészt, mert a fő zászlóvivőn kívül egyik moldáv csapat sem tudott győzelmet aratni az európai kupákban (más kérdés, hogy az Olimpia Balti és a Dacia Chisinau így is ment egy-egy kört), másrészt, mert a Sheriff keretében, írd és mondd, húsz légiós szerepel, így nem csoda, hogy míg a Burkina Fasó-i válogatottba delegálnak játékost, sajátjukba nem.   

Hogy akkor honnan kerülnek ki a moldáv válogatott játékosai? A magyar válogatotthoz hasonlóan elsősorban külföldről (a keretből hárman képviselik a moldáv élvonalat), de csupán egyikük játszik nyugati bajnokságban – na nem a Milanban, hanem a svéd másodosztály éllovasánál. Egyre kevesebb az orosz bajnokságban játszók száma is (már csak öten vannak, miközben kimaradtak olyan, klubcsapatukban alapembernek számító, moldáv léptékkel sztárjátékosok, mint Arkas, Catinsus, Golovatenko) – a hangsúly egyre inkább a többi utódállam felé tolódik: négyen Ukrajnában, négyen Kazahsztánban, ketten Azerbajdzsán Internazionaléjában, a húsz légióst foglalkoztató FK Bakuban pallérozódnak, de van, aki a magyar olvasó számára mókás nevű lett Virsligából érkezett. Az ismertebb neveket két részre oszthatjuk: azokra, akiket azért ismerünk, mert játszottak magyar csapatban vagy épp ellenünk, s azokra, akikre a Premjer Ligában is felfigyelhettünk. Az MTK szurkolói számára feltételezhetően ismerős lehet Valeriu Andronic neve, aki 2001-2002-ben tűnt fel a kék-fehéreknél a Várszegi-érában Rednic-kel, Welton Silvával együtt, azóta számos román csapat mellett Oroszországban is megfordult, legutóbbi, balul elsült cseh kitérője után pedig Kazahsztánba igazolt, a Lokomotiv Asztanához, ahol a legfrissebb statisztikák szerint hét góllal igen előkelő helyen áll a góllövőlistán (klub- és válogatottbeli társa, Bugaev kettővel megelőzi). Andronic 2001 óta játszik a válogatottban, 24 pályáralépésével az egyik legrutinosabbnak számít a 27 esztendős középpályás, pénteken csereként állt be negyedórára.

A másik ismerős felidézéséhez nem kell ilyen mélyre ásnunk emlékezetünkben, Viorel Frunza ugyanis ezen a nyáron játszott a Győri ETO ellen az FK Atirau színeiben. Mi magunk a párharc előtt részletesen bemutattuk a moldáv gólzsákot, kiegészítésként elég legyen annyi, hogy jelenleg ötgólos a kazah bajnokságban, a kisalföldiek ellen nem mutatott semmi különlegeset, a finnek ellen ugyanakkor a hírek szerint nagyon ment neki, róla állították ki Hyypiä-t. Másik európai kupacsapatunk, a Debrecen is figyelmezhet a meccsre, a védő Vitali Bordian ugyanis a nemrég bemutatott Metaliszt Harkiv játékosa.

A finnek elleni gólszerzők közül a szabadrúgásból betaláló (fentebb épp góljának örvendő) Suvorov Lengyelországban, a Cracovia Krakowban játszana, ha akár csak egy percre is bevetették volna, Doros pedig az ukrán másodosztályban jár három gólnál a Csornomorec Odesszában. Nem ők azonban a sztárok, hanem a csapat Dinamo Moszkvában rendre kezdő kapitánya, a 23 esztendősen is vezér Alexandu Epureanu, akit a Premjer Liga legjobb bekkjei között tartanak számon, akinek van már idén győztes gólja a Szaturn ellen, s akire 2,5 millió eurót áldozott jelenlegi klubja még az FK Moszkva megszűnése előtt. Mellette fontos tagja a védelemnek Simeon Bulgaru, aki a Viborgból Vlagyikavkazba szerződve rögtön kezdőemberré tudott válni az Alanyijának, a középpályán pedig kulcsszerepe van annak a Nicolae Josannak, aki az Anzsiban két büntetőt értékesített és két gólpasszt adott a szezonban.

A védelem viszonylagos erőssége mellett sebezhetőnek tűnik a kapusposzt – Namasco idén egyetlen percet sem játszott a Kubanyban, helyettesei pedig rutintalanok. Nemcsak Namascót érinti ugyanakkor a számunkra oly kínosan ismerős játékhiány, hanem másokat is (Bolohan, Zmeu) – ugyanakkor Balint kapitány inkább gyengébb csapatban többet játszókat válogatott be, mint nyugati kluboknál padmelegítőket.

Összességében a moldávok kerete nem tűnik épp veretesnek, prognózisunk szerint inkább hazai pályán lesznek veszélyesek Frunzáék. De egy ilyen hétvége után nekünk senkivel szemben sem lehet nagy a mellény…