A Novaja Gazeta orosz ellenzéki lap interjút készített Viktor Medvedcsukkal, az Ukrán választás politikai mozgalom vezetőjével. Medvedcsuk a 2000-es évek elején, Leonyid Kucsma elnöksége idején az ukrán elnöki adminisztráció vezetője volt, szerepét az utóbbi időben felértékelte, hogy a jelenlegi ukrán politikai elitben ő az egyetlen ember, aki bizalmas viszonyban van Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Medvedcsuk lányának maga Putyin a keresztapja.

2004 után visszavonult a nyilvános politikai életből, de főszerepet játszott abban, hogy a 2010-es ukrán elnökválasztás során a Kreml a végül alulmaradt Julija Timosenkót támogatta. 2012-ben oroszbarát retorikával visszatért a nyílt politikába, ami összefüggésben lehet azzal, hogy Moszkva elégedetlen volt Viktor Janukovics függetlenségi irányvonalával. 2013-ban Putyin is ellátogatott az Ukrán választáshoz. A második Majdan idején Medvedcsuk eltűnt, csak 2014 áprilisában bukkant fel újra, amikor az új ukrán hatalom informális kapcsolatokat keresett Moszkvával.

Medvedcsuk az 1990-es évek óta támogatja Ukrajna föderatív átalakítását és semlegességét. Angela Merkel német kancellár javaslatára hívták meg az EBESZ-Ukrajna-Oroszország Háromoldalú kontaktcsoportba. Az utóbbi hetekben Medvedcsuk aktivizálódott az információs térben. Fontos szerepet játszott Szavcsenko hazajuttatásában. 

Medvedcsuk az interjúban elmondta, a minszki megállapodásnak nincs alternatívája, a Donbassznak vissza kell kerülnie Ukrajna fennhatósága alá. Szerinte a Donbassz visszatérése Oroszországnak sem lehet ellenére, mert az ott lakó emberek biztosan nem fognak az őket humanitárius katasztrófába sodró jelenlegi ukrán hatalomra szavazni. Minél előbb az ukrán törvényeknek megfelelő, a Rada által is jóváhagyott választásokat kell tartani a lázadó területeken.

 Szerinte Ukrajnát senki nem várja az EU-ban, a szabadkereskedelmi és társulási megállapodás aláírása még nem jelent semmit. Az esetleges NATO-tagság pedig csak még jobban megosztaná Ukrajnát.

Állítása szerint az 1990-es évek óta híve Ukrajna föderatív átalakításának, a legnagyobb ukrán történészek munkáit olvasva jutott erre a következtetésre. A föderáció garantálhatná a belső békét, hogy egyetlen régió se erőltesse rá akaratát a másikra, hogy mindenki olyan emlékműnél helyezhesse el virágait, amelyiknél akarja.

Ukrajna közelmúltja kapcsán úgy véli, az első forradalomig, 2005-ig Ukrajna a nemzetközi színtér önálló szereplője, szubjetuma volt, utána objektummá változott. 2014 után pedig külső irányítás alá került az ország. Szerinte elhibázott volt Viktor Janukovics politikája, az előző ukrán elnök nem volt tisztában az EU-s, és a Vámuniós integráció feltételeivel. Szerinte az EU-s szabadkereskedelmi megállapodás hátrányt jelent az ukrán termelő kapacitásnak, kiszolgáltatja a piacot a nyugati cégeknek, ugyanakkor bezárja Oroszországot Ukrajna előtt. Janukovics elnöksége idején a hatalom végig Európa-barát retorikát folytatott, majd hirtelen visszakozott, ami jogos elégedetlenséget váltott ki. Az új hatalom idején pedig Ukrajna mély gazdasági válságba került.

A Krím kapcsán azt mondta, a félsziget de jure Ukrajna része, de facto Oroszország. Figyelembe kell venni a krímiek akaratát, ezt kellett volna tenni 2014-ben is Kijev részéről. Véleménye szerint az ukránok és oroszok egymáshoz való igazi viszonyát az demonstrálja, hogy az Eurovíziós fesztiválon az ukránok az oroszokra, az oroszok az ukránokra szavaztak.

(„Ja sz Putyinim szolidaren: Donbassz – eto tyerritorija Ukraini, Novaja Gazeta, 2016. 06. 24.)