Oroszország számára az a legfőbb tanulság az ukrajnai elnökválasztások első fordulója után, hogy öt évvel a forradalmi megrázkódtatások és négy évvel a nagy háború után a jelek szerint az oroszellenes narratíva kimerítette tartalékait - írja Fjodor Lukjanov. A többség olyan politikusokra szavazott (Zelenszkij, Bojko, Timosenko), akik készek változtatni az eddigi retorikán. Ez nem azt jelenti, hogy Ukrajna oroszbarát irányba fordult volna, hanem csak azt, hogy az ország belefáradt a konfliktusba. Mégis, valamilyen mozgástér megnyílhat Ukrajna és Oroszország között.

Ez Oroszország számára is kihívás, mert Porosenko oroszellenessége lehetővé tette Moszkva számára, hogy egyszerűen ignorálja Kijevet, az ukrán változás viszont lépéseket sürget Oroszország részéről is. És ez nem lesz egyszerű feladat.

Hiszen stratégiai értelemben Ukrajnában semmi nem változik az elnökválasztás után sem. Az ország pénzügyi értelemben teljesen függő/alávetett helyzetben van a Nyugattól. Ideológiai értelemben az európai közeledésnek nincs alternatívája. Ez nemcsak az Euromajdan következménye, hanem a független Ukrajna fejlődésének természetes végpontja. Hiszen minden ukrán elnök alatt Oroszország volt a pont, ahonnan távolodni kellett, és Európa számított a vonzáspontnak. Ezt csak felgyorsította a tragikus 2014-es év.

Az USA nyugodtan szemlélheti a fejleményeket. Ha Zelenszkij győz, őt könnyen kordában lehet tartani a pénzügyi trükkjei miatt zsarolható Igor Kolomojszkij oligarchához fűződő szoros viszonya miatt. Az oligarchikus berendezkedés még előnyösebb is az USA számára, mert így könnyebben lehet manipulálni az ukrán elitet. Ha pedig mégis Porosenko győzne, akkor minden marad úgy, ahogy volt.

Oroszországnak pedig majd harminc év után választ kell találnia arra a kérdésre, hogy mit jelent számára Ukrajna és mit akar tőle. Oroszország eddig az ukrajnai instabilitással indokolta stratégiai gondolkodásának hiányát, ami azonban régi orosz probléma.