Augusztusban kerül sor Belarusz történetében a hatodik elnökválasztásra – írja Dmitrij Bolkunen. Most először 1994 óta az államfőválasztás izgalmasnak ígérkezik.

Lukasenko 1994 óta Belarusz elnöke, de azóta felnőtt egy új nemzedék. A televízió, amely a hatalomba segítette Lukasenkót 1994-ben, mára elvesztette jelentőségét. Jelenleg tektonikus változások zajlanak az országban, a belorusz társadalom belefáradt a pangásba, valami újra vágyik.

Esélyes jelöltként szállhat szembe Lukasenkóval Viktor Babariko, a Belgazprombank volt elnöke, és Valerij Cepkalo, a Fejlett technológiák parkjának volt vezetője. Tömegek állnak sorba, hogy aláírhassák a választásokon induló Szergej Tyihanovszkij blogger feleségét támogató íveket. Ez tüntetésnek is beillik a hatalommal szemben.

Internetes szájtokon megjelent közvéleménykutatások szerint a legtöbben Babarikóra szavaznának, Lukasenkót alig pár százalék választotta. A hatalom ezt követően megtiltotta, hogy az elnökválasztásra vonatkozó közvéleménykutatásokat tegyenek közzé az interneten. Babariko már túl sok támogatót szerzett ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen adminisztratív úton eltiltsák a választási részvételtől. Ebben az esetben Lukasenko elveszítené hatalma legitimitását. A hatalom igyekszik nyomás alá helyezni Babariko támogatóit, előfordulnak házkutatások, információs kampányba kezdtek.

Választási csalás esetén Oroszország is kényelmetlen helyzetbe kerülne. Lukasenko így is az egyetlen politikus, aki megteheti azt, hogy nyilvánosan alázgassa Putyint, miközben felmarkolja az orosz támogatásokat. Nyugaton Lukasenko továbbra is kelletlen partner, viszont fel lehet használni Moszkva ellen.

Belaruszban elterjedt vélemény, hogy Lukasenko a Kreml támogatásával tudja fenntartani hatalmát. Ez nem is alap nélküli, mert a viszonylag jó életszínvonalat Belaruszban az olcsó orosz erőforrások alapozzák meg. Ugyanakkor az orosz támogatás mértéke csökkenőben, a belorusz gazdaság pedig egyetlen – az orosz – piacnak kitett. Lukasenkóban nem bíznak meg Moszkvában.

Az elnök szinte minden nap „majdannal” riogatja a beloruszokat, és fenyegeti az egyet nem értőket. Úgy tűnik, Lukasenko nem riad vissza akár erőszak alkalmazásától sem.

A belorusz tévében nagyon erőszakos kampány zajlik Lukasenko mellett – nyíltan megsértve a választások kiegyensúlyozottságáról szóló rendelkezéseket. Az elnök igyekszik Oroszországot is belerángatni a kampányba. A házkutatás a Belgazprombanknál, vagy az a propaganda, miszerint Szergej Tyihanovszkijt az oroszok támogatják, arra irányulnak, hogy Lukasenko magát a Belarusz belügyeibe beavatkozó oroszokkal szemben pozicionálja. Ugyanakkor tárt karokkal várják Szergej Lavrov orosz külügyminisztert Minszkbe, és Lukasenko jelen lesz a júniusra halasztott orosz győzelmi parádén, amivel azt akarja hangsúlyozni, hogy a Kreml mellette áll. Kérdés: meddig lehet folytatni ezt a kettős játékot?

Az országban mindenesetre forradalom előtti hangulat észlelhető, s meglehet, valami hasonló váltás történik majd Belaruszban, mint ami Örményországban zajlott.