Az utóbbi időben Oroszország társadalmában komoly változások jelei körvonalazódnak. Legalábbis ezt állítja az Alekszandr Kudrin nevével fémjelzett, magát pártfüggetlen társadalmi szervezetként aposztrofáló „Polgári Kezdeményezések Tanácsa” (Komityet grazsdanszkih inyiciatyiv) három kutatója, Mihail Dmitrijev, Szergej Belanovszkij és Anasztaszija Nyikolszkaja, Mintegy 40 oldal terjedelmű, számos grafikonnal illusztrált kutatási beszámolójuk (https://komitetgi.ru/news/news/3902/) arra enged következtetni, hogy a társadalomban egyre inkább nő a változtatásokra és a kockáztatásra való készség, az erős hatalom iránti igény pedig visszaszorulni látszik a társadalmi igazságosság javára. Ez nagyban összefügg azzal, hogy az emberek kevésbé reménykednek az állam segítő kezében, és hajlandóbbak a saját erejükre támaszkodni. Mindezt a jelenlegi nyugdíjreform katalizálhatja.

A kutatásban fókuszcsoportokat és pszichológiai teszteket alkalmaztak, s összevetették azokat a Levada Központ közvélemény-kutatásainak adataival, emellett a közösségi oldalak tartalmát is vizsgálták. Bár hangsúlyozzák, hogy módszerük meglehetősen kísérleti jellegű, eredményeit igazolhatja, hogy korábban egy hasonló kutatásban már megjósolták a tüntetési aktivitás növekedését 2011-12-ben.

A znak.com internetes hírportál részletesen ismertette főbb téziseiket:

A változtatásra való igény: noha az oroszországi társadalom az 1990-es évektől meglehetősen óvatosan viszonyult bármilyen változáshoz, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy jelenleg a lakosság szokatlanul nagy hányada (80-90%-a) igényli ezeket. A kutatók által végzett tesztek kimutatták azt is, hogy a válaszadók kockázatosabb lépéseket is hajlandók tenni a változások érdekében, ha az a probléma gyors megoldását eredményezi. Ráadásul míg korábban alapvetően a lakosság szegényebb rétegei követelték a változást, addig 2018-ra ez a vágy kiterjedt a középosztályra is.

Az „erős hatalom”-ba vetett remény elutasítása: az „erős vezető” és az autoriter (a kutatók ehelyett a kínai filozófiából kölcsönzött „legista” jelzőt használják) modell vonzereje gyengülni kezdett, mert bár valamiféle messzi vágyálomból valósággá vált az „erős irányító” alakja, ugyanakkor nem hozott magával jelentős pozitív változásokat. Így az első helyen már nem az erős hatalom iránti vágy szerepel (a fókuszcsoport résztvevőinek mindössze 7%-a jelölte meg ezt a kategóriát), hanem az igazságosság követelése (80%), az igazságosság iránti igény tehát kiszorította a „legista utópiát”. Ezzel kapcsolatban egyébiránt az embereket elsősorban az anyagi javak egyenlőtlen elosztása zavarja, és csak másodsorban a törvény előtti egyenlőség, de a jövőben a jogi igazságosság (esélyegyenlőség, meritokrácia, igazságosabb társadalmi intézmények) iránti igény is megnőhet.

Ugyanakkor a nyugdíjreform megvitatásának idején a társadalom lényegében elutasított minden racionális érvet a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatban, és könnyen elfogadott bármilyen irracionális érvet az emelés ellen. Ez a kutatók szerint azt bizonyítja, hogy az igazságosság iránti igény egyelőre „amorf, nem realisztikus és irracionális”.

A kontroll helye: a változások egyik elsődleges mozgatórugója a kutatás szerint a kontroll helyének megváltozása (locus of control (https://en.wikipedia.org/wiki/Locus_of_control) – Julian B. Rotter amerikai pszichológus által 1954-ben bevezetett fogalom, amely a személyiség azon tulajdonságát jellemzi, hogy sikereit vagy balszerencséjét csak belső vagy csak külső okokra vezeti-e vissza). A legújabbkori oroszországi történelemben a kontroll helye kétszer változott. 1990-ben az emberek inkább a saját erejükre támaszkodtak, vagyis a kontroll helye befelé mozdult. Aztán 2000-től a lakosság egyre inkább kezdte áttolni a felelősséget, problémái megoldását az államra, azaz a kontroll helye kifelé tendált. Most újból megjelentek annak jelei, hogy a kontroll helye ismét elmozdul a személyes felelősségvállalás irányába.

Hogy az emberek kevésbé reménykednek az államban és többet magukban, az is mutatja, hogy a fókuszcsoport résztvevőinek 94%-a (!) kijelentette: önmagára számít, és nem az állam segítségére. A kutatók jellemző megnyilvánulásokat is idéznek: „Ha mindenki önmagáért dolgozik, akkor jobbak leszünk”; „Muszáj elkezdeni a fejünkkel gondolkodni. Az életed nem Putyintól függ, hanem a saját fejedtől”; „Nem lesz itt szebb jövő. Nem lesz, nincs remény, változtassanak magukon és változtassák meg a saját életüket”.

Vagyis az emberek felismerték, hogy egyedül nem lehet túlélni, s egyre inkább „törekednek az együttműködésre, de már nem a náluk erősebbekkel, hanem a velük hasonlóakkal. Ha ez az együttműködésre való törekvés jól meghatározott cél felé irányul, komoly társadalmi mozgalmak létrejöttéhez vezethet” – írják a szerzők.

A kontroll helyének megváltozása egy további fontos következménnyel járhat: a központi média hatásának visszaesésével. „A külső kontrollal rendelkező emberek a központi tévécsatornák üzeneteit tényként kezelik, amelyek jelentősen befolyásolják véleményalkotásukat. Ezzel szemben a belső kontrollra való váltás segít a hivatalos információ kritikus kezelésében” – mondják a kutatók.

Következmények: az elitellenes populizmus hulláma és a gazdasági politika kockázatai

Konklúziójukban a szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a társadalmi felfogás efféle változásainak következményei meglehetősen komolyak, sőt veszélyesek is lehetnek. Ezzel kapcsolatban két jelentős kockázati tényezőt határoznak meg. Egyrészt elképzelhető, hogy erősödik az „elitellenes populizmus”, amelynek hulláma szerintük már elárasztotta az USA-t és az európai országokat. Ennek a jelenségnek tipikus ismertetőjegyei a politikai status quo megelégelése, az absztrakt igazságosság iránti igény, valamint a gyors, tömeges és kockázatos változásokra való hajlandóság kombinációja. Mivel a belső kontrollra váltás együtt jár a tömegtudat autonómiájának növekedésével, a hatalomnak egyre nehezebb dolga lesz a jelenlegi populista hangulat fenntartása a hivatalos médiában. Erre nagyon jó példa a nyugdíjkorhatár emelésére adott társadalmi reakció, ami arról tanúskodik, hogy a hatalom nem tud szignifikánsan hatni a lakosság gondolkodására hagyományos eszközei segítségével.

A másik kockázatot a szerzők szerint az jelenti, hogy a populista politikusok az emberek felé egyre felelőtlenebb ígéreteket tesznek, s ezek a „nem realisztikus társadalmi-gazdasági döntések” destabilizálhatják a makrogazdaságot és a költségvetést.

A szakértők kiemelik, hogy a kutatást még a nyugdíjreform bejelentése előtt végezték el, azonban annak eredményei magyarázhatják azt a nagyon heves negatív reakciót, amit a nyugdíjkorhatár emelése kiváltott az oroszországi társadalomban. „A hatalom népszerűtlen döntése a trigger szerepét játszotta sokkal alapvetőbb változások aktiválásában, s a következmények hosszabb időre meghatározóak lehetnek. Sokban függ az ország társadalmi-politikai helyzetének fejlődése attól, hogy valóban ezeknek a változásoknak lehetünk-e tanúi vagy sem” – mondják beszámolójukban a KGI munkatársai.

(Forrás: https://www.znak.com/2018-10-10/eksperty_predskazavshie_protesty_2011_goda_uvideli_novye_izmeneniya_v_rossiyskom_obchestve)