Szergej Cipljajev, a Köztársaság Alapítvány vezetője, az orosz elnök szentpétervári megbízottja szerint Oroszország csak Ukrajnával együtt tud Kelet-Európában egy jelentős civilizációs központtá válni. A közelmúltban két próbálkozás is született az ukrán-orosz szövetség létrehozására, de mind a kettő kudarcot vallott.

Nem sokkal a puccskísérlet után, 1991 szeptemberében kellett volna összeülnie a Szovjetunió Legfelső Tanácsának. Több mint egy hónapig várták az ukrán delegációt, ami azonban nem érkezett meg. A Legfelső Tanács Ukrajna nélkül a Szovjetunió végét jelentette. A baltiak már kiszálltak, Grúzia is elúszott, ezek elvesztése azonban nem jelentett kritikus helyzetet a Szovjetunió szempontjából.

Ukrajna azonban más. Ukrajna nélkül nem jöhetett létre új társulási megállapodás a szovjet köztársaságok között. Oroszország nem tudott új Szovjetuniót építeni a közép-ázsiai köztársaságokkal, demográfiai okok miatt ez hamarosan egy muszlim jellegű állammá vált volna és elkerülhetetlenül szétesett volna.

Az új szövetségi megállapodás aláírására 1991. augusztus 20-án került volna sor. A 15 köztársaság közül 9 mutatkozott késznek aláírni a megállapodást (a baltiak, Grúzia, Örményország, Moldova elzárkózott). Ekkor azonban színre léptek a puccsisták, akik azt hitték, tankokkal megijeszthetik a lakosságot. A puccs végzetes következményekkel járt, még az addig hű köztársaságok is szembefordultak Moszkvával.

Ukrajna augusztus 24-én nyilvánította ki függetlenségét. Szeptemberre csak Belarusz, Oroszország, Kazahsztán maradt a Szovjetunióban. A puccs tehát végleg tönkretette a Szovjetuniót, a függetlenségi népszavazáson Ukrajna az önállóság mellett szavazott. A belovezsi egyezmény a Szovjetunió megszűnéséről csak konstatálta a kialakult tényt. Közben a szovjet blokk is szétesett, a szocialista kísérlet kudarcot vallott.

A Szovjetunió széthullása után Oroszországnak megvolt az esélye, hogy tiszta lapról kezdje újjá az orosz-ukrán kapcsolatokat, stratégiai szövetséges alakítson ki Belarusszal, Ukrajnával, esetleg Kazahsztánnal. Moszkvának tiszteletben kellett volna tartania partnerei függetlenségét, szuverenitását, születő államiságát, eközben fejlesztenie kellett volna a humán kapcsolatokat, be kellett volna fektetnie ezekbe a köztársaságokba.

Ehhez képest az orosz elit a kellő érzékenység nélkül bánt Ukrajnával, vazallust, és nem partnert akart látni Ukrajnában. A zsarolás és kivásárlás nem éppen a legjobb integrációs eszközök.

„És megtörtént a katasztrófa.” Vér folyt, mindkét oldal megteremtette a maga ellenséges mitológiáját. A Novorosszija-projekt teljes kudarcot vallott, egy háború Ukrajnával Oroszországot is destabilizálhatja. A mai világban nem fegyverrel és háborúval építenek szövetséget, hanem az emberek lelkének és szívének megnyerésével.

„A Krím és Novorosszija megszerzése, ezzel együtt Ukrajna elvesztése nem győzelem, hanem Oroszország óriási geostratégiai veresége.” A sors iróniája, hogy éppen az az ember, aki a Szovjetunió szétesését a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte, „karddal és gázzal” vágja szét a volt szovjet köztársaságok közötti kapcsolatokat.

Most úgy tűnik, Ukrajna örökre elveszett. A francia-német együttműködés azonban talán reményt adhat a jövőre vonatkozóan.

„Eljön az igazság pillanata civilizációnk számára.” Oroszországnak a következő lépéseket kellene megtennie:

- Tisztességgel el kell búcsúzni azoktól a katonáktól, „akiket az ország elküldött.”

- Mindent meg kell tenni az ukrajnai menekültek érdekében.

- Nemzetközi együttműködéssel kell békét teremteni Délkelet-Ukrajnában.

- Oroszországnak hozzá kell járulnia Délkelet-Ukrajna újjáépítéséhez.

- Helyre kell állítani a humán kapcsolatokat az ukránokkal.

 

 

 

(Szergej Cipljajev: Szlomannaja osz civilizacii. Nyeudacsnije popitki szojuza Rossziji i Ukraini, Vedomosztyi, 2014. 11. 19.)

 

 

 

Cimkék: Ukrajna, Grúzia, Oroszország, Szovjetunió, puccs, Novorosszija, Délkelet-Ukrajna,

Országok: Ukrajna Moldova Grúzia Örményország Kazahsztán Oroszország