A hidegháborúban győztes Európa elvesztette a hidegháború utáni korszakot – írja Szergej Karaganov legújabb, terjedelmes tanulmányában az új világrendről és benne Oroszország szerepéről.

Európa „stratégiai degradációra” ítéltetett, vagy ismét bekövetkezik egy katonai-politikai szakadás a kontinensen, vagy egy „zavaros időszak” jön, de az sem kizárt, hogy az ukrajnai válság még tovább eszkalálódik.

Európa belső válságba zuhan, miközben elveszti fél évezredes globális dominanciáját. A hidegháború, majd az egypólusú világrend rövid korszaka után a világ rendje új fázisába lép. Megnő a nemzetállamok szerepe, visszatér a régi geopolitika. Megkezdődött egy másfajta globalizáció. Új blokkok alakulnak ki. És ebben a „deglobalizációban” éppen a Nyugat jár az élen.

Az USA visszavonul és – tudatosan vagy nem tudatosan – instabil régiókat hagy maga után. Az arab Kelet már évtizedekre tönkre van téve, és az amerikai szerep érezhető Ukrajna bedöntésében is.

A szubkontinens számára a közel-keleti instabilitás metasztázisai és az ukrajnai válság jelenti a legnagyobb kihívást, miközben az EU-ban rendszerszintű válság van és Oroszország fejlődése is lelassult. Az EU és Oroszország is új lelki és geopolitikai identitást keres. Ebben egyelőre előbbre jár Oroszország, mely az eddigi csaknem kizárólagos európai kulturális és külgazdasági orientáció helyett egy eurázsiai identitás felé halad.

A turbulencia még egy ideig tartani fog, és egy új állapothoz vezet majd. Új óriásblokkok születnek majd. Az egyiknek a vezetője az USA lesz. Az USA vezette szövetség eszközei a transzatlanti és csendes-óceáni kereskedelmi szövetségek.

A másik óriásblokk lesz Nagy Eurázsia, Kína, Oroszország, India, Irán részvételével. Ezen blokk alapításához új impulzust adtak idén májusban az orosz-kínai megállapodások.

Fennáll a veszélye annak, hogy Európa, akárcsak a múltban, az instabilitás és nagy háborúk forrása legyen. Holott nemrég még arról folytak beszélgetések, hogy az EBESZ új biztonsági rendszer alapja lehet, Oroszország beléphet a NATO-ba, s kialakulhat egy új, Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó gazdasági, humán övezet.

Mindez azért nem következett be, mert a Nyugat saját érdekszféráját akarta kiterjeszteni, Oroszországot pedig kiszorítani. Mindez az első világháború utáni Versailles-i politika felújított, enyhített változata volt. Amikor eljutott a dolog odáig, hogy Ukrajnát akarták betuszkolni a Nyugat befolyása alá, fegyveres konfliktus tört ki. A konfliktusnak természetesen belső, ukrajnai gyökerei voltak, de mégis összeurópai jellegűvé vált.

Oroszország is felelős a helyzet ilyetén alakulásában, mert illúziókat táplált a nyugati integrációval kapcsolatban, nem történt meg az orosz gazdaság modernizációja. Oroszország beleegyezett a NATO keleti terjeszkedésébe, és szemet hunyt a Jugoszlávia elleni agresszió felett.

Oroszországnak egyelőre nincsen ajánlata arra vonatkozóan, hogy lehetne kikerülni a rendszerszintű válságból. A nyugati törekvések négy forgatókönyv megvalósulását vetítik előre.

Az első szerint szankciókkal kivéreztetik Oroszországot. Az elit elégedetlensége esetleg palotaforradalomhoz vezethet. Vagy a tömegek zúgolódása forradalmi helyzetet idézhet elő. Ám a szankciók és az ellenséges retorika éppen ellenkezőleg hatottak: az elit és a társadalom felsorakozott a Kreml mögött, miközben a nyugatbarát erők marginalizálódtak.

A második forgatókönyv azzal számolt volna, hogy Oroszország és Ukrajna között teljes körű háború robban ki „nem orosz választás alapján.” Ezt különösen az USA preferálta volna, ám Európa nem érdekelt az ukrajnai válság eszkalálódásában.

A harmadik szerint megpróbálják Ukrajnát betolni a NATO-ba, úgy mint 2007-2008-ban, ami lényegében a második szcenárió életbe lépését jelentené.

A negyedik szerint ismét egy hidegháborúra emlékeztető helyzet jönne létre Oroszország és a Nyugat között, de ezúttal a konfrontáció határvonala jóval keletebbre lenne. Ezt szolgálják azok a lépések, melyek amerikai katonai erőket és rakétákat helyeznek az Oroszországgal szomszédos országokba. Erre Oroszország valószínű válasza az lesz, hogy kilép a nyugatiakkal kötött katonai egyezményekből. Úgy tűnik, hogy ezt a forgatókönyvet támogatná az orosz elit és a lakosság jelentős része is. Ennek a megvalósulása a legvalószínűbb. Ez az érdeke az USA-nak is, mely megosztott és instabil Európát szeretne látni. Ezt valószínűsíti, hogy Nyugat- és Kelet-Európa fejlődése is zsákutcába került.

Végül az ötödik lehetőség, hogy az ukrajnai válság egy nagy háborúhoz vezet. Egy véletlen incidens, vagy „külső erők provokációja” is végzetes eszkalálódáshoz vezethet, amikor pattanásig feszültek az idegek. A nagy háborúnak nagyobb volt az esélye 2014-ben, mint most, látva, hogy Oroszország „nem hátrál”, a Nyugat is elkezdett óvatosabban viselkedni. Egy nagy katasztrófa lehetősége azonban most sem kizárt.

Kiutat jelenthet a válságból az EBESZ reformja. Jövőre Németország lesz a szervezet elnöke. Ám Washington óvatosan, vagy egyenesen ellenségesen szemléli az EBESZ megújítását, hiszen amerikai érdek, hogy a NATO maradjon a legfőbb biztonsági tényező Európában.

Az EBESZ-t sok kritika érheti, de ez a szervezet folyamatos ellenőrző szerepével fontos szerepet játszott abban, hogy az ukrajnai válság ne eszkalálódjon nagy háborúvá.

Oroszországban sokan csalódtak a Nyugatban, mely az elmúlt két évtizedben megtagadta saját maga értékeit. Agressziót hajtott végre Jugoszlávia, Irak, Líbia ellen; „színes forradalmakat”, államcsínyeket szervezett; titkos emberkínzó börtönöket működtetett, tömegesen lehallgatták saját lakosságukat és szövetségeseiket.

Az oroszországiak többsége már elérte a vágyott nyugati élet jellemzőit: a személyes szabadságot, az áruval megrakott üzleteket, a tiszta vécéket, a könnyen hozzáférhető gépkocsikat. „A törvény uralmát és tényleges demokráciát pedig a többség egyelőre nem követeli.”

A világpolitika és világgazdaság új központja Ázsia. Erre fog fordulni Oroszország a jövőben. 

Azonban Oroszország számára veszélyes a teljes elfordulás Európától. Az oroszországi identitás mégiscsak európai, gyökere az Európával közös kulturális-vallási örökség. Oroszországnak szüksége van Európára, s nemcsak a fejlett technológiák miatt, hanem „kulturális horgonyként.”

Európa és Oroszország számára közös veszélyforrás a káoszba forduló, radikalizálódó Közel-Kelet, „és az európai instabilitásban érdekelt Egyesült Államok.” - írja Szergej Karaganov. 

 

 

 

(Szergej Karaganov: Jevroazitszkij vihod iz jevropejszkogo krizisza, globalaffairs.ru, 2015. 05. 24.)

Cimkék: Szergej Karaganov, Európa, USA, Eurázsia, Oroszország, Nyugat, NATO, Ukrajna, ukrajnai válság, EBESZ, Jugoszlávia, új világrend

Országok: Ukrajna Oroszország