Még 1999. július 24-én jelent meg a Le Figaróban egy interjú Alekszandr Zinovjev (1922 – 2006), eredeti gondolkodású, 1978 és 1999 között az NSZK-ban élő orosz filozófussal a Nyugat és Oroszország viszonyáról. Ezt a régi interjút a Nyezaviszimaja Gazeta közölte újra, aktuálisnak gondolva Zinovjev 15 éve mondott gondolatait.

Zinovjev 1999-ben azt nyilatkozta, a kommunizmus legyőzése Oroszország széthullásához vezetett. A kommunizmus elleni küzdelem valójában Oroszország elleni küzdelem volt. „Az orosz katasztrófát itt, Nyugaton akarták és készítették elő.”

A hidegháború a Nyugat történetének fénykora volt. A hidegháború évtizedeiben Nyugaton soha nem látott jólét köszöntött be, kolosszális szociális fejlődés ment végbe, hatalmas tudományos felfedezések történtek. Megkezdődött a fejlett államok integrációja.

Ez az integráció azonban vertikális struktúraként lett kitalálva, melyet a „nemzetek fölötti hatalom” tart kontroll alatt. A globális kontroll megszerzése lehetetlen lett volna a Szovjetunió legyőzése nélkül.

A szovjet kommunizmus legyőzése a Nyugat legnagyobb győzelme volt. A kommunizmus legyőzése azonban a demokrácia végét is jelenti. A jelenlegi kor nemcsak posztkommunista, de posztdemokratikus is. Az 1990-es években a „demokratikus totalitarizmus” rendszerei jöttek létre. A demokrácia feltétele a pluralizmus, tehát legalább két erő megléte, melyek hatnak egymásra. A hidegháború idején volt világdemokrácia, globális pluralizmus, a kapitalista és kommunista rendszerek versenye. Ma csak egyetlen, kizárólagos erő létezik, egyetlen ideológia és egyetlen globális párt. A transznacionális struktúrák átvették a vezető szerepet, az államok szuverenitása háttérbe szorult, és a globális struktúrák igyekeznek is háttérbe szorítani az államokat.

A kommunizmus legyőzése után Kelet-Európában, de Nyugaton is támadás indult a polgárok szociális jogai ellen. Ma a nyugati szocialisták a szociális védőháló lebontásával foglalkoznak, eltávolítják a nyugati országokból mindazt, ami szocialista volt.

Nyugaton nincs erő, amely képes lenne megvédeni az emberek szociális jogait. A pártok léte tisztán formalitás. Erre példa, hogy az európai szocialisták és zöldek is támogatták a Jugoszlávia elleni háborút. Ebben a totalitárius rendszerben nem lehetséges a lázadás. A társadalom legalján ma nem a munkások vannak, hanem a munkanélküliek, akik munkát akarnak, tehát abba a helyzetbe akarnak felemelkedni, mint a korábbi leginkább elnyomottak.

A nyugati teoretikusok szerint ma posztideologikus világban élünk, valójában a nyugati ideológia jóval erőteljesebb, mint a kommunizmus vagy a nácizmus volt. A mai nyugati ember jóval több propagandatöltetet kap élete során, mint korábban egy szovjet ember. A nyugati médiagépezet propagandája összehasonlíthatatlanul erősebb minden riválisánál. Ez a propagandagépezet sikeresen győzte meg a nyugati polgárokat, hogy Szerbia bombázása helyes és jogos volt, Milosevics pedig maga az ördög.

A nyugati elit tagjai humánus szólamokat hangoztatnak, de közben a kegyetlenség és a pénz kultusza soha nem látott mértéket öltött.

A világot irányító „felső társadalom” mintegy 50 millió emberből áll. Központja az USA-ban van, perifériái Nyugat-Európában és az ázsiai feltörekvő államokban. A liberalizmusnak nincsen jövője, hiszen az individuum szerepe teljesen elenyészik ebben a totalitárius rendszerben.

A demokratikus totalitarizmus óriási pusztításokat okozott Oroszországban. Az 1990-es években az oroszországiak várható élettartama tíz évet csökkent. 12 millió kábítószerélvező regisztrált Oroszországban, az ország lakossága erősen csökken.

A Nyugat nemcsak a Szovjetunió katonai erejétől tartott, hanem annak intellektuális képességeitől is. Ma viszont az orosz tudomány a külső finanszírozástól függ és az amerikaiknak nem érdekük, hogy Oroszországban erős tudomány legyen. Az orosz tudósokat Amerikába csábították, az orosz filmet és irodalmat megsemmisítették, és ez fontos tényező, hiszen a világuralmat az intellektuális, kulturális diktátum alapozza meg.

(Zapad protyiv Rossziji. Vzgljad filoszofa, Nyezaviszimaja Gazeta, 2014. 08. 15.)