OROSZVALOSAG.HU


A  "vilniusi csata" után

  |  2013-12-05 12:19:58  |  
Oroszvilag.hu

A  "vilniusi csata" után

Az EU-nak nem kellenek a "keleti partnerek"?

 A  "vilniusi csata" után

Fjodor Lukjanov, a „Rosszija v globalnoj polityike” c. lap főszerkesztője gazeta.ru-ban megjelent írása szerint az EU - Keleti Partnerség novemberi csúcstalálkozója után meg lehet vonni a „vilniusi csata” tanulságait. Nemcsak Ukrajnáról van szó, hanem általában az EU keleti bővítésének szándékáról.

A 2000-es években az az elképzelés vált dominánssá, miszerint az EU egyszerre folytathat sikeres belső és külső expanziót. Európa föderációvá vált volna, alkotmánnyal. Az európai perifériákat a centrumhoz közelítették volna. Új tagállamokat fogadtak be a Baltikumból, Kelet-Európából, a Földközi-tenger térségéből, igyekeztek az európai jogi normákat kiterjeszteni a volt szovjet köztársaságokra, Észak-Afrikára.

A „szomszédsági politika” kiterjedt Líbiára, a Palesztin Autonómiára, Moldovára, Belaruszra stb. A 2000-es évek második felében két irányvonal csúcsosodott ki, az egyik a Földközi-tenger térségében folytatta volna az európai expanziót, ezt Nicolas Sarkozy volt francia elnök kultiválta, a másik a 2008-as grúziai háború után lengyel és svéd bábáskodással létrehozott Keleti Partnerség volt.

Erre az időre azonban az is kiderült, hogy az EU nem válik globális nagyhatalmi játékossá, bár el nem fogadott alkotmánya és a 2007-es Lisszaboni szerződés ezt irányozta volna elő.

Az EU mediterrán stratégiáját elsöpörte az arab tavasz szele. Az EU csak statisztaszerepet játszik a közel-keleti játszmákban, átengedve a kezdeményezést az USA-nak, Oroszországnak és a regionális nagyhatalmaknak.

A Keleti Partnerség perspektivikusabbnak tűnt, hiszen a volt szovjet köztársaságok lakói számára az EU egyfajta ideálképet jelent, főleg, hogy a szomszédban ott van Oroszország, amely „soha nem tűnt ki azzal, hogy kisebb szomszédjaival elegánsan vagy taktikusan viselkedett volna.”

Az EU-n belül azonban senki nem mert konkrétumokat közölni a kelet-európaiakkal. Kijevnek olyan megoldást ajánlottak, amely katasztrófába sodorta volna Ukrajnát, a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok szinte teljes megszakítását Oroszországgal, cserébe a megfoghatatlan európai boldogságért.

A Keleti Partnerség országai rosszabb állapotban vannak, mint a 2004-ben csatlakozott kelet-európaiak, némelyikük még a 2007-ben csatlakozott Romániánál és Bulgáriánál is rosszabb mutatókkal rendelkeznek.

A Keleti Partnerség országai szoros szálakkal kötődnek Oroszországhoz, amely történelmi, gazdasági, geopolitikai okok miatt saját érdekszférájának tekinti a posztszovjet térséget.

Örményország és Ukrajna kihátrálása nemcsak a vilniusi találkozóra vetett árnyékot. A Keleti Partnerség soha nem volt összeurópai projekt, Lengyelország, Svédország, Litvánia voltak a motorjai, kisebb mértékben Németország. Jövőre Olaszország és Görögország lesznek az EU soros elnökei, mely államok a Keleti Partnerséget nem kezelik prioritásként.

A brüsszeli előírásokat végrehajtó Moldova viszont az európaiak kedvencévé vált. A vízummentes rezsim bevezetésének ígérete a moldovaiak számára ezt bizonyítja. Grúzia nem annyira fontos, hiszen ennek a kaukázusi országnak már csak földrajzi okoknál fogva is nincs reális esélye az integrációra.

Nem várhatók komoly tárgyalások Ukrajnával sem. Az ukrán vezetés utóbbi napokban hangoztatott Európa-párti nyilatkozatai csak taktikai lépések, demagógiának tekinthető. Ukrajnára mindenféleképpen politikai krízis vár. Az ukrajnaiak többsége, nyugaton és keleten egyaránt, Európa-párti, de a legtöbbek számára Európa egy Idea, Utópia, egy olyan terület, amely minőségileg különbözik a degradálódó, korrupt, oligarchikus Ukrajnától.

 

 

(Fjodor Lukjanov: Kijev szvobogyen, gazeta.ru, 2013. 12. 05.)

 

Cimkék: Fjodor Lukjanov, „vilniusi csata”, EU, 2000-es évek, Keleti Partnerség, volt szovjet köztársaságok
Országok: Litvánia Belarusz Ukrajna Moldova Grúzia Azerbajdzsán Örményország Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat