Az elmúlt hónapokban az egyik legnépszerűbb elemzővé vált az oroszországi médiában az eredeti gondolkodású politológus, Sztanyiszlav Belkovszkij. A gazeta.ru-ban július 27-én megjelent interjúban sokban megismételte azokat az érdekes gondolatokat, melyeket az Echo Moszkvinak július 21-án adott interjúban adott, s a következő elemeket fűzte hozzá.

Putyin nem teheti meg, hogy felfüggeszti a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatását, mert ez nyílt vereségét jelentené. Ha visszahívná a kelet-ukrajnai lázadó vezéreket Oroszországba, akkor egy kiszámíthatatlan erő kerülne ezzel az országba. Ha feladja Luganszkot és Donyecket, akkor napirendre kerül ismét a Krím hovatartozásának kérdése. Az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlásnak akkor már nem Luganszk és Donyeck lesz a tárgya, hanem a Krím. Tehát Putyin kénytelen támogatni továbbra is a kelet-ukrajnai lázadókat.

Ha Putyint a sarokba kergetik, tovább erősödnek az Oroszország elleni szankciók, akkor, meglehet, Moszkva teljes körű katonai beavatkozásra szánja el magát, és a szeparatistákkal közösen megsemmisíti az ukrán hadsereget, Donyeck és Luganszk pedig valami Dnyeszter-menti térséggé válik.

A NATO nem fog beavatkozni Ukrajnában, mert ez klasszikus nagy háborút jelentene, erre pedig senki nem áll készen. Ukrajna technikai támogatása mindazonáltal lehetséges. Mindenesetre a Boeing tragédiája további eszkalációt vetít előre.

Nagyon sok függ attól, mit lép a Nyugat, mennyire lesznek fájdalmasak a szankciók, és hajlandó-e a Nyugat párbeszédre Putyinnal. A Nyugatnak találnia kellene egy magasrangú, Putyinnál nem alacsonyabb státuszú tárgyalópartnert, aki meg tud egyezni az orosz elnökkel.

A tárgyalásnak arról kellene szólnia, hogy Oroszország hagyja abba a szeparatisták támogatását, a Nyugat és Moszkva együtt döntsön Ukrajna sorsáról. Oroszországnak ki kellene vonulnia Ukrajnából, de ezt úgy kellene megtennie, hogy Putyin legalább részben győztesnek érezhesse magát.

Putyin nem teheti meg, hogy vesztesként mutatkozzon, de mozgástere most jelentősen leszűkült, nincs hova visszavonulni. Putyin, Belkovszkij szerint megengedte volna Medvegyevnek, hogy 2012 után is elnök legyen, az arab tavasz volt az, ami megváltoztatta véleményét. Putyin szerint Amerika rezsimváltásra törekszik Oroszországban is, mint tette ezt Egyiptomban és Líbiában. Vajon mi szükség volt Mubarak és Kadhafi megdöntésére? Hiszen Mubarak az USA szilárd szövetségese volt a Közel-Keleten, Kadhafit pedig akkor döntötték meg, amikor a leginkább Nyugat-barát volt.

Oroszországban Putyin bukása esetén lehetséges forradalom. És ez valószínűleg orosz nacionalista forradalom lesz. A Kaukázus- és bevándorlóellenesség nem tűnt el. A Bolotnaja téren tüntető városi középosztály jelentős része orosz nacionalista érzelmű. A Krím Oroszországhoz csatolása Kreml-párti mederbe terelte az orosz nacionaliszmust, de ez nem tarthat a végtelenségig.

A krími siker egyelőre feledteti a gazdasági bajokat, de ha nem következnek újabb és újabb sikerek, Putyin népszerűsége csökkenni kezd majd. Éppen ezért a krími kaland stratégiai hiba volt, mert Putyinnak most „állandóan tekernie kell a pedált”.

A Krím után repedés következett be Putyin és az elit viszonyában, aminek döntő hatása lehet a jövőben. 

Putyin úgy véli, távozása után Oroszország szétesik. Ám Oroszország széthullását éppen azok a represszív intézkedések segítik elő, melyeket a közelmúltban foganatosítottak.

Amíg azonban van legitim cár Oroszországban, forradalom nem lesz. Az uralkodó legitimitását három körülmény határozza meg. 1) Exkluzivitás. Az uralkodónak nem lehetnek riválisai. 2) Az uralkodó bírálhatatlan. A cár jó, a bojárok rosszak. 3) Az uralkodó transzcendens, a törvények, jogi procedúrák, demokratikus normák felett áll.

Oroszországban nem a forradalmak okozzák a hatalom szétesését, hanem a hatalom szétesése vezet forradalomhoz. Így volt ez 1917-ben és 1991-ben is. Putyin távozásában tehát valószínűleg kevés öröme lesz Oroszországnak.

(Putyin v logike veloszipigyeszta)