Alexei Bayer, a New York-i Research munkatársa Vedomosztyiban megjelent cikke szerint Vlagyimir Putyin csak taktikai győzelmeket könyvelhet el nemcsak az ukrajnai válságban, de egész politikájában, stratégiai értelemben viszont vesztésre áll.

A hidegháború idején Washingtonnak hosszútávú, meghatározott stratégiája volt, melynek lényege: stabil szövetségesi rendszer létrehozása. A hidegháború után az akkor kiépített modell vált az új világrend alapjává.

Moszkvát ezzel szemben mindig is csak taktikai megfontolások érdekelték. Hiszen a marxizmus tanai szerint a kommunizmus világméretű győzelme amúgy is elkerülhetetlen.

Az 1970-es években úgy tűnt, a Szovjetunió győzelmet győzelemre halmoz. Az 1970-es években Amerika „elvesztette” Indokínát, Afrika jelentős részét, Nicaraguát, Afganisztánt. Chile és Portugália kis híján kommunista országokká váltak. A kommunisták nagyon erősek voltak Franciaországban és Olaszországban, utóbbi országban kommunista terrorszervezet is tevékenykedett.

Washington pánikban volt. 1981-ben, Brezsnyev halála előtt egy évvel Brüsszelben, a NATO főhadiszállásán vetítettek „rémfilmet” a globális vörös expanzióról. Ám a szovjet sikerek katasztrofális stratégiai kudarcot rejtettek. A kommunizmusnak nemhogy globális szinten, de a Szovjetunióban sem volt jövője.

A KGB mindennél jobban ismerte a Szovjetunió valós helyzetét. Jurij Andropov, a KGB vezetője tudta, hogy a Szovjetunió vesztésre áll.

A brezsnyevi korban aratott győzelmek semmit nem jelentettek, viszont óriási súllyal nehezedtek az amúgy is bajban lévő szovjet gazdaságra. Andropov 1982-ben hatalomra jutva, a Szovjetunió modernizálását akarta elérni, azonban korai halála miatt nem tudott sikereket felmutatni. De, véli Bayer, ha Andropov tovább élt volna, a kommunizmus akkor is megbukott volna.

Vlagyimir Putyin orosz elnök az andropovi KGB növendéke, mint ezt maga is elismerte. Putyin közepes rangig jutott a KGB-ben, jó operatív képességekkel rendelkező személy, „ám stratégiára nem tanították.” A stratégiai gondolkodás hiánya szembetűnő Putyin cselekedeteit látva. Putyin kiválóan megerősítette saját hatalmát, legyőzte ellenfeleit, beleértve a jelcini korszak hatalmas oligarcháit is, akik kiválasztották őt az ország vezetésére.

Azonban Putyin összes stratégiai kezdeményezése kudarcot vallott eddig. Mindenütt kudarc. Hatalmi vertikál – „rossz tréfa”. Oroszországról mint „energetikai szuperhatalomról” már szó sincs. Putyinnak fogalma sincs, hogyan lehetne modernizálni az orosz gazdaságot. Az Eurázsiai Unióról jobb nem is beszélni.

A 2008-as válság után Putyin kijelentette, hogy Oroszországnak modernizálnia kell gazdaságát, ám az utóbbi öt évben az orosz gazdaság csak még jobban függővé vált a nyersanyagexporttól.

Az ukrajnai válság kiválóan előhozta, hol vannak Putyin erős és gyenge pontjai. Putyin állandó nyomás alatt tartja ellenfeleit. Amikor a szükség úgy hozza, engedékenységet mutat, amikor kell, erőt és elszántságot sugároz. De stratégiája nincs. Nem igazán tudja, mihez kezdjen a Krímmel. Mi lesz a pénzügyi veszteséggel? Hogyan tudja Oroszország csökkenteni a nyugati szankciók hatását? Az orosz lépések ad hoc módon történnek. Minden nap valamilyen új ötlet: saját orosz fizetési rendszert létrehozni,  hidat építeni a Krímbe, átterelni az orosz külkereskedelmet Európától Ázsia felé stb.

A stratégiai vákuum végzetes lehet Oroszország számára. Ha Andropov a túlvilágról szemléli a mostani eseményeket, bizonyára sajnálkozik, hogy a KGB közepes rangú tisztjeit nem tanították meg a stratégiai gondolkodásra - írja Alexei Bayer.

(Alexei Bayer: Takticseszkije pobedi i sztratyegicsekije porazsenyija, Vedomosztyi, 2014. 05. 12.)