OROSZVALOSAG.HU
Berlusconi és az orosz digitális átállás
Berlusconi és az orosz digitális átállás
A Mediaset-csoport Putyin és a Kreml partnere lehet
.jpg)
Szibériai nevelés – Repubblica, 2010. július
Orosz digitális átállás olasz médiatámogatással – Silvio Berlusconi és a Mediaset-csoport „nagy keleti akciója”
A hír mindezidáig nem nyert megerősítést, ellenben a Cologno Monzese hivatalnokai heves lendülettel, kissé talán őszintétlenül tagadják az egész ügyet, puszta híresztelésnek nevezve az újságírói találgatásokat. Mégis, az üzlet, úgy tűnik, már megkötetett, és az egyezmény minden apró részletre, lehetséges vonatkozásra kiterjed. Oroszország, a Medvegyev által meghirdetett általános modernizálási program keretében rövid időn belül radikális fejlesztéseket kíván eszközölni saját televíziós rendszerében, a sugárzás infrastruktúrájában. Ennek egyik legfontosabb eleme az analóg rendszerről való teljes áttérés a digitális adásra. Ki is lehetne ideálisabb, szakavatottabb tanácsadó e témában, mint minden olaszok miniszterelnöke és az ő kommunikációs mogulja, a Mediaset?[1] És lőn, ma valóban úgy tűnik, hogy a cég milánói főhadiszállásán már minden készen áll az „orosz kampány” elindításához, melynek szakaszait jóval korábban megtárgyalta a két jóbarát miniszterelnök, Putyin és Berlusconi, a szardíniai Villa Certosa kertjében vett napfürdők és a közös fekete-tengeri üdülések, kötetlen borozgatások alkalmával.
Tehát a „Vlagyi (~ Vologya) és Silvio között köttetett szent szövetség óriás léptekkel halad előre. A közös tárgyalási alap, az együttműködés elvi háttere a földgáz geopolitikai szerepe és nemzetközi elosztása volt. Később – alig másfél hónapja – ezt követte az atompaktum, mely az olaszországi polgári felhasználású nukleáris létesítmények újbóli telepítését tűzte ki célul. Végül az elmúlt napokban elérkeztünk az - egyébként meglehetősen nagy pontossággal előre megjósolt - „elkerülhetetlen” televíziós kooperáció kezdőrúgásához, azaz Silvio Berlusconi végre igazi hazai terepén, a tömegkommunikáció csúcsán léphet pályára. Néhány olasz illetőségű és más, szintén európai vállalat már javában dolgozik az Urálon túli infrastrukturális háló kiépítésén, bár a hatalmas technológiai torta javarésze a német cégek asztalán végzi. Magától a Mediasettől, és annak leányvállalataitól, az Endemoltól[2] és a Medusától[3] az „orosz cár” hosszútávú partnerséget kér, értelemszerűen a műsorgyártás, a televíziós programok és az adásjogok terén.
A készülő üzlet, a hatalmas mozaik lassan összeálló elemei láttán a Cavaliere (~Lovag, Berlusconi gúnyneve) elégedetten pödörheti meg nem létező bajszát, hiszen a kommunista fertő egykori birodalmának televíziós lehetőségei kimeríthetetlenek. Igaz, mindez még magának, az egyébként sok lábon álló Mediaset-csoportnak, Európa legnagyobb kommunikációs mamutjának is túl nagy falat lehet, ha elsőre nem tanúsít kellő önmérsékletet.
Ami a kommunizmus sötét árnyékát illeti, az olasz kormányfőt egyáltalán nem foglalkoztatja az orosz múlt kísértő szelleme. Az olasz belpolitikára jellemző ideológiai állóháború illetve kölcsönös megbélyegzés messze elkerüli a Moszkva és Róma között zajló tárgyalásokat. A két kiváló viszonyban lévő nagyhatalom nem is engedhetne meg magának teljesen fölösleges és nem mellesleg káros, elvi jellegű vitákat. Az energiapolitikai erőtér amúgy sem a demokrácia-oktatás mintaiskolája. Ráadásul ahol az olasz permier pénzt szagol, ott nincs helye akadékoskodásnak, üres ellenvetésnek vagy éppen eszmei alkalmatlanságnak. A nagyszabású tranzakcióba mind Putyin, mind Berlusconi részéről beépíthető ellentételezések apró akadálya lehet a közép-európai piacokért folytatott versengésből eredő érdekellentét. Mégis, úgy hisszük, hogy moralizálásnak nincs helye a két „jóbarát” stabilan kiváló kapcsolatában.
Az orosz digitális átállás földrajzi kiindulópontja az eredeti tervek szerint a hatalmas Szibéria lenne. A Mediasettől elvárt tartalomszolgáltatás (azaz az eladásra kínált olasz televíziós programok, licencek) és pénzügyi műveletek részleteiről semmit sem lehet tudni, és nem valószínű, hogy a két fél valaha is felfedi titkait, kijátszva a félve bújtatott kártyákat. Persze ebben az esetben szerte is foszlana a lassan tipikusnak mondható olasz-orosz „biznisz” titokzatos varázsa. Mindez, ahogy a nagyszerű Nyikolaj Lilin[4] mondaná, csak „szibériai nevelés” kérdése.
[1] Mediaset: Silvio Berlusconi általa alapított médiavállalkozás. 1978-ban Lombardia központjában, Telemilano kábelszolgáltató néven jött létre. A szintén az olasz kormányfő érdekeltségébe tartozó Fininvest-csoport tagja. 1996-ban vezették be a milánói tőzsdére. Székhelye a közigazgatásilag Milánóhoz tartozó Cologno Monzese. A Mediaset-csoport elnöke 1994 óta megszakítás nélkül Fedele Confalonieri. 2009-es nettó bevétele 272 millió euró. Adózás, osztalék és bérlevonás előtti bevétele 3,8 milliárd euróra rúgott. A csoport szlogenje: „Mindent neked, anélkül, hogy bármit kérnénk tőled”
[3] Medusa Film: 1964-es alapítású, 1988 óta a Mediaset-csoport tulajdona. Filmstúdió és filmforgalmazó.
[4] Nyikolaj Lilin: olaszosan Nicolai Lilin (1980 -) orosz származású író és publicista. A transznyisztriai Benderben született, 2003 óta Olaszországban él, olasz nyelven közli műveit. Bemutatkozó regénye, a Szibériai nevelés (Educazione siberiana) 2009-ben került a könyvesboltokba. Ebben gyermekkoráról mesél, melyet egy, egykoron Transznyisztriába telepített, szibériai eredetű köztörvényesekből álló büntetőtábor közösségében, pontosabban a néhai elítéltek leszármazottai között töltött. Az írás hamar nagy népszerűségre tett szert Itáliában, filmes adaptációja éppen készülőben van az Oscar-díjas Gabriele Salvatores (Mediterraneo) rendezésével. Lilin a L’espresso munkatársa, ahol hetente jelentkezik, gyakran humoros tárcáival.
Cimkék: digitális átállás, Putyin, Berlusconi, Mediaset-csoport
Országok: Oroszország
Megosztás:
