Vlagyimir Pozner a neves és befolyásos újságíró is kommentálta a hétvégi oroszországi tüntetéseket.

Mint megjegyezte, a földerális tévécsatornák teljes egészében ignorálták az eseményeket – ami rendkívül aggasztó dolog. Ez nemcsak cenzúráról árulkodik, hanem a hatalom rövidlátásáról is. A szovjet korszakban is mintegy 40 millió ember hallgatta a külföldi rádióadásokat, akik nem hittek a szovjet médiának, mindezt a glasznoszty változtatta meg. A sajtószabadság megjelenése Gorbacsov idején kihúzta a talajt a külföldi adók alól.

A szabadság korlátozása az állami médiában ahhoz vezet, hogy egyre több ember keres más információforrásokat – többek között külföldieket. „A hatalom részéről ez nemcsak hiba, ez sokkal rosszabb, ostobaság, arról tanúskodik, nem értik, mi történik az országban.”

A moszkvai tüntetés szervezői időben a városvezetéshez fordultak azzal a kéréssel, hogy demonstrációt tartanának a Tverszkaján. Kérésüket elutasították, és nem ajánlottak nekik másik helyet. 2-3 nap múlva azonban felajánlottak egy másik helyet a szervezőknek, akik azonban nem fogadták el az ajánlatot. A tüntetések szervezője, Navalnij pontosan tudta, mi lesz a következménye ha nem engedélyezett helyen tartanak demonstrációt. „Biztos vagyok benne, nem kételkedett abban, hogy letartóztatják és elítélik. Mi több, ha nem tartóztatták volna le, azt hiszem, csalódott lett volna: a letartóztatás és a 15 nap börtön sok ember szemében egyfajta harcossá teszi őt a nép jogaiért. Ne feledjük, hogy 2018-ban indulni akar az elnökválasztásokon és ezzel összefüggésben meghatározott politikai tőkére van szüksége. Én nem vagyok Navalnij úr híve, azt gondolom, hogy szándékosan provokált, és sok embert - akik nem tudták, mi a következménye annak, ha egy nem engedélyezett tüntetések vesznek részt - megvezetett.

Mégis.

Úgy gondolom, hogy engedélyezni kellett volna a tüntetést, és garantálni kellett volna a biztonságát a megfelelő rendőri erőkkel. Úgy gondolom, nem kellett volna letartóztatni és elítélni Navalnijt. És egyértelműen azt hiszem, hogy nem kellett volna a tüntetésre érkező százakat letartóztatni, velük szemben erőt alkalmazni, fogolyszállítókba tuszkolni őket.

Azt mondják: Hollandiában vízágyúkkal kergették szét a nem engedélyezett tüntetést, nem bántak kesztyűs kézzel a nem engedélyezett tüntetés résztvevőivel. Érdekes módon senki nem kárhoztatja a holland vezetést, a miénket minden bűnnel vádolják. Nekik így felelek: számomra mindegy, mit és hogy csinálnak Hollandiában. Nem ott élek. Itt élek, Oroszországban, és engem az érdekel, mi történik nálam, otthon. És teljesen nyíltan megmondom: nem tetszik az, ami történik.”

(Vlagyimir Pozner: O szobityijah 26-ogo marta; pozneronline.ru)