A maláj Boeing lelövése elmélyítheti az ukrajnai krízist, de talán esélyt is adhat a kiútra – írja a hosszú ideje „hallgató” befolyásos orosz geopolitikai elemző, Szergej Karaganov a Vedomosztyiban.

A kiút biztosan nem lesz könnyű. Oroszország és a Nyugat viszonyát kölcsönös bizalmatlanság hatja át. Ukrajna válsága végeláthatatlannak tűnik. Ukrajnát széttépték, irányíthatatlanná tették saját oligarchái, és legalábbis középtávon nincs esélye arra, hogy kilábaljon a gazdasági válságból.

A Boeing lelövése határvonalat jelentett, az ukrajnai válság regionális problémából globális jelentőségű kérdéssé vált, itt az idő tehát egy kis összegzésre.

A válság első fázisa áprilisig tartott. Ezt Oroszország megnyerte. Moszkva kemény erőt mutatott és határvonalat húzott a negyed évszázada tartó nyugati gazdasági-politikai expanziónak, a „bársonykesztyűben folyó versaillesi politikának”. A Krím egyesítése Oroszországgal nagy siker, de nagy árat is kell fizetni érte.

A területét vesztett Ukrajna nem tud belépni a NATO-ba, Oroszország pedig demonstrálta, hogy kész megvédeni érdekeit. Moszkva fontos lépést tett egy „demokratikusabb”, kevésbé a Nyugat által dominált világrend megvalósítása felé. A Krím egyesítése patrióta energiákat szabadított fel, az elnök népszerűsége megnőtt.

Májusban azonban kezdett megváltozni a helyzet, Oroszország nem használta ki teljes mértékben győzelmét.

A fő probléma abban van, hogy az orosz vezetés továbbra sem fogalmazta meg, milyen fejlődési pályát kíván felrajzolni az ország számára. A gazdaság stagnál. Az országnak nincs jövőképe.

Mindeközben az országot egy hosszútávú fegyveres konfliktusba próbálják belerángatni, „tulajdonképpen egy második Afganisztánba.” Az amerikai neokonzervatívok megnyilatkozásai arra utalnak, szívesen vennék, ha Oroszország belekeveredne egy ilyen háborúba.

A mostani helyzet némileg emlékeztet az 1970-es évek végére. Amerika megalázó vereséget szenvedett Vietnamban, a világban elterjedt az Amerika-ellenesség, olajválság tört ki, közben a Szovjetunió erősödött és sikereket ért el. A Nyugat mostani válság mélyebb, mint az 1970-es években volt. Oroszország háborúba rángatásában nemcsak az USA, de az ukrán vezetés is érdekelt, hiszen összeomló gazdaság mellett nehéz hatalomban maradni. Az ukrán oligarchák és nacionalisták most egy csónakban eveznek. De szintén a háborúban érdekeltek a kelet-ukrajnai felkelők is, akik orosz katonai segítségben reménykednek.

Ukrajnából menekültek tömegei érkeztek Oroszországba, köztük nyilván beépített ügynökök is vannak, akik diverzánsakciókat hajthatnak végre Oroszországban. Tehát a helyzet veszélyesebb, mint az afganisztáni háború idején.  

Amerika és bizonyos európai körök is tartanak attól, hogy Oroszország elfoglalja a Közel-Keleten keletkező hatalmi űrt. Szintén nem érdekük Oroszország Csendes-óceáni fordulata.

A Nyugat legfontosabb célja Ukrajna kapcsán az volt, hogy megakadályozzák Ukrajna részvételét az eurázsiai integrációs folyamatokban. Ezt a célt sikerült elérni. További siker, hogy az ukrajnai válság nyomán enyhültek az EU és az USA nézeteltérései.

A Nyugat a válságot „az Oroszország számára előnyös nyers erő rövidtávú felhasználása” után megpróbálja áthelyezni gazdasági és információs síkra, amelyben a Nyugat erősebb.

Ugyanakkor az oroszországi elitben felerősödtek a Nyugat-ellenes, antimodernista, „nem konkurenciaképes” erők.

Az orosz vezetés előtt négy opció állhat.

1)  1) 1991-es mintára valami „új politikai gondolkodás” terjed el, ami remélhetőleg nem valósul meg.

2)  2) A status quo fenntartása, de kérdéses, hogy ez meddig járható.

3)  3) Afganisztán-2. A konfliktus eszkalálódása, orosz csapatok bevonása Ukrajnába azzal a reménnyel, hogy Kijevet helyreteszik. Ez a variáns nagyon veszélyes.

4)  4) A legoptimálisabb. Konstatálni a győzelmet. A NATO már nem terjeszkedik tovább, a Krím visszatért Oroszországhoz. Ukrajnára nyomást kell gyakorolni, de gazdasági eszközökkel. Ukrajna tanuljon megélni a saját erőforrásaiból. „Meglátjuk, mi sikerül ebből Kijevnek és jelenlegi urainak.”

Ha Oroszország elfordul Európától, az a Horda győzelmét jelenti. Oroszországnak továbbra is egységes Európában kell gondolkodnia, valami egységes gazdasági, humán, energetikai térségben.

Oroszországnak hősként kell fogadnia a kelet-ukrajnai harcosokat. Be kell fogadnia azokat a tömegeket, akik nem akarnak ebben az Ukrajnában élni. Ez a tömeg hatalmas potenciált jelent Oroszország számára. És ami a legfontosabb, az orosz elitnek meg kell fogalmaznia Oroszország fejlődési stratégiáját.

 

 

(Szergej Karaganov: Izbezsaty Afganisztana-2, Vedomosztyi, 2014. 07. 28.)

 

Cimkék: Boeing lelövése, Oroszország, Szergej Karaganov, Ukrajna, Krím, Amerika, Afganisztán, NATO, Európa,

Országok: Ukrajna Oroszország