Julija Latinyina liberális újságíró szerint Vlagyimir Putyin politikája nyomán nem tágulnak, éppen ellenkezőleg, szűkülnek az orosz világ határai. Véleménye szerint az orosz geopolitika sikertelennek nevezhető.

A Nyugat külpolitikája során külföldön azokat az értékeket támogatja, melyeket magára nézvést is fontosnak tart, és elfogad. Demokráciát, emberi jogokat követel a harmadik világban, például Szomáliában.

Oroszországról ugyanezt nem lehet elmondani. Oroszország olyan értékeket támogat Ukrajnában, melyek odahaza tilosak.

Oroszország elismeri a „népi polgármestereket” és a „népi kormányzókat” Ukrajnában, „miközben Oroszországban Putyin éppen csak megszüntette a polgármesterválasztásokat.” Oroszország a népakaratra hivatkozva csatolta el a Krímet, de ki látott népakaratot Oroszországban? Oroszország megcsonkította Ukrajnát, miközben nemrég büntethetővé tették Oroszország területi épségének megsértését.

Mindez komoly probléma, hiszen egy ideológia nem lehet hatékony, ha az elit nem hisz benne. Nehéz elhinni, hogy Putyin komolyan hisz a népakaratban és mindez csak Kelet-Ukrajnára vonatkozik.

A második probléma az elsőből ered. Az USA amikor külföldi operációkba bonyolódik, azért teszi, hogy megoldjon egy problémát. Oroszország most Ukrajnában nem megoldani akarja a problémát, éppen ellenkezőleg, a szeparatisták támogatásával problémát alkot.

A Kreml megbosszulta a „színes forradalmakat”. Grúziának és Ukrajnának összetörték a jövőjét, ami, lehet, nagy pszichológiai elégtételt jelent, de nem hoz nyereséget Oroszország számára.

A 2008-as háború után Oroszország elvesztette Grúziát, amely korábban az „orosz világ” része volt. Oroszországnak nem lesznek többet Bagrationjai, Okudzsavái, Amiredzsibijei, és nem nyert semmit.

Most Moszkva éppen Ukrajnát veszíti el, azt az országot, melyet éppen olyan szoros és szerteágazó szálak fűznek Oroszországhoz, mint Angliát Skóciához.

A mai világban, amikor már nincsenek germán törzsek és mongol hordák, nem a fegyver erejével, hanem gazdasággal és kultúrával hódítanak.

Kína nem azért lett világhatalom, mert puccsokat támogatott Vietnamban, vagy szélsőségeseket Kambodzsában. Kína még Tajvant sem szállta meg, ami a kínai külpolitika elsődleges célja. Mindazonáltal Kína olyan helyzetet teremtett, melyben Tajvan egyesülése Kínával csak idő kérdése.

Ugyanezt megtehette volna Oroszország is. Amikor Putyin hatalomra került, növekedésben volt a gazdaság, modernizálódott az ipar, rendelkezésre állt olaj és gáz, valamint a FÁK országok közül a legerősebb intellektuális potenciál. Oroszország vonzó gazdasági, kulturális, intellektuális, innovációs, oktatási központtá válhatott volna. Most akkor Kijevből és Tbilisziből a legjobbak Oroszországban akarnának tanulni, Oroszországba járnának üdülni, Oroszországban nyitnának vállalkozásokat.

Akkor most nem lenne szükség HAMASZ-szerű figurák támogatására a szomszédos országokban…

(Julija Latinyina: Rosszija nye uvelicsivajet russzkij mir – ona jego umensajet, Novaja Gazeta, 2014. 06. 06.)