Michael Kofman, a Woodrow Wilson Intézet tudományos munkatársa szerint mostanra teljesen világos, „bármennyire fáj is”, hogy az ukrajnai konfliktusban Vlagyimir Putyin aratott győzelmet. Bár az elmúlt hónapokban arra is volt esély, hogy az ukrán hadsereg összeszedi magát a néhány ezer fegyveres partizán ellen és a nyugati szankciók is eredményre vezetnek, de Oroszország „új típusú” beavatkozása pontot tett az ügy végére, és világossá vált, hogy Ukrajna nem győzhet ebben a háborúban.

Ha a tűzszünet tartós lesz, Kelet-Ukrajnában de facto létrejön egy oroszbarát politikai képződmény. Az ukránoknak nemcsak a Krím, de Kelet-Ukrajna elvesztésébe is bele kellene törődniük.

Ha a háború kiújul, Moszkva alighanem fényes katonai győzelmet arat. Már most elég volt az ukrán hadsereg megfutamításához néhány ezer orosz katona bevetése. Oroszország ott húzza meg az új tűzszünet határát, ahol akarja.

A nyugati szankciók hatástalanok, és súlyosan tévednek a nyugati vezetők, ha azt hiszik, hogy szavaik vagy hallgatásuk bármilyen hatással is van a Kremlre. Az orosz katonaanyáktól jobban fél Vlagyimir Putyin, mint a Nyugattól.

Az idő Oroszországnak dolgozik. Porosenko ukrán elnök októberre rendkívüli parlamenti választást írt ki, aminek volt értelme az ukrán offenzíva idején, most viszont rémálommá válhat Kijev számára a katonai vereség és a keleti területek elvesztése után. Az ukrán társadalom radikalizálódott, a közvélemény nem akar alkudozni a szeparatistákkal. Porosenko kénytelen együtt úszni az árral, bár valószínűleg ő is tudja, hogy Kelet-Ukrajna valamilyen önigazgatása elkerülhetetlen.

Ukrajna további destabilizációja könnyen előre jósolható. A frontról visszatérnek a vereséget szenvedett önkéntesek a saját vádjaikkal és keserűségükkel. Azt fogják mondani, elárulták őket, becsapták őket, életüket és vérüket adták a semmiért. Közeleg a tél, és Ukrajnának nincsenek gáztartalékai. Az ukrán gazdaság romokban hever. A Nyugat a segítséget olyan reformokért ígérte, melyeket nem kezdtek el.

A nyugati szankciók magának a Nyugatnak is ártanak, a NATO harciasan meg akarja védeni azokat a keleti tagállamait, melyekre senki nem akar rátámadni. Télre valószínűleg a fegyveres konfliktus is lehűl, a szeparatisták ellenőrzése alatt álló Kelet-Ukrajnában pedig új politikai realitás kezdődik. Úgy tűnik, Ukrajna harca a keletért véget ért. A Nyugat sikerrel vonta be saját befolyási övezetébe Ukrajnát, Oroszország pedig megmutatta, mit is jelent mindez a valóságban.

(Michael Kofman: Ukraine’s battle for the East is over, nationalinterest.org, 2014. 09. 08.)