A görög válság nem oka, hanem következménye az EU komoly strukturális válságának – írja Fjodor Lukjanov legújabb elemzésében. Még ha sikerülne megegyezést találnia Athénnak és a hitelezőknek, az is csak átmeneti időnyereséget jelentene. Aztán idővel megint kiújulna a görög válság, míg nem találnak megoldást az eurózóna fundamentális problémáira.

A görög csőd csak más, élesebb fázisba helyezi a katasztrófát. Angela Merkel – aki az öt éve tartó görög válságkezelés fő menedzsere – számára viszont nagy vereséget jelent Görögország bedőlése, ami elkerülhetetlenné teszi a nagy európai reformokat. Az európai projekt története során most először ütközik az alapjait megrengető kihívásba.

Az EU-ban most olyan strukturális mozgások indulhatnak meg, mint amilyenek az 1980-as évek végén voltak a kontinensen. Milyen következtetések adódnak Oroszország számára?

Először is, az EU megszűnik előre kiszámítható partnernek lenni. Változni fog a modell és a politika is. Az EU válságának egyik fontos következménye lehet az USA erősödése Európába.

Az EU számára nagy kihívást jelent a migránsáradat is, egyes országok gazdasági gondjai, ennek következtében az európai expanzív törekvések csökkenni fognak. Az EU gondjai nem feltétlenül töltik el örömmel Washingtont, mely a közelmúltban abban reménykedett, hogy az EU tudja garantálni a rendet a kontinensen.

Washingtont az is aggaszthatja, és aktívabb szerepvállalásra késztetheti, miszerint Brüsszel képtelensége, hogy nagy megrázkódtatások nélkül kezelje a görög válságot, nem vezet-e a NATO megroppanásához a déli szárnyon?

Vagyis a legfőbb geopolitikai következménye a görög válságnak Amerika erőteljes visszatérése lehet Európába.

(Fjodor Lukjanov: Hor na szcenu! Globalaffairs.ru, 2015. 07. 01.)