Nemrég Grúziában helyhatósági választásokat tartottak, ahol fölényes győzelmet aratott Mihail Szaakasvili elnök pártja. Ennek nyomán ismét megmutatkozott a Nyugat kettős mércéje – írja Daniel Larisson  az orosz inosmi.ru portál számára készített elemzésében.

Szaakasvili pártjának, az Egységes Nemzeti Mozgalomnak a győzelme elsősorban Grúzia számára jelent katasztrófát, amely eddig is sokat vesztett a grúz elnök kalandorpolitikája miatt, de fejtörést okoz Oroszországnak és az Egyesült Államoknak is. Úgy tűnik, Szaakasvili harcias nacionalizmusa, minden kudarc ellenére, még nem veszítette el támogatását Grúziában.

A szerző szerint Washingtonnak világossá kell tenni, hogy nem támogatja Grúziát a szeparatista köztársaságok, Abházia és Dél-Oszétia visszaszerzésében, ellenkező esetben a regionális instabilitás fokozódni fog.

Grúzia esete azonban kiválóan demonstrálja a nyugati kettős mércét is: bár közlések érkeztek, amelyek kétségbevonták a választások tisztaságát, a nyugati média ügyet sem vetett erre, szemben például Oroszországgal, amelyet rendszeresen pergőtűz alatt tartanak a választások, úgymond, kétséges mivolta miatt. Amikor Oroszországban kétharmados többséget szerez a kormányzó párt, a nyugati véleményformálók a demokrácia haláláról harsognak, Grúziában persze erről szó sincs. A grúz ellenzékiek megmozdulásairól alig vesznek tudomást, míg Oroszországban már néhány tucat ember demonstrációja elég arra, hogy a vezető nyugati tömegkommunikációs eszközök címoldalára kerüljön, mint jelentős politikai esemény.

Ha Szerbiában született volna ilyen választási eredmény – az országot katasztrófális háborúba vezető rezsim kapott volna 65 %-ot -  ma azt olvasnánk a nyugati elemzők kommentárjaiban: győztek a revansista, soviniszta politikai erők, akik nem akarják elfogadni a megváltozott körülményeket. Szaakasvili és Grúzia esetében természetesen ilyen kommentárokkal nemigen találkozhatunk.

Grúziának Koszovó miatt kellett drága árat fizetnie, véli Larisson, azon cinikus washingtoni hozzáállás miatt, hogy „Koszovó különleges eset”, amelynek nem lehetnek analógiái (a területi integritás elve csak Washington szövetségesei számára mérvadó...). 2008-ban Oroszországot vádolták meg „revizionizmussal”, holott Grúzia volt az, amely még a ’90-es évek elején elvesztett területeit próbálta visszaszerezni katonai úton. Figyelemre méltó, hogy 2008-ig az USA és szövetségesei akarták átrajzolni a határokat Európában vagy a Közel-Keleten, míg Oroszország és Kína voltak a status quo védelmezői.

A realitás az, hogy Koszovó soha nem fog visszatérni Szerbiába, de Abházia és Dél-Oszétia sem kívánnak ismét Grúzia részeivé válni. Minél tovább marad Szaakasvili hatalomban, annál inkább erősödni fog Grúzia izolációja, annál kiélezetebb lesz a regionális instabilitás a Kaukázusban – véli Larisson.

(Davis Larisson: Gruzinszkije vybory i dvojnye sztandarti, inosmi.ru)