Michael McFaul, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete (2012-2014) Politico című lapban megjelent írása szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök politikája nem nevezhető sikeresnek, legalábbis ami az elmúlt két évet illeti.

Ma a nyugati média egyik első számú szereplője Vlagyimir Putyin. Szinte minden újság, magazin címlapjáról ő néz az olvasókra, s még azok is, akik inkább ellenségként ábrázolják az orosz elnököt, elismerik képességeit és sikereit. A Time szerint például „minden válság után erősebbé válik” Putyin, aki, bár, „rossz fiú”, de ravasz, okos, stratégiai gondolkodású, és orránál fogva vezeti a Nyugatot.

„Ezzel én nem értek egyet.” – írja McFaul. Putyinnak ugyan sikerült helyreállítani Oroszország globális nagyságát, „de nem sikerült elérnie, ami mindennél fontosabb neki. És a jövője még sötétebb.”

2012 után Putyin prioritásai a következők voltak: 1) megerősíteni az eurázsiai szövetséget 2) feltartani az amerikai befolyásszerzést Eurázsiában 3) olyan ellenségképet teremteni az USA-ból, amely képes megnövelni a belső kohéziót 4) az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítésének megakadályozása 5) megnövelni Oroszország tekintélyét és szerepét a nemzetközi közösségben. A NATO terjeszkedésének megállítása nem szerepelt a listán, mert ezt a célt már elértnek vélték.

E lista alapján Putyin sikerei nem nagyon szembeötlőek.

Kétségtelen, Putyin az elmúlt két évben is ért el sikereket. Segítette hatalomban tartani Szíriában Aszadot. Sikerült meggyőznie az orosz közvéleményt, hogy az USA ellenség. 2010-ben az oroszországiak kétharmada pozitívan viszonyult Amerikához, ma kétharmaduk megatívan. Az ukrajnai válság előtt sikeresen emelte országa tekintélyét azzal, hogy Oroszországot a liberális Nyugat konzervatív ellensúlyaként pozicionálta. Egyszerre tudta elnyerni a konzervatívok és az antiimperialista baloldaliak szimpátiáját. A szocsi olimpia sikeres megrendezése szintén javította Oroszország imázsát.

Ám Putyin kudarcainak listája tekintélyesebb.

Nem sikerült elérnie, hogy Ukrajna csatlakozzon az Eurázsiai Unióhoz, s „az e kudarcra adott válaszlépések váltották ki a mostani válságot.” Putyin kezdetben azt hitte, megvásárolhatja Ukrajnát, a decemberi Putyin-Janukovics megállapodást nagy sikerként értékelték orosz diplomáciai körökben, ám a Majdan mozgalma megállította Kijev eurázsiai irányvonalát.

Ezt követően Putyin arra törekedett, hogy legalább egy Oroszországhoz lojális kormányzatot tartson fel Kijevben, Janukovics és az ukrán ellenzék megállapodást kötött, de erre a Majdan nemet mondott. Janukovics elmenekült.

Putyin válaszul megszállta a Krímet, és ezzel garantálta azt, hogy Ukrajna soha ne lépjen be az eurázsiai szövetségbe. Putyin felgyorsította az ukrán nemzettudat konszolidációját. Még a korábban oroszbarátnak tarott régiókban, mint Harkov, Dnyepropetrovszk, Odessza is az ukrán nemzettudat eddig nem látott kitörése észlelhető. Nehéz elképzelni, hogy Ukrajna a jövőben bármikor is oroszbarát legyen. „Oroszország mindörökre elvesztette Ukrajnát. Jó ez Oroszországnak? Egyértelműen nem.”

A krími akció az ottani oroszok védelme ürügyén nyugtalansággal töltötte el Belaruszt, Kazahsztánt, de Grúziát, Moldovát is.

Putyin arra is célzást tett, hogy Kelet-Ukrajnában is megismétlődhet a krími történet, ám Kelet-Ukrajna lakossága passzív maradt, nem támogatta a szeparatistákat. Az orosz elnök most annyit érhet el, hogy egy állandó konfliktuszónává változtatja Kelet-Ukrajnát, hasonlóan Karabahhoz.

A szeparatisták visszaszorulóban, Putyin tehát tovább emelte a tétet. Már orosz területről lőnek át Ukrajnába, de ez sem segített a szeparatisták helyzetén. 

Putyinnak most már csak egyetlen lehetősége maradt, nyíltan megtámadja Ukrajnát, de erre aligha szánja el magát, mert ez egy második Afganisztánt jelentene számára.

Oroszország ukrajnai lépései megerősítették a NATO-t is. Az amerikai rakétatelepítés Kelet-Európában garantált.

A gazdasági szankciók következtében Oroszország már most több tízmilliárd dollárt veszített. Az ambíciózus orosz energetikai projektek, például az Északi-sarkon, nem lesznek kivitelezhetők nyugati technológia nélkül.

A malajziai Boeing tragédiája nyomán Oroszország nemzetközi tekintélye megroppant.

Noha Putyin népszerűsége 80 százalékra nőtt, az oroszországi elitben már kétségek észlelhetők az elnök politikáját illetően. Alekszej Kudrin már figyelmeztetett az orosz kalandor politika súlyos következményeire. Mindezek fényében eléggé kétséges, hogy lehet-e Putyint nagy stratégának nevezni, és, mint ahogy ő szeretné, Nagy Péterrel és Nagy Katalinnal egy lapon említeni. 

 

 

 

 

(Michael Mcfaul, Putin, the (Not So) Great, politico.com, 2014. 08. 04.) 

 

Cimkék: Vlagyimir Putyin, McFaul, 2012, Oroszország, Janukovics, Majdan

Országok: Belarusz Ukrajna Moldova Grúzia Azerbajdzsán Örményország Kazahsztán Oroszország