A Szaparmurat Nyijazov által Türkmenisztánban kiépített totalitárius rezsim a társadalom teljes kontrollját valósította meg. Vonatkozik ez a vallásra is. Az ország uralkodó vallása, a szunnita iszlám a hivatalos állami ideológia egyfajta kiegészítéseként kap csak szerepet. Nyijazov egy állami kváziideológiát épített fel, melynek fontosabb építőkövei: az elnök személyes és az általa írt könyv, a Ruhnama kultusza. Ennek a kultusznak a párhuzamait Líbiában (Kadhafi Zöld Könyve) és Irakban (Szaddam Husszein vérével írt Korán) lehet megtalálni. Az iszlám „ruhnamizálása” viszont oda vezetett, hogy a hagyományos iszlám a Türkménbasi rendszerének egyik legfőbb ellenfele lett.

A ’90-es években megszülető új türkmén ideológia az etnikai nacionalizmusra is támaszkodott. A kialakuló rezsim represszív intézkedéseinek célkeresztjébe a vallási és etnikai kisebbségek kerültek, elsősorban is az „örök lázadó” protestánsok. A kis létszámú protestáns közösség megrendszabályozása könnyen ment, az iszlám elleni fellépést pedig az ország izoláltsága tette könnyebbé. Szakértők szerint azonban Türkmenisztánban a „föld alatti iszlám” egyre erősebb pozíciókra tett szert az elmúlt években. A rendszer változatlanul despotikus jellege, a szabadságjogok, köztük a vallásszabadság korlátozása, a társadalom széles rétegeit kizáró szociálpolitika a radikális iszlám további erősödését eredményezi.

A kommunista pártvezetőből államelnökké vált Szaparmurat Nyijazov az iszlámot is fel akarta használni az új állami ideológia kiépítése céljából. Főleg, hogy a ’80-as években vallási újjászületés kezdődött a Türkmén SzSzK-ban. Míg 1985-ben csak 4 legális mecset létezett a köztársaságban, 1990-ben 70 (és ezen felül számos illegális imahely). Nyijazov a ’90-es évek közepén elzarándokolt Mekkába is.

A türkmén alkotmány azonban egyértelműen világi államként definiálta Türkmenisztánt. Betiltották a vallási szimbólumok politikai használatát, regisztrációra kötelezték a felekezeteket, melyek közül csak nyolc kapta meg az engedélyt. Az egyházakat egy állami szerv felügyelete alá helyezték.

1997-ben tovább szigorították az egyházak működését. Keményítettek a regisztráció feltételein, melynek csak két felekezet tudott megfelelni, a szunnita iszlám és a pravoszlávia. Drákói intézkedésekkel ellehetetlenítették az egyházak iskolai tevékenységét (2001-re csak a Türkmén Állami Egyetem teológiai tanszékén tanuló 15-20 diák részesülhetett legálisan felsőfokú vallási képzésben, de ezt is bezárták 2005-ben. Még 2003-ban szüntették meg az utolsó muszlim középiskolát Türkmenisztánban).

1998-ban repressziók, letartóztatások indultak az „illegális” felekezetek híveivel szemben. A külföldi hittérítőket kiutasították az országból. Megtiltották, hogy külföldről bármilyen vallási irodalmat az országba hozzanak. Templomokat - elsősorban protestáns imahelyeket – romboltak le. A keresztény (protestáns) hitre áttért türkméneket zaklatni kezdték.

A pravoszláv egyházat közvetlen repressziók nem érintették, de a hatóságok szoros megfigyelés alá vonták a pravoszláv templomokat, részletes beszámolókat kértek az egyháztól, megtiltották a pravoszláv lapok kiadását.

Az inzultusok ellenére az Orosz Pravoszláv Egyház nem emelte fel a szavát a türkmenisztáni pravoszlávok védelmében.

A Türkménbasi személyesen is igyekezett beavatkozni a muszlimok vallási életébe. Személyes hatáskörébe rendelte az imámok kinevezését, beleszólt a vallási szövegek tartalmának összeállításába. A legbefolyásosabb muszlim vallási vezetőt, Hodzsa-Ahmed Orazgilidzsevet 2000-ben letartóztatták, házát és az általa épített mecsetet buldózerekkel rombolták le.

2001-ben jelent meg a Ruhnama, a Türkménbasi könyve, mely Türkmenisztán ideológiájának alapjait fektette le.

A Ruhnama szerint az iszlám csak egyfajta kiegészítése az állami ideológiának. A Türkménbasi hatalma szakrális eredetű, ő maga is Allah egyfajta küldötte.

A mecsetekben kötelező módon el kellett helyezni a Ruhnama két példányát frekventált helyeken. Sok mecset falára a Ruhnamából származó idézeteket véstek (de a pravoszláv papoknak is erőteljesen ajánlották, hogy idézzenek a Ruhnamából).

A hívők többségéből ellenérzést váltottak ki ezek az intézkedések. Azok a vallási vezetők, akik ellenálltak, a vádlottak padján, majd a börtönben találták magukat.

Gurbanguli Berdimuhamdov hatalomra kerülése után szinte semmi sem változott. Az új elnök a Korán mellett a Ruhnamára is esküt tett. A hatalom továbbra is ellenséges a vallási kisebbségekkel szemben.

A jelek szerint a radikálius iszlámnak is van vonzereje Türkmenisztánban. Erre utal, hogy Szíriában türkmén terroristák is felbukkantak a damaszkuszi kormány ellen vívott harcban.

(Mihail Kalisovszkij: Iszlam, kak prilozsenyije k basizmu, ferghana.ru, 2014. 02. 10.)